Gachot – MTA

Karádi Zsolt a Nyíregyházi Egyetem Irodalomtudományi Tanszékének szakmai vezető tanára. Korábbi könyveiben (Ványa bácsi én vagyok, 2006; „Az ég nem emberséges”, 2016; Az Erdélyi Helikon vonzásában, 2017; Sorsok és századok, 2017; Hangnemek és árnyalatok, 2017) a modern magyar irodalom és színház történetét vizsgálta. A Magyarok és franciák című új gyűjteményének az előszavában írja, hogy ezt a kétnyelvű kötetét 1998 és 2018 közötti írásaiból állította össze.

 

Karádi Zsolt a magyar és francia irodalmi kapcsolatokról 

A François Gachot és a magyar kultúra című OTKA-pályázat révén lehetősége nyílott a francia-magyar irodalmi-képzőművészeti kapcsolatok behatóbb vizsgálatára. Ezt a munkáját az 1998 és 2018 között – a hazai és francia könyvtárak forrásanyagát is felhasználva – született francia irodalmi vonatkozású tanulmányaiból, néha a textusok redukálásával szerkesztette meg. Könyvének címe. Franciák és magyarok. Alcíme: Tanulmányok a francia és a magyar irodalomról. Az első fejezet a François Gachot és a magyar kultúra címet viseli.

François Gachot – francia író, irodalomtörténész, műfordító, kritikus, lapszerkesztő, diplomata. Amint Aurélian Sauvage-ot is, a magyar közoktatást és az egyetemi képzést is megreformáló Klebelsberg Kunó nyelvtanulást bővítő programja keretében érkezett Budapestre. Gyergyai Albert segítőkész barátsága és Laborcz Irénnel, Laborcz Ferenc szobrászművész húgával, kötött házassága (1926) segítette Gachot-t, hogy hamar otthon érezze magát Budapesten. Gyergyai jóvoltából hamar bekerült a Nyugat körébe, számos magyar íróval, költővel kötött ismeretséget, barátságot, például Babitscsal és körével is. A modern kortárs francia irodalmat rendszeresen ismertette a Nyugatban, a magyart pedig a francia folyóiratokban. Például Kassák és Babits versfordításait az Europe-ban tette közzé.

Már 1926-tól évente egy-két alkalommal a Mercure de France-ban, Lettres Hongroises címmel számolt be a magyar irodalomról, Jókairól, Vörösmartyról, Az ember tragédiájáról, jeles kortárs írókról, költőkről.

EDIT-IT

 

A Nouvelle Revue de Hongrie lapjain közölt hírvivő, értékfelmutató kisportrékat a magyar képzőművészet jeles alkotóiról is. Kölcsönös irodalmi, művészeti értékközvetítést végzett két hazájának a javára. (A francia állam nevében Gachot mondott beszédet Babits temetésén.) L’Art Hongrois címmel kisportrékat publikált Csontváry, Rippl-Rónai, Koffán, Ferenczy Béni munkásságáról.

Gyorsan megszerzett magyar nyelvtudásával a Nyugat titkát, és a magyar és francia irodalmi kapcsolatokat kutatva, Bessenyeiig, Kazinczyig, Batsányiig vezeti vissza. Zrínyitől Benjámin Lászlóig szépszámú magyar költő verseit, író műveit tolmácsolta franciául.

Ady nemcsak a Holnap hőse, hanem a küzdő magyar múlt, sors, kultúra, nyelv, poézis választott vátesz költője, akinek az életművében fontosak a francia és más irodalmi hatások, sugallatok, inspirációk, de a magyar irodalmi-történelmi tradíciók, hagyaték értelmezése, élő-eleven örökséggé tétele is. A valóság igazsága mutatkozik meg, amikor Aranyt nagyra értékeli. A Kétféle velszi bárdok mottója: „Azoknak a poéta-társaimnak, akiknek az élet s a magyar élet több a poézisnál.” Gárdonyit szinte megköveti, Dickens nevét említve újraértékeli: „új Dickens vagy legalább bölcs derűjében hozzá hasonló”. Gyulai Pál jelentőségét is elismeri: „Sorsunkat hordta, nem csupán a kardot...”

Gachot a Nyugatban recenziót közöl két francia nyelvű válogatásról. Fóti Lajos 1926-os könyvének a bírálatát adja, Térey Sándor Ady-válogatásáról pedig lesújtó véleményt fogalmaz meg. Gyakori következtetése: a fordítók hűtlenné váltak az eredeti szöveghez, de nem jutottak közelebb a francia költészet lényegéhez sem.

