Megroggyant a jogállam

Szétlopták a hazájukat - mondta nemzetközi sajtótájékoztatón egy európai uniós miniszterelnök három korábbi, jelenleg elzárásban lévő kormánytagról. Lomnici Zoltán alkotmányjogászt kérdezte a Gondola.

- Lomnici úr, nemcsak európai, hanem globális jogelv az ártatlanság vélelme. Amikor egy uniós kormányfő nem becsületsértést, hanem egyértelmű rágalmazást gyakorol - hiszen egy haza szétlopása paragrafusokba ütközik -, akkor mit gondoljunk?

- Az ártatlanság vélelme nemcsak európai és globális alapelv, hanem a magyar jogállam egyik legszilárdabb, alkotmányos szintű garanciája is. Az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése egyértelműen kimondja: „Senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” Ugyanezt rögzíti a büntetőeljárásról szóló törvény, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikk (2) bekezdése és az EU Alapjogi Chartájának 48. cikk (1) bekezdése is.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága következetes gyakorlata szerint (pl. Allenet de Ribemont v. France, Gutsanovi v. Bulgaria és számos más ügy) a közhatalmat gyakorló személyek – ideértve a miniszterelnököt, minisztereket –

nem tehetnek olyan nyilatkozatot, amely bűnösséget sugall a jogerős ítélet előtt. A gyanú szintjénél továbbmenő, tényként közölt bűncselekmény-állítás sértő.

A „szétlopták a hazájukat” nem vélemény, nem kritika, nem metafora: konkrét, paragrafusokba ütköző bűncselekmény (hűtlen kezelés, korrupció, szervezett bűnözés stb.) elkövetésének tényállításaként értelmezhető, mégpedig olyan személyekről, akik csupán elzárásban vannak, tehát gyanúsítottak vagy letartóztatottak, nem jogerősen elítéltek.

Egy uniós kormányfő ilyen nyilatkozata nemzetközi sajtótájékoztatón különösen súlyos: nemcsak a hazai közvéleményt és a potenciális bíróságot befolyásolja, hanem a külföldi sajtó és a nemzetközi közvélemény előtt is előítéletet kelt. Ez a gyakorlatban az ártatlanság vélelmének tagadása. A Tisza-kormány, amely a jogállamiság zászlaja alatt jött létre és az előző kormányt rendszeresen ennek megsértésével vádolta, most éppen ezt az alapelvet rúgja fel politikai haszonszerzés céljából. Ez nem elszámoltatás, hanem politikai karaktergyilkosság és az igazságszolgáltatás politikai eszközzé tétele. Egy szuverén, patrióta álláspont szerint a magyar jogállamot a magyar Alaptörvény és a magyar bíróságok alapján kell védeni – nem pedig Brüsszel vagy a nemzetközi sajtó elvárásai szerint szelektíven alkalmazni.

- Egy haza szétlopásának vizsgálata az igazságszolgáltatás hatalmi ágához tartozik. A miniszterelnök más hatalmi ágat, a végrehajtást vezeti. Jogállamban tudhat-e arról, hogy az igazságszolgáltatás nyomozás közben mit állapít meg, vagy csak a vádemeléskor ismerheti meg az ügyészség álláspontját, és majd ekkor, jogerős ítélet előtt beszélhet-e szétlopásról?

A „haza szétlopásának” vizsgálata egyértelműen az igazságszolgáltatás (nyomozó hatóságok, ügyészség, bíróság) feladata. Az Alaptörvény C) cikke rögzíti a hatalommegosztás elvét: a végrehajtó hatalmat a Kormány (élén a miniszterelnökkel) gyakorolja, a bírói hatalmat a független bíróságok. A nyomozás során a nyomozási titok szabályai érvényesülnek; a miniszterelnöknek nincs hatásköre és joga arra, hogy a nyomozás közben megállapított (vagy feltételezett) tényeket hivatalosnak minősítse és nyilvánosságra hozza.

Jogállamban a végrehajtó hatalom képviselője legfeljebb a nyilvános vádirat vagy a bírósági tárgyalás nyilvános szakaszában ismerheti meg az ügyészség álláspontját.

Jogerős ítélet előtt bűncselekmény elkövetéséről tényként beszélni – különösen olyan erős kifejezéssel, mint a „szétlopás” – a hatalmi ágak összeolvasztása, a bírói függetlenség aláásása.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága is kiemeli, hogy a közhatalmi szereplőknek különös körültekintéssel kell fogalmazniuk a folyamatban lévő ügyekben.

A Tisza-kormány „Tisztítótűz művelete” keretében a miniszterelnök rendszeresen maffiának, bűnözőknek, az ország kirablóinak nevezi a korábbi kormánytagokat, miközben azok még csak elzárásban vannak. Ez a gyakorlat azt sugallja, hogy a végrehajtó hatalom már előre tudja és közli az eredményt, mielőtt az igazságszolgáltatás elvégezné a dolgát. Ez a jogállam lényegének tagadása. Egy szuverén, nemzeti érdekeket szem előtt tartó álláspont szerint az elszámoltatás csak akkor legitim, ha az eljárások tiszták, a bíróságok függetlenek maradnak, és senki nem használja a miniszterelnöki pulpitust előzetes ítélet hirdetésére. Az előző kormányt éppen az ilyen típusú vádakkal illették; most ugyanaz történik, csak fordított előjellel és állami hatalommal.

- Egy uniós miniszterelnök az elődjét nemzetközi sajtótájékoztatón maffiózónak nevezte. Hogyan lehet mérlegelni, hogy ez becsületsértés vagy rágalmazás, és mi lehet a jogállami következmény?

A „maffiózó”, „fideszes maffia”, „szétlopták a hazájukat” típusú kijelentések jogi minősítése - ultima ratio jelleggel - elsősorban a rágalmazás (Btk. 226. §) felé hajlik, és nem csupán a becsületsértés (Btk. 227. §) felé. A rágalmazás lényege a becsület csorbítására alkalmas tény állítása vagy híresztelése más előtt. A „szétlopták”, „kirabolták”, „maffiózók” nem puszta értékítélet („rossz politikusok”), hanem ha konkrét esetekhez társítják akkor bűncselekmény elkövetésének állítása.

Ha ez mások előtt (nemzetközi sajtótájékoztató, Facebook, parlamenti beszéd) hangzik el, és a tény nem bizonyított (jogerős ítélet hiányzik), a rágalmazás tényállása megvalósulhat. Nagy nyilvánosság előtt elkövetve pedig minősített eset is lehet.

A közszereplőkre vonatkozó szélesebb tűrési kötelezettség (Alkotmánybíróság és az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlata) nem korlátlan: a konkrét bűncselekmény tényállítására nem terjed ki automatikusan. A valóság bizonyítása (Btk. 229. §) csak akkor zárja ki a büntethetőséget, ha a tény igaznak bizonyul. Jogerős ítélet előtt ez nem áll fenn.

Jogállami következmények:

• Az érintettek magánindítványt terjeszthetnek elő rágalmazás/becsületsértés miatt.

• Polgári jogi sérelemdíj igényelhető.

• Politikai szinten a kormány saját jogállamisági hitelességét rombolja le – különösen azért, mert korábban éppen ezekre az elvekre hivatkozva kritizálta az előző kormányt.

• Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt is sérelmezhető lehet a folyamatban lévő ügyek előítéletes kezelése.

Egy uniós miniszterelnök ilyen megnyilvánulása nem „elszámoltatás”, hanem a közhatalomba fektetett állampolgári bizalom felszámolásra irányuló kísérlet. Magyarország nemzetei érdeke az, hogy a korrupciót valóban és tisztességesen vizsgálják ki a bíróságok, ne pedig a miniszterelnök sajtótájékoztatói döntsék el előre a bűnösséget. A szelektív, előítéletes „tisztítótűz” nem erősíti, hanem gyengíti a jogállamot és a nemzeti egységet. Az előző kormányt éppen az ilyen módszerek alkalmazásával vádolták; most ugyanez történik, csak ellenkező irányban.

Címkép: A magyar törvényhozás épülete - Gondola