Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója. MTI/Kovács Tamás

A következő évben az uniós és egyesült államokbeli választások lehetőséget is jelentenek a brüsszeli korrupció visszaszorítására, a „brüsszeli mocsár lecsapolására" és a békére - fogalmazott tájékoztatóján Kovács Attila, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatója. Őt kérdezte a Gondola.

– Igazgató úr, az Európai Bizottság (EB) nyilvánosságra hozott „jogállamisági jelentése" már az elnevezése miatt is furcsának tűnik a külső szemlélő számára. Emlékezetes egy ciprusi EU-politikus brutális korrupciógyanúja, amely az idő múlásával majdnem elfelejtődött, egy bizottsági vezető sms-botránya, amely elsikkadt, és éppen a Pfizer-gyanúk miatt most titoktartási fogadalmat is követeltek közéleti emberektől – emlékeztetve az egykori kamarillapolitikára. A Kaili-korrupció ügyében pedig már szabadlábon lehet az érintett. Azaz úgy tűnik, hogy éppen az Európai Unió vezetősége sérti meg a jogállamiság elvét és gyakorlatát. Miért érzékelhetik ezt így az európai uniós polgárok?

Stella Kyriakides ciprusi EU-politikus – politico

– A jogállamisági jelentés hosszú utat járt be Brüsszelben alig négy év alatt. Szokásos mintázatot követ egyébként: először kísérleti jelleggel behozták, mint egyfajta tájékoztató jellegű intézmény, most pedig ott tartunk, hogy a benne foglaltak teljesítése kötelező elvárás, amelynek elmaradása súlyos következményekkel járhat. Így például a nekünk jog szerint járó, ám visszatartott források feloldása ügyében is ügydöntő, hogy mit írnak rólunk egy ilyen jelentésben. A jelentés – amely inkább diktátum már – igen beszédes azzal kapcsolatban, hogy mit kifogásolnak igazán. Így például a migrációt szervező Soros NGO-k akadályozását, a szankciók kérdésében tartott magyar konzultációt, a gyermekvédelmi törvényt, valamint a bírák LMBTQI-érzékenyítésének hiányát. Ezek mind a köré a hármas jelszó köré sorolhatók, amelyet Orbán Viktor a CPAC Hungary-n fogalmazott meg: „nem a migrációra, nem a genderre, nem a háborúra”.

A belga rendőrség gyorsan nyilvánosságra hozta a Kaili lakásán talált bűnjeleket: ne lehessen utóbb letagadni. Mégis: Kaili azóta már szavazott is az EP-ben, bohózatba illően: etikai kérdésről... – ekathimerini.com

Ráadásul itt jön a képbe kérdésben is említett esetkör: a korrupció. Brüsszel kevesli a magyar antikorrupciós intézkedések hatékonyságát. Teszik mindezt úgy, hogy az említett botrányok utórezgései még mindig tartanak.

Rejtélyes módon eltűnt sms-üzenetek – archív

A politikai korrupcióval terhelt brüsszeli elitnek persze nem kell a tényleges következményektől tartania: utolsóként most Eva Kaili is készül az EP-be történő visszatérésre. A hazánkat korrupció miatt elítélő EP-jelentést pedig megszavazta az a Marc Tarabella, baloldali belga EP képviselő is, aki szintén az ügy fő érintettjei közé tartozik. Brüsszelben nincs következménye a lopásnak, viszont, ha valaki kibeszél a balliberális kánonból – főleg a már említett témákban –, ott bizony semmiféle eszköztől sem riadnak vissza, így a pénzügyi, háborús zsarolástól sem.

– „Úgy látszik, nem tudnak kilépni abból a keretből, hogy szerintük csak az független, objektív, ami liberális." Még 1989-ben, '90-ben a jelző nélküli demokráciát követelték a hazai közéletben, akkor az úgynevezett „szocialista demokrácia" túlhaladásáért. Mára elfeledetté vált a jelző nélküli demokrácia, most az úgynevezett „liberális demokráciát" sulykolja a szélsőség. Csak a nemzedékek kihalása okozta a feledékenységet, vagy mögöttes szándék bukik felszínre?