Gachot negyedszázadot élt Budapesten. Szemtanúja volt a Horthy-korszak szellemi, irodalmi, művészeti világának. Elementáris kötődését második hazájához az is bizonyítja, hogy 1953-ban regényt írt kedves városáról, Budapesti szerelmesek címmel.

moly

A francia lélekelemző próza kisműves részletezésével, aprólékosságával nemcsak hőseinek egy-egy életszakaszát örökíti meg, hanem az 1937-38-as évek hol lehangoló, hol lázadásra ingerlő eseményeit, lélekszorongató hétköznapjait is, amelyek már előrevetítik a közelgő világkatasztrófa baljós árnyékát. Karádi Zsolt lényegi meglátása: Gachot „barátságokról, szerelmekről nosztalgiával és szeretettel emlékezik, él a lélektani ábrázolás, az időbontás, a modern narráció lehetőségeivel”. Utoljára a Nyugatban Aragon Bázeli harangok című regényéről közölt recenziót. Karádi egyetértően idézi Dobossy Lászlót: „Gachot célja az volt, hogy két hazája közt a kölcsönös megismerés és megértés ügyét szolgálja.”

A következő tanulmány François Gachot írásait elemzi, amelyek a Mercure de France-ban jelentek meg 1926-től kezdődően, egészen 1938-ig. Kezdetben a „a két ország szellemi életében és irodalmi folyamataiban” otthonos, Gide, Claudel, Proust tolmácsolójának, Gyergyai Albertnek hathatós segítségével írta és publikálta írásait, majd pedig az 1926-ban feleségül vett Laborcz Irén és a szótár segítségével magyarul írta. Gachot – a ő számára a magyar irodalom, főképpen pedig a Nyugat kapuit megnyitó – Gyergyai Albert jelentőségét az Egy elmúlt ország emlékei című életrajzi számvetésében nagyra értékeli.

Gachot remek analógiákat talál, például Babitsot „magyar Valéry”-nek nevezi, neveltetésükből fakadó világ- és értékszemléletük alapján. Erősítette a francia irodalmi élet külföldi irodalmak irányában végbemenő nyitását. Gachot Karinthy Capilláriáját elemzi, Souvageot fordításában Babits Timár Virgil fia, Márai Lázadók című regénye látott napvilágot. 1932-ben Szabó Dezsőről, Az elsodort falu című regényéről értekezi, miközben Nyírő József és Tamási Áron csupán említést kap. 1933-ban Sárközi György, Fenyő László, Bányai Kornél, József Attila költészetét jellemzi, a népiek közül Erdélyi József, Illyés, Sértő Kálmán, a nőírók közül Lesznai Anna és Török Sophie, a trianoni határon túliak közül Mécs László, Áprily Lajos, Reményik Sándor és Bartalis János kerül az említettek névsorába.

Gachot 1936-ban külön foglalkozik a magyar szociográfiával. Illyés A puszták népe, Szabó Zoltán A tardi helyzet, Kovács Imre A néma forradalom, Erdei Ferenc Futóhomok, Veres Péter Számadás, Féja Géza Viharsarok című művét vizsgálja...

Karádi Zsolt önálló dolgozatban foglalkozik Gachot és a magyar képzőművészet kérdéskörével, elismerve, hogy „Gachot-nak a magyar képzőművészet népszerűsítése, értékei elismertetése iránti jó szándékú buzgólkodása részletesebb feldolgozást igényelne.”

Karádi Zsolt – nyf.hu

Ezekben az írásaiban, portréiban is „a tárgyáért rajongva szeretett lélek szólal meg”. Értékszemléletét azok az elvek határozzák meg, amelyeket Baudelaire az Invitation du Voyage két verssorában tűz a művész elé: „ordre et beauté, luxe, calme et volupté” – ’rend és szépség, pompa, nyugalom és gyönyör’. A nagy francia képzőművészek mellett – Picasso, Braque, Rodin, Bourdelle, Maillol, Despiau, számos magyarról írt portrét, ismertető cikket: Munkácsy, Paál László, Ferenczy Béni, Ámos Imre, Farkas István, Czóbel Béla, Hincz Gyula, Martyn Ferenc, Márffy Ödön. Gachot elsők között méri fel Csontváry egyedülálló, vizionárius alkotó világát... Elgondolkodtató párhuzamokat, analógiás felismeréseket említ képzőművészeink és íróink-költőink művészete között.

Magyar műfordítás-elemzések. Baudelaire Correspondances, Kapcsolatok (Megfelelések) című művének magyar fordításait (Babits, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc után Tornai József tolmácsolását tüzetesen izgalmas komparatív szemlélettel, releváns módszerekkel vizsgálja. A Les Fleurs du mal legendás műfordításaival sikeresen szállt versenybe Tornai remek munkája: A Rossz virágai. Műfordítói vállalkozásának jogosságát – a klasszikusok triász, Babits, Tóth Árpád, Kosztolányi, valamint még Szabó Lőrincet követően is – meggyőző eredménye igazolja. Tornai az újrafordítás bátorságát kapta attól a tudattól, hogy Arany Shakespeare-fordításai, Babits Dante-, Kosztolányi Idegen költőkje, Tóth Árpád Shelley-je, Verlaine-je, Poe-ja, Mészöly Villonja, Rab Zsuzsa Jeszenyinje, Vas István és Radnóti Apollinaire-je külön értéktöbbletté, szerves részévé vált a magyar költészetnek, irodalmi köztudatnak.

