Az egyre növekvő információáradat túlterheli az emberi agyat, ami szorongáshoz, krónikus stresszhez, depresszióhoz vezethet. A következő évtizedekben ennek lesz a legsúlyosabb szomatikus következménye - hangsúlyozta Freund Tamás Széchenyi-díjas neurobiológus, az Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke pénteken, a Budapesti Demográfiai Csúcson mondott nyitóelőadásában.

Freund Tamás előadásában az emberi agy szerepéről, azon belül is a belső világunk impulzusait szállító idegpályák jelentőségéről beszélt a tanulási kapacitás, a kreativitás fejlesztésében, valamint a kulturális örökség átadásában.
     
Kitért arra, hogy a legegyszerűbb emlékek elraktározásában is százmilliós számban vesznek részt az idegsejtek, amelyek egymással megerősítik kapcsolataikat. Ehhez precízen összehangolva kell működniük. Ezt a szinkronitást olyan pályák biztosítják, melyek belső világunkról, érzelmeinkről, motivációinkról szállítanak impulzusokat.

Mint mondta, akkor tudunk hatékonyan tanulni, ha ezt a belső világot bevonjuk a memórianyomok kialakításába, ugyanakkor fejlesztjük is, érzelemvilágunk gazdagításával, és a motiváltság, a megismerni vágyás fokozásával.

Hozzátette: "Ezzel szemben a mai világban az agyunkat leterhelő információrobbanásnak és a kommunikációs technológiák ugrásszerű fejlődésének köszönhetően nincs idő a belső vliág bevonására a memóriafolyamatokba, a külső környezeti információk elraktározása, feldolgozása így felszínessé válik", illetve szegényedik, sivárosodik az érzelemvilágunk.

"Élénken emlékszünk évtizedekkel ezelőtti eseményekre is, ha intenzív emóciók kapcsolódnak az emlékképhez. Amennyiben viszont valami emocionálisan neutrális dolog történik velünk, azt másnapra már elfelejtjük" - magyarázta Freund Tamás, hozzáfűzve: memóriánk szinte mindent tárol, ami velünk történt, viszont ennek csak egy töredékére emlékszünk, ezért az előhívás képessége a szűk keresztmetszet.

"Művészeti neveléssel, katartikus élményekkel, a művészi alkotási folyamatban való aktív részvétellel lehet folyamatosan gazdagítani és fejleszteni a belső világunkat, így lehet fokozni az érzelemgazdagságunkat, fenntartani motiváltságunkat, morális sztenderdjeinket, illetve a kulturális tradícióinkat" - mondta.

Az internetes kommunikációnak, bár rendkívül hatékony és rengeteg az előnye, súlyos hátrányai is vannak – tette hozzá. Az interneten való szörfölés során a motiváció és az érzelmi hozzáadott értékek lassanként elhalványulnak, az ideiglenes memóriatárterület el van árasztva felületesen tárolt információkkal. "Ez azt jelenti, hogy az emlékképek nem lesznek könnyen felidézhetőek, az így tárolt ismeretanyagból egyetlen eredeti gondolat sem fog támadni. " - magyarázta.

"A mai világban, az információáradat révén óriási adaptációs nyomásnak van kitéve az emberi agy. Ez hasonlóan működik, mint biológiában a környezeti változások. Ilyenkor az adott fajnak alkalmazkodnia kell az új környezethez, gyakran a mutációs ráta megnövelésével. Az így keletkező nagy számú új genetikai variáns közül a természetes szelekció a jobban allkalmazkodó variánst részesíti előnyben". Az információrobbanás agyunkat készteti alkalmazkoddásra, meg kell találnunk a megbirkózási stratégiákat, mert ha ezt nem tesszük, az emberi agy próbál minden lehetséges módon védekezni, amiben nincs köszönet. Az alkoholizmus, a drogok világába menekül, “leereszti a rolót”. Az információmennyisség kezelésének képtelensége pedig krónikus stresszhez vezet, ami a szorongás és a depresszió melegágya.

Ennek az információs nyomásnak a másik következménye, hogy egyre gyengébb, egyre szegényebb lesz a kulturális örökség átadása a generációk között.

A Covid alatt hozzászoktunk az internetes kommunikációhoz, az otthoni munkavégzéshez, internetes bevásárláshoz, ami elmagányosodáshoz vezet. Az ember genetikailag determinált módon társas lény, ha kiszakítjuk a szociális környezetéből, annak kognitív és testi leépülés, személyiség torzulás lehet a következménye. Sőt, internetfüggőség is fenyeget, ami súlyos esetben komoly agyi elváltozásokkal is járhat - hangsúlyozta Freund Tamás.