Ki fogja a jövő Magyarországát építeni?

Miközben az építőiparral szemben egyre nagyobb technológiai és fenntarthatósági elvárások jelennek meg, az ágazat egyre súlyosabb szakmunkás problémákkal küzd. Tizenkét országos szakmai, munkaadói és munkavállalói szervezet ezért közösen dolgozta ki az építőipari szakképzés stratégiai megújítására vonatkozó javaslatcsomagot, amely

a versenyképesség és a minőségi szakemberképzés hosszú távú feltételeit teremtheti meg

- írja a Gondolához eljuttatott közleményében az ÉVOSZ.

Tizenkét meghatározó építésgazdasági, munkaadói, munkavállalói és szakmai szervezet közös javaslatcsomagot dolgozott ki az építőipari szakképzés megújítására. A szakember-utánpótlás válsága ma már nem kizárólag oktatási kérdés: közvetlenül érinti a beruházások megvalósíthatóságát, a kivitelezések minőségét és a magyar építésgazdaság versenyképességét. A szervezetek szerint átfogó, összehangolt reformra van szükség, amelynek középpontjában a gyakorlatközpontú képzés, a vállalkozások aktív bevonása és a kiszámítható finanszírozás áll.

Az építőipar egyik súlyos kihívása ma a megfelelő számú és felkészültségű szakember biztosítása. Az ágazat egyszerre küzd mennyiségi és minőségi problémákkal: a nyugdíjba vonulások és a pályaelhagyás mellett egyre nagyobb gondot jelent, hogy a pályakezdők gyakorlati tudása és munkaerőpiaci felkészültsége sok esetben nem felel meg a vállalkozások elvárásainak. Mindeközben

az építőipar technológiai fejlődése, a digitalizáció és az új építési megoldások egyre magasabb szintű szakmai kompetenciákat követelnek meg.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy az építőipari képzés több mint 125 helyszínen zajlik az országban, jelentős széttagoltság mellett. Sok intézményben alacsony a tanulói létszám, miközben az eszközök, tanműhelyek és oktatói kapacitások jellemzően nem teszik lehetővé a korszerű, magas színvonalú gyakorlati képzést.

A szakmai szervezetek által kidolgozott javaslatcsomag egyik központi eleme az úgynevezett TRIÁLIS modell, amely az iskola, az ágazati képzőközpont és a vállalkozás összehangolt együttműködésére épül. A modell célja, hogy a tanulók megfelelő szakmai alapozást követően valós munkakörnyezetben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot, miközben

a vállalkozások kiszámíthatóbb és kezelhetőbb keretek között tudnak részt venni a képzésben.

A javaslat szerint szükség van regionális építőipari képző- és tudásközpontok létrehozására, amelyek koncentrálhatják a korszerű eszközöket, a speciális műhelyeket és a magas szintű oktatói kapacitásokat. Ezek a központok nemcsak az iskolarendszerű képzés, hanem a felnőttképzés, a továbbképzések és az innovációs tudástranszfer fontos bázisai is lehetnek.

Javaslatok a megvalósítás előkészítésére, melyet a kormányzati felelősök felé a szakma bemutatott:

Adatokra épülő országos helyzetértékelés készítése a képzési kapacitásokról, a szakmaszerkezetről és a vállalkozások szakemberigényéről.
Az ágazati szereplők feladatainak és felelősségi köreinek egyértelmű meghatározása, beleértve az állami irányítás, a kamarák, az iskolák, az ágazati képzőközpontok és a vállalkozások együttműködését.
A TRIÁLIS modell részletes működési feltételeinek kidolgozása, különös tekintettel a mentorok, mesterek és vállalkozások szerepére.
Regionális képző- és tudásközpontok fejlesztése, a térségi gazdasági és munkaerőpiaci sajátosságok figyelembevételével.
A valós költségekre épülő, kiszámítható finanszírozási rendszer kialakítása, amely támogatja a gyakorlati képzés infrastruktúráját és a vállalkozások részvételét.
A képzési tartalmak és az oktatói háttér folyamatos fejlesztése, összhangban az építőipar technológiai fejlődésével.
A vállalkozások és a pályakezdők célzott támogatása, a szakmában maradás ösztönzése érdekében.
A fejlesztések eredményességének rendszeres mérése és értékelése, világos felelősségi és teljesítménymutatók mentén.
A javaslat kidolgozói hangsúlyozzák, hogy a cél nem új intézményrendszerek létrehozása, hanem a meglévő erőforrások hatékonyabb, hálózatos működtetése, amely hosszú távon biztosítani tudja az építőipar szakember-utánpótlását.

A közös szakmai javaslatot támogató szervezetek:

Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ)
Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége (ÉFÉDOSZ)
Épületszigetelők, Tetőfedők, Bádogosok és Ácsok Magyarországi Szövetsége (ÉMSZ)
Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)
Magyar Építész Kamara (MÉK)
Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉASZ)
Magyar Épületgépészeti Egyeztető Fórum
Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)
Magyar Mérnöki Kamara (MMK)
Magyar Út- és Vasútügyi Társaság (MAÚT)
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ)
Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ)
 

A 12 szervezet közös álláspontja szerint

nem pusztán több szakemberre van szükség, hanem olyan szakképzési rendszerre, amely megfelelő tudású, a szakmában hosszú távon boldogulni képes szakembereket képez.

Az építőipar duplán tudásigényes, hangsúlyozza Koji László az ÉVOSZ elnöke, ahol azt is tudni kell, hogy ötszáz évvel ezelőtt, hogyan épült egy vár és azt, hogy modern eszközökkel, hogyan lehet azt rekonstruálni. Az építésgazdaság jövőbeli teljesítőképességét meghatározó képzési döntéseket most kell meghozni - zárul a Gondolához eljuttatott ÉVOSZ-közlemény.

***