Aba Béla elnök átnyújtja az Eötvös József sajtódíjat a temerini újságírónak, Ternovácz Istvánnak.

Két rádiós újságíró: Kulcsár Katalin és Ternovácz István kapta a Magyar Páneurópa Unió újságíró-elismerését: az Eötvös József Sajtódíjat ebben az évben. A Melocco Miklós megformálta bronzérmet a budai Szent Margit Gimnázium dísztermében adták át, a rendezvény ceremóniamestere Kondor Katalin Eötvös József sajtódíjas rádiós újságíró volt.

Aba Béla, a Magyar Páneurópa Unió elnöke köszöntőjében többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai európai folyamatok eltérnek attól, amit a Magyar Páneurópai Unió a megalapításakor üdvösnek látott.

Kulcsár Katalinról, a magyar irodalom kiváló ismerőjéről, számos magyar - és külföldi - irodalmár avatott megszólaltatójáról korábbi kollégája, Kövesdy Zsuzsa rádiós szerkesztő mondott laudációt. Rámutatott, hogy a későbbi rádiós kiválóság gyerekként édesanyjával menekülni kényszerült szülőföldjéről, a Felvidékról. Az ott berendezkedett rasszista állam 15 kilós csomaggal üldözte el magyarjainkat. Ez az élmény is meghatározta Kulcsár Katalin újságírói tevékenységet: a teljes magyar irodalomban gondolkozott, határok nélkül. 

Kulcsár Katalin átveszi a medált Aba Bélától – Képek: Ternovácz Áron

Kulcsár Katalin meghatottan üdvözölte a közönséget, és emelkedett beszédében többek között azt hangsúlyozta: ajándéknak tekinti, hogy 41 évig rádiósként dolgozhatott.

A Délvidéki Ternovácz Istvánról Molnár Pál, Eötvös József sajtódíjas újságíró, korábbi rádiós szerkesztő mondott laudációt:

Laudáció: Ternovácz István

Haszontalan dolog az élet, ha azt magunk hasznossá tenni nem iparkodunk.
Eötvös József bölcsességét idéztem.
Azért is, mert üzenete feltűnően rokon a következő mondattal:
Szerintem minden okunk megvan a derűlátásra, csak be kell állni a zsákhordók közé.
Ez utóbbi gondolatot már Ternovácz István fogalmazta meg egy interjúban.
Mélyen szántó eszme, mondhatnám, hiszen István szántóföldi növénytermesztés tanszéken végzett az Újvidéki Mezőgazdasági karon. Szülei egyébként iparosok – szabók – voltak Temerinben, ám fiukat mezőgazdasági szakközépiskolába íratták, Futakra.
Barázda – ez volt a címe annak a tv-műsornak amelyben ösztöndíjas riporterként 1987-ben dolgozni kezdett az Újvidéki Televíziónál. Fordítva ült a lovon: Nem tudta megkedvelni a tévés újságírást. Ezért 1988-ban kérte áthelyezését az Újvidéki Rádióhoz, ahol azóta is állandó munkaviszonyban serénykedik. Kezdetben a Faluműsort készítette, később Szungyi László temerini esperes plébánossal bő nyolc éven át gondozta a katolikus vallási műsort. A Híradó és a Portré című műsor szerkesztőgárdájának a tagja volt. Majd az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségének a fő- és felelős szerkesztőjének székébe ült.
1993 óta tudósítja a Kossuth Rádiót a Vajdaságból. Éveken át dolgozott a Vajdaság ma című
internetes hírportálnak, 2016-tól a Magyar Mezőgazdaság külső munkatársa.
1990-ben alapító tagja volt a vajdasági magyarok első érdekvédelmi szervezetének, a
történelmi VMDK-nak, 1997-ben pedig a VMDK politikai örökösének, a VMDP-nek.
2008 és 2022 között a szerbiai magyarok kisebbségi önkormányzatának, a Magyar Nemzeti
Tanácsnak a tagja volt.
1995-ben Pusztulj kulák! címmel interjú-kötete jelent meg a kötelező beszolgáltatás
időszakáról, és társszerzője volt a temerini magyarok ellen 1944-ben elkövetett
tömegmészárlásról szóló Temerini razzia című könyvnek.
Számos szakmai díjat kapott.