– A demokrácia „újrajelzősítése” nem véletlen, és a liberális politikai elit hatalmi törekvéseit jelenti. A rendszerváltás idején ez a Fukuyama nevével fémjelzett kör még nem jutott el saját felsőbbrendűségének deklarálásához, így aztán a demokráciának sem kellett liberálisnak lennie. Az elmúlt évtizedekben azonban az a gondolat, hogy ők jelentik az emberi társadalomszervezés csúcsát, olyan hübriszhez vezetett, amely teljesen elvette a liberális elit józan eszét. Saját tévedhetetlenségük hamis biztonságérzetéből hozzáláttak, hogy „jobbá tegyék a világot”. Bár ne tették volna! A társadalom agresszív átalakulása, az ellenvélemények teljes negligálása vagy egyenesen büntetése elvezetett a jelenlegi helyzethez, ahol egy totalitariánus tendenciákkal rendelkező agresszív liberális értelmiség diktál Európának és az Egyesült Államok baloldalának, és abszolút nem tűr semmiféle ellentmondást. Ez az embertípus megveti a valódi demokráciát és népképviseletet, hiszen az átlagembereket jobban érdeklik az olyan „lényegtelen” kérdések, mint a megélhetés, szemben az olyan „fontos” ügyekkel, mint a transzgender WC-k. Az ő „liberális demokráciájuk” úgy viszonyul a valódi demokráciához, mint régen tette a „szocialista demokrácia”. Ez a fajta politika aztán szép lassan szakadékba kormányozza a teljes nyugatot, s ennek Magyarország és az európai és amerikai konzervatívok egyre inkább egyesült erővel próbálnak ellenállni. Erről a munkáról szól többek között a hazánkban idén másodjára megrendezett CPAC Hungary is.

– Ez a jogállamisági jelentés egy háborús zsarolás, s az az oka, hogy az EU számára fogy az idő, jövőre európai parlamenti választások lesznek, új bizottság alakul. A jeletéstevők okos emberek, tudják, hogy a háború befejezése jó Európának. Mivel és kik tehették érdekeltté a hamisításban az érinthetetlenek kasztját?

– Teljesen egyértelmű, hogy az idő és levegő egyre fogy a mostani brüsszeli vezetés körül. Mint azt az előző kérdésben is kifejtettem, a demokráciát lenézik, sőt valahol rettegnek is tőle, miként azt most is láthatjuk. Tartanak tőle, hogy ha többségbe nem is kerülnek, a nemzeti, konzervatív, szuverenista erők legalább egy blokkoló kisebbségre szert tehetnek, ezzel gátat szabva a további liberális ámokfutásnak Brüsszelben. Ezért a választások napjáig számíthatunk arra, hogy erősödik a nyomás velünk és a lengyelekkel szemben is. Most próbálják meg a számukra kedves ügyeket keresztülvinni az uniós intézményrendszereken: a migrációs paktumot az uniós törvényhozásban sosem látott sebességgel tárgyalják, a mostani költségvetés felülvizsgálat is arról szól, hogy hosszútávra biztosítani tudják az ukrajnai háború finanszírozását. A brüsszeli elitet saját hatalmi hübrisze és ideológiai elkötelezettsége mozgatja, hagymázos céljaik elérése érdekében pedig gond nélkül feláldozzák azt a két értéket, amelyre az egész Európa-projekt épült: a békét és a jólétet. Miközben az elhibázott politikájuk miatt már a nyugati államok is spórolásra kényszerülnek (a németek például 37 milliárd euróval fogták vissza a szociális kiadásaikat), aközben ők csődközelbe sodorták az EU-t, mintegy 100 milliárd euró, a magyar éves költségvetés mértékével vetekedő pénz hiányzik a kasszából. A csődjük politikai is egyúttal, hiszen nemcsak egy megnyerhetetlen háborúba öntik két kézzel a pénzt, de egyúttal olyan elköteleződést tettek, amelynek ki tudja hol a vége (csak emlékeztetőül, Ukrajna újjáépítésének költségei már most több száz milliárd euróra rúgnak, és hol még a háború vége). Az egyetlen valódi megoldás az lehet, ha lecsapoljuk a mocsarat és visszavesszük Európát az európai polgárok számára!

Molnár Pál