Karádi komparatív mélyfúrásainak egyik nagyszerű példája Tündér vakmerőség címen olvasható. A szerény alcímmel megjelenő, Adalékok Nagy László Rimbaud-fordításaihoz című izgalmas tanulmány Somlyó György reménybeli intencióját követi, aki Testvércsinálás című cikkében írja: „Nagy László módszerét és technikáját érdemes volna részletesen vizsgálni”. A műfordítás új és újabb elméleti és XX. századi nagyszerű eredményeit ismerve és felhasználva szól arról, hogy Nagy László háromkötetes életmű-kiadásában a három kötetből kettő, a négykötetesben pedig három kötetet tesz ki a műfordítás.

„J’étais un morceau de glace pensant...” (’Gondolkodó jégdarab voltam...’) címen könyvének végén Karádi Zsolt Baudelaire et Les Paradis artificiels (’Baudelaire és a mesterséges paradicsomok’) alcímmel értekezik. A francia katolikus líra történetében reprezentáns helyet elfoglaló költő jelentőségét tudatosítja a Francis Jammes, le poète catholique című tanulmány. Jammes leghíresebb versgyűjteménye: De l'angélus de l'aube à l'angélus du soir (’A hajnali Angelustól esti Angelusig’) (1897) Claudel hatására „katolizált”, valójában visszatért a gyakorló katolikus hitre. Művei kedvező fogadtatásban részesültek. Nem véletlen, hogy Ady Gárdonyiról szólva Dickens nevét említi: „új Dickens vagy legalább bölcs derűjében hozzá hasonló”, Kosztolányi pedig Francis Jammes-ra hivatkozik: „egytestvér azzal, akit a mai franciák annyira olvasnak és szeretnek.”)

Karádi Zsolt tanulmánykötetének záró értekezése Un amour inconcevable (’Felfoghatatlan szerelem’), alcíme pedig: Yann Andréa parle de Maguerite Duras (’Yann Andréa Maguerite Duras-ról beszél’) A tartalomjegyzék előtt a szerző feltünteti a kötetben szereplő tanulmányainak első megjelenési helyét.

Karádi Zsolt kritikai észrevétele François Gachot-ról, a Nyugat franciájáról helytálló, árnyalt és megfontolt: „Igaz, előnyben részesítette azokat a szerzőket, akiknek volt némi francia kötődése. Írásait, még kritikus észrevételeit is a magyar irodalom iránti megbecsülés, rokonszenv és felelősség jellemzi. Igaz, hogy arányérzéke néha megcsalta, s olyanokat is szóba hozott, akiket az irodalomtörténet kevésbé értékel.”

Krúdy Zsuzsa és François Gachot levelezése is bizonyítja: Gachot a magyar és a francia irodalom eredményeinek hathatós közvetítésével, népszerűsítésével missziót teljesített. Kultúránk és irodalmunk jó hírét terjesztette Franciaországban és mindenütt a világon, ahol franciául olvasnak. 1986-ban bekövetkezett haláláig Magyarországnak és a magyar kultúra, irodalom, képzőművészet „feltétlen híve, tolmácsolója és barátságok őrzője volt.”

Utóhang és konklúzió

Karádi Zsolt értékfelmutató módszerrel tekinti át ennek a szerteágazó témakörnek a tematikai sokszínűségét. A szerzőt a dolgozat adekvát módszere, a téma beható ismerete jellemzi. Következtetéseit konkrétumokra alapozza. Állításai, érvelései megfontoltak, következtetései rendre okadatoltak. A vonatkozó és felhasználható szakirodalom gyér, a dolgozat a kevésbé ismert területeiről eddigi tudásunkat erősíti, árnyalja, szükség esetén cáfolja. A jól megírt, egységes szemléletű tanulmánykötet újdonsága és elmélyültsége dicséretes. Elért eredményei nem maradnak el az olvasó várakozásától. A szerző a témaválasztásban megtalálta az egyéni, megszólító erejű motivációkat. Meggyőzően bizonyítja: a vállalt témakör valóban felkeltette személyes érdeklődését. Munkája igényes, jól tagolt, szépen formált. A részletes és izgalmas műfordítás-értelmezésekben különösen érződik megfontoltsága, távlatos gondolkodása.

Karádi tanulmánykötete a vonatkozó szakirodalom igényes összefoglalása. Egyéni értéke, különlegessége, eredetiség-értéke nyilvánvaló a témaválasztástól kezdve a feldolgozás összegező jellegéig. Jól szelektálva szól a legfontosabb feladatkörökről, eddig elért eredményekről. Rendre sikerül meghaladnia az első közelítést. Sikeresen igyekszik kiemelni az egyes művek jellegzetességeit. A magyar műfordítás történetének fontos eredményeit lényeglátóan tudatosítja, filológiai pontossággal regisztrálja. Külön erénye, hogy értékítéleteiben megfontolt, műértelmező és értékelő arányérzéke kiválóan működik.