Mohács emlékezete dallamban felragyogtatva

Hattételes, orgonakíséretes kórusciklust alkotott Mohács címmel Nógrádi Péter zeneszerző. Őt kérdezte a Gondola.

- Művész úr, miért fontos, hogy az ötszázadik mohácsi évfordulónak zeneművészetünk is tisztelegjen?

- Kölcsey Ferenc Mohács című esszéje 1826-ból származik. Ennek három mondata különösképpen megérintett. 2001-ben írt Esztergomi kantáta című művemben dolgoztam fel először, melynek aktualitása az esztergomi újjáépített Mária Valéria híd felavatása volt. A szövegrészlet így hangzik:

"Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságnak! Csináljátok a békesség műveit temérdekekké! Álljatok elő lángénekekkel!"

Idén ezt a nemzetet építő gondolatot Mohács 500. évfordulóján újra feldolgoztam, melyet a hattételes darab végkicsengésének szántam. Ami a világban az első feldolgozás óta eltelt 25 évben történt, és amire most jutottunk, az drámaiságban szinte egy az egyben átélhetővé teszi az 500 évvel ezelőtti tragédiát. Ezért akartam ennek emléket állítani, -

amint Kodály Zoltán is megtette ezt, 1965-ben,Kisfaludy Károly versére írt, Mohács című vegyeskarával. 

Szándékom a megemlékezésen túl a nemzet összetartó erejét, az összefogást elősegítő , érthető zenei nyelven megfogalmazott segélykiáltás, egyben felhívás béketeremtésre. A műfaji sokszínűség elsősorban a mű formájából adódik. A hat tétel két csoport kontrasztjaként áll össze. Az első három tétel a sötétséget, és a régi kor árnyait jeleníti meg. Ideillőnek éreztem Kosztolányi ifjúkori, Mohács címet viselő szonettciklusából az első kettőt, (Csata előtt, A csata) közéjük illesztve a latin mise ordinárium Credo tételének részletét,a Crucifixust. A második három tétel már a fényről szól. A utókor értékelése. Remény, bíztatás hálaadó zsoltárral népénekkel, - zárásként, konklúzió gyanánt Kölcsey fent idézett, erőt sugárzó gondolataival,- és az azóta eltelt két évszázad nemzeti tragédiáin is felül kerekedve, - a megbékélés szolgálatában.

- "Szabadság nem virúl a holtnak véréből..." - figyelmeztette az utókort a géniusz. Ez az üzenet hogyan elevenedik meg a zeneműben?

- Magyarságunk megtartásáért folytatott szakadatlan küzdelmeink, és az a sok szellemi, tárgyi kincs, amit építettünk az elmúlt ezer évben, időről időre felidézésre szorul. Fontos,hogy népünk mai küzdelmeihez is erőt, szellemi tartást, biztatást találjon. Erre a művészet bármely megnyilvánulásában,- így a zenében is szükség van - függetlenül attól, hogy hétköznapjainkban ez irányban mekkora igény érezhető. Így

a "Szabadság nem virúl a holtnak véréből..." sor üzenete a Mohács című kórusciklusban kitágul: hitünk szerint a sötétségből világosságba tartunk 

- minden látszat ellenére. A darab formája, időbeli lefutása e hitnek tükre.  

Címkép: Illusztráció - Molnár Pál felvétele