caat.org.uk

Európa nélkül semmiféle békemegállapodás nem fog működni - jelentette ki az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Brüsszelben. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

– Szerkesztő úr, Kaja Kallas főképviselő hangoztatta, hogy meg kell szilