Költőnő karddal – gondola

A Végek dicséretére a huszonkilencedik alkalommal nyújtották át a magyar alapítású nemzetközi irodalmi díjat, a Balassi Bálint-emlékkardot. A Papi Szeminárium dísztermében a magyar költők közül Tóth Erzsébet vehette át a szablyát, őt kérdezte a Gondola.

- Miért fontos, hogy Balassi Bálint emlékét tartsuk ragyogásban akár egy róla elnevezett irodalmi díjjal is?

A jelenlegi, értékvesztő és mindent kétségbe vonó korban önmagában a költészet előtérbe állítása merész, noha egyben fontos tett. A ragyogást viszont éppen a költészettől kapjuk mi, késői utódok, akik megpróbálunk egy kicsit „visszaragyogni”. Minden díj inflálódik egy kicsit, a név: Balassi Bálint emlegetése azért fontos, mert nála a magyar irodalomban a harc és a költészet nemcsak jelképesen, hanem valóságosan is egybeforrott. Ahogy olyan sokszor később is, például Petőfi Sándornál. A jó vers, önmagában érték, érték a hazának, szinte vért, védőpajzs a rátörő ellenségekkel szemben. Persze, ritka az a költő, aki maga is saját életét kockáztatva harcolt végvári vitézként hazájáért. Ma már talán el kell magyarázni egy fiatalembernek, mit is jelent pontosan Balassi sora: „Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?” Mi az, hogy végek? -kérdezhetne vissza. El kell magyarázni. A Történelem és irodalomórákat együtt kellene tanítani, annyira összetartoznak. A rossz történelmű népeknek általában nagy hazafias költészetük van – fogalmazott Illyés Gyula. Aztán a díjat minősíti a névsor, azok a személyek, akik már megkapták ezt a díjat. Csak pár példát hozok föl a Balassi Kard kitüntetettjeiből: Kiss Anna, Nagy Gáspár, Csoóri Sándor, Ágh István. Büszke vagyok, hogy közéjük tartozom.

 
Martos Levente Balázs segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora átnyújtja a szablyát – gondola

- Ön a saját költészetét miért érzi valamilyen szempontból rokonnak a XVI. századi költőóriáséval?

Most, hogy a gratulációkat kapom, egyik költő barátom a jelen Zrínyi Ilonájának nevezett, ami bár vicc, igen jólesett. Neveztek már Jeanne D’Arc-nak is, még pályám kezdetén, amikor Kádár Jánost vontam nyilvánosan felelősségre 56-os tevékenységéért. Nem égettek el, de a József Attila díjat csak az első jelölés után 16 évvel, 1995-ben kaptam meg. Így működik a rendszer. József Attila írja: „A hadviselés itt ma más. A hős a kardot ki se rántja. Bankó a bombarobbanás, s mint fillér száll szét a szilánkja.” Gondoljunk a mai háborúkra. Közösnek érzem a sorsot a harcok tekintetében Balassiéval, ahol és amikor lehetett, harcoltam az igazságtalanságokért. A költészetem megítélése az utókor feladata lesz.

A költőtárs, Zalán Tibor Balassi-kardos poéta laudál – gondola

- Ön az 54. szablyát vehette át, mihez adott költői megerősítést a kardceremónia?

Nagy örömöt okozott, hogy lehet ilyen eleganciával, méltósággal rendezni egy díjátadót, illő volt Balassihoz is. Erőt adott annyiban, hogy tovább kell haladnom, amíg tudok az eddig elkezdett úton. Mindenekelőtt verseket szeretnék írni, és köszönöm az elismerést a díj alapítójának, és támogatóinak.

Molnár Pál