Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus az anyanyelv egyik legpéldásabb művelője, aki minden nap úgy indul a szavakért, mint várvédő vitézeink annak idején, olyan szívósan és fölemelően harcol értük, mintha az élete múlna rajta – mondta Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a kulturális tárca helyettes államtitkára a XXVIII. kardceremónián, a Balassi Bálint-emlékkard átadásakor a Papi Szeminárium dísztermében.
2024. február 16. 12:45
Szentmártoni János József Attila-díjas költő, a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) művészetért és közösségi művelődésért felelős helyettes államtitkára beszédet mond a Balassi Bálint-emlékkard átadásán a budapesti Központi Papnevelő Intézetben tartott díjátadón 2024. február 14-én. MTI/Szigetváry Zsolt
„Hogy mennyire vártuk! Miként / vizet föld – szárazság után. / Szorongva, tétlenül, s milyen / esetlen, sután. / S aztán itt volt hát! / Mint mikor megáll az óramű, / a szerkezet, s a rugók, a / tengely, a kerekek. S egy / utolsó kattanás még, aztán / a csend.” – írta Fekete Vince évtizedekkel ezelőtt egy szorongásba falazott nemzedék nevében is, miután Ceauşescu diktatúrája összeomlott körülöttük. Az ember azt hihette, hogy a forradalom, még ha véráldozattal is, de tisztára mos mindent, ám egy ideig a tanácstalanság csöndje és bénultsága terjedt, amit apák holttestei szegélyeztek.
Ebbe a felemásan és félszegen építkező új világba robbantak be a kilencvenes évek elején a kolozsvári Előretolt Helyőrség szellemi műhely fiatal költői, köztük Fekete Vince is, aki azóta nem csupán az erdélyi, de az egyetemes magyar irodalom egyik legmarkánsabb lírikusává nőtte ki magát. Legutóbb 2002-ben méltattam őt egy esszében a Jóisten a hintaszékből című válogatott kötete kapcsán – de később számos közös élményben is összesodort minket az élet anyaországi, Székely- és oroszföldön egyaránt – s közben, csikordul meg váratlanul a szívemen, elrohant több mint két évtized. Hjaj. Mennyi minden történt ez alatt az idő alatt. Sikerek és tragédiák, győzelmek és kudarcok regimentjének felvonulását látni.
Költőnk többek közt József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas lett, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja, indulása óta szerkesztője a Székelyföld folyóiratnak, nemrég 17. kötete látott napvilágot, írt esszéket és gyermekverseket is, ma már kétlaki életet él Budapest és Kézdivásárhely közt osztva meg magát, a közelmúltban megrendítő költeményekben állított emléket édesanyjának, s rajzolta meg szülővárosa - idegrendszerében és emlékeiben élő - szellemi térképét.
De mi köze lehet a nagy költőelődhöz, Balassi Bálinthoz, akinek emlékkardját ma a magasba emelheti? Nagyon is sok minden. Egyrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus a hagyományok egyik leghűségesebb tisztelője, aki a régi formákat új tartalommal tölti meg – így Balassitól és Zrínyitől Csokonain, Petőfin és Aranyon át Adyig, Dsidáig és Kosztolányiig, majd egészen Szilágyi Domokosig és Kányádi Sándorig szinte minden nyelven beszél, de leginkább a magáén, amelyben évszázadok magyar költői is benne zúgnak. Másrészt Fekete Vince, a kísérletező kedvű lírikus az anyanyelv egyik legpéldásabb művelője, aki minden nap úgy indul a szavakért, mint várvédő vitézeink annak idején, olyan szívósan és fölemelően harcol értük, mintha az élete múlna rajta.
Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora átadja a Balassi Bálint-emlékkardot Fekete Vince költőnek a budapesti Központi Papnevelő Intézetben tartott díjátadón 2024. február 14-én. MTI/Szigetváry Zsolt
Mert múlik is. Egy valódi költő életében a szavaknak súlya és tétje van. Mint amilyen Vince egyik legnagyobb költeményében is, a Tízezer éjben:
„Taszítva-vonva mossák / arcomat égi spongyák / a fény egy égi résen át / fröcsköli pézsmaillatát / micsoda felségvizeken / száguldozol uram velem / már a mély a magasság / rabság sem a szabadság / nem mond már semmit nekem / testem a szélben terelgetem / hogy a verdeső hullámok / dobáljanak mint forgácsot // (nem kell a posztó az olló / minden ahogy van úgy jó) / árva deszkaszál lebeg velem / ujjaim hagyják elengedem”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, teljes felelősségem tudatában kijelenthetem tehát, hogy a Balassi Bálint-emlékkard, ez a méltán rangos és nemzetközi hírű kitüntetés 2024-ben is jó kezekbe kerül. Szívből gratulálok hozzá Fekete Vincének!
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
Semjén Zsolt a közelgő romániai választás kapcsán azt kérte, mindenki, akinek van román állampolgársága és Magyarországon él, adja le szavazatát vagy a konzulátuson vagy otthon. Minden szavazatra szükség van, hogy az RMDSZ meghatározó erő legyen és adott esetben kormányra kerülhessen.
A számok jól mutatják, hogy nekünk, magyaroknak gondolkodnunk kell, a saját magunk logikájából és érdekeiből kiindulva egy saját út megtalálásán, mert ebben a pillanatban Európa nem képes arra, hogy kialakítson egy olyan stratégiát, amellyel visszanyerheti a versenyképességét – mondta a miniszterelnök.
Orbán Viktor arról beszélt: a magyar rendszerváltás utáni időszakot az a gondolat uralta, hogy nemcsak azért érdemes nyugatra tekintenünk, mert ott jobban élnek, hanem azért is, mert egy olyan önkorrekciós politikai-gazdasági rendszert fedeztek fel valamikor a XVII. századtól kezdődően, amely hosszú távon garantálja stratégiai biztonságunkat.
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