Molnár Pál laudál

Temerinben él. Három gyermeket nevelt föl óvónő feleségével.
Az újságírás mellett 25 éven át méhészkedett és konzulens tanárként 20 éven át méhészetet
oktatott a budapesti Szent-István Egyetem kertészeti karának zentai kihelyezett tagozatán.
Hobbija a horgászat.
Újságíróként is szép emlékek akadtak a hálójába. Érzékletesen idézi föl egy újságíróélményét:
„A nyolcvanas évek legvégének egyik nyarán ott voltam Kavillóban, a Tanyaszínház szülőfalujában és interjút készítettem szép emlékű Soltis Lajossal, az intézmény egyik alapítójával. Lajosra felnéztem, mert azon túlmenően, hogy kiváló színész és nagy tudású ember volt, mindig a földön járt, például . kecskéket tartott, amikor itt élt nálunk, Temerinben. A hozzá hasonló, a talajtól nem elrugaszkodott, bátor és kitartó embereknek köszönhető, hogy a Tanyaszínház több mint negyven éve terjeszti a színház-kultúrát a vajdasági falvakban és a tanyavilágban. Lajos anno azt üzente Magyar Attilának, hogy „öcsém, széllel szemben nem szabad pisálni, de meg kell próbálni, mert nem biztos, hogy mind visszaszáll”. Az a tény, hogy a Tanyaszínház ma már túl van a negyvenen, eddig 46 bemutatót vitt színre, 800 előadást tud maga mögött, több mint félmillió nézővel és hogy a bő negyven év alatt 298 színész és színi növendék vette ki részét az előadásokból, meg hogy a magyar kormány támogatásának köszönhetően ma már hét objektumból álló művésztelepe is van az intézménynek, azt jelenti, hogy Magyar Attila és csapata legyőzte a szelet.”
A teljes Kárpát-medencében, a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig minden magyar mélyen megérti, amit Ternovácz István bizonyos figurákról megfogalmaz: „Minden vélemény fontos, leszámítva azokét, akik képtelenek bármiféle együttműködésre, akik semmit nem tesznek a közösségért, ugyanakkor öncélúan, magamutogató módon folyamatosan szennyezik a délvidéki magyar környezetet.”
Ternovácz Pista tiszteletet vár el, és tud tisztelni embereket. Mint mondja: fölnézek arra, aki nagyot mer álmodni. Amikor először hallottam arról, hogy készül a vajdasági magyarság szülőföldön maradását segítő gazdaságfejlesztési terv, ma már be merem vallani, magamban csak mosolyogtam. Álmomban sem gondoltam volna, hogy mára több mint tízezer délvidéki magyar család lesz a haszonélvezője annak, hogy az anyaországi támogatás révén egy falut kitevő házat vásárolhatnak meg az itteni fiatal házaspárok. És itt most a többi támogatásról nem szóltam. Potápi Árpád János államtitkár a visegrádi médiatalálkozón bejelentette, hogy indul a program. Rajtunk (is) áll, hogy mi valósul meg belőle.
És itt jön a ternováczi mondat, amelyet a bevezetőben idéztem:
Szerintem minden okunk megvan a derűlátásra, csak be kell állni a zsákhordók közé.
Ternovácz István valószínűleg a zsákhordók közé tartozik, ezért is érdemli meg a Melocco Miklós alkotta érmet.
Temerinben magyar újságírónak lenni bizakodóan szólva: izgalmas kihívás.
Ha valaki sárral dob, nem viszonozom, mert le kellene hajolnom s bemocskolnom magamat, ha ugyanazon fegyverhez nyúlnék.
Eötvös József bölcsessége ez is.
Ha őt, a kétszeres minisztert, akadémiai elnököt, írót, jogászt megkérdeznénk, jó kézbe kerül-e a róla elnevezett sajtódíj, minden bizonnyal derűs elégedettséggel bólintana.

Buda, 2024. október

Molnár Pál

Az Eötvös József sajtódíjas újságíró, Ternovácz István