Üvegplafonok és címkék
A mai négy parlamenti párt közül kettő fölött üvegplafon húzódik. Mindig is ott volt ez a Mi Hazánk fölött, újabban a Fidesz fölé is odavastagodott. Az a propaganda, amelyet az extremitás gyakorolt, hatásos lett. Teljesen józan embereket is beetetett Fidesz-ellenességgel.
És ez az üvegplafon nem fog elpárologni rövid idő alatt.
Az üvegplafon egyik kialakító módszere a címkézés. Ezt az SZDSZ vezette be az 1990-es évek első felében.
Aki akkor nem értett egyet az SZDSZ-szel, az azonnal szélsőséges lett. Ez önmagában is megsemmisítő címkének bizonyult.
Aki ennek ellenére továbbra is kitartott véleménye mellett, az megkapta az antiszemita címkét, amely már végzetes volt.
Az utóbbi évtizedben a Mi Hazánk kapta meg a szélsőjobboldali bélyeget.
Ha a párt valamely vezetője megnyilatkozott, s azt a szélsőbaloldali fősodor sajtó is kénytelen volt – tartalmi súlya miatt – nyilvánosságra hozni, akkor az adott közszereplő rögtön megkapta a szélsőjobboldali politikus címkét.
A szélsőjobboldalisággal
megbélyegzett pártnak semmi esélye sincs érdemi választási eredményt elérni.
Most a Fidesz helyzete látszik hasonlónak, az extrém propaganda már szinte a Fidesz elnevezést is címkeként emlegeti. Annak ellenére, hogy az extrém pártvezető az utóbbi 16 évből 14-ben harsány és lelkes fideszes volt, rajongott Orbán Viktorért.
A Fidesz tagjai sem rajongtak annyira Orbán Viktorért, mint a mai miniszterelnök.
Pirosra tapsolta a tenyerét az Orbán-beszédek alatt, kurjongatott is az első sorban. Tizennégy évig bolondult a Fideszért, két év alatt azonban rombolt, eredménnyel.
A rombolást nem hagyta abba, szinte ez volt az egyetlen érdemi cselekvése 100 nap alatt.
A kialakult helyzetet tényként kell kezelni.
Nagy hiba lenne a Fideszt megszüntetni, hiszen akkor az extrém örömmámor őrjöngéssé fajulna, és még további állampolgárokat szédítene meg. Maradnia kell a Fidesznek, Orbán Viktor elnökletével is. A Fidesz ma is milliós támogató tábort tud maga mögött, s ez jelentős politikai erő, nagyobb, mint például a MI Hazánké.
Ám a kialakult üvegplafon miatt új hazafias pártnak is meg kell jelennie.
Pártnak – tehát nem mozgalomnak. Ebben a politikai rendszerben a szavazatok számítanak. Szavazni pártra lehet, mozgalomra nem. Kell tehát új párt, amelynek személyi állománya jelentős mértékben a Fideszből áramlik át az új szervezetbe.
Önállóság és együttműködés.
Az új szervezetnek határozottan el kell válnia a Fidesztől, ugyanakkor érzékeltetnie kell, hogy nem ellenséges a Fidesszel szemben. Valószínűleg
határozottabban kell nemzetinek lennie az új szervezetnek, ezt a kultúrában kell kifejeznie.
A magyar kultúrát kell az első számú kultúrává emelni.
Látnunk kell: az a 3,2 millió ember, aki az extremitásra szavazott, a Fidesz kultúr- és médiapolitikájának a terméke. A 16 év alatt működő kulturális vezetők és állami médiairányítók megbuktak, és le is mondtak. Kudarc volt a kultúrpolitika és a médiavezetés: a 8 millió választópolgárból 3,2 millió liberálist alakított ki.
Az irányváltás most ellenzékből, kis lehetőségekkel kell megtenni.
Ebbe a folyamatba a levitézletteket már nem szabad bevonni, hiszen önigazolásként tovább ártanának; új,
eddig homályba nyomott közéletiek kellenek.
Az a bátor személyváltás-sorozat, amelynek tanúi vagyunk, ébreszt valamennyi reményt.
Nagy lehetőség, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt fölött nincs üvegplafon.
Az extremitás „csak” általánosságban a kereszténység ellen áskálódott, a párt ellen nem. A keresztényellenes áskálódás ráadásul kontraproduktívnak bizonyult: inkább a krisztusi vallás iránti érdeklődést. bizalmat, közeledést fokozta.
Ez bőszítheti is az önkényirányzatot, és ki tudja.
Lehet, hogy a magyar keresztényeknek
vissza kell sírniuk azt a Horn Gyulát, aki a vatikáni megállapodással stabilizálta a történelmi egyházak helyzetét
annak ellenére, hogy akkori koalíciós társa, az SZDSZ fújt, prüszkölt rá már a Szentszékre való kiutazás miatt is.
Mindent egybevetve a KDNP előtt széles lehetőség nyílik.
Ugyanakkor természetesen szükség van azokra a mozgalmakra is, amelyeket lebegtet a hazafias politikai agytröszt. Itt két buktató rejlik. Az egyik, hogy sajnos már nem megélhetési mozgalmárokra van szükség – ilyeneket láttunk „a tizenhat év” alatt -, hanem igazi, bensőből vezérelt magyar emberekre. Ráadásul ezen a területen – látva az ellenfelet – a lelkesedés fontos, de kevés:
profizmus is kell.
Ami az ellenfelet illeti: ez a garnitúra profin él a címkézéssel.
Aki nem az extremitást pártolja, az mind pedofil. Ez a címke ugyancsak gyilkos erejű. A megbélyegzésnek ez a gyakorlata nemcsak politikai hatást fejt ki, hanem a teljes szellemi életet pusztítja. Az az érvelő, aki ellenérv helyett a pedofil címkét kapja, védekezésül kivonja magát az intellektuális egyeztetésből. Ez pedig az extrém irányzat szellemi beszűkülését is okozza.
Lényeges, hogy a hazafias értelmiség ne várjon pártjelzésre.
Azonnal kezdje meg a közösségépítést.
Címkép: Gondola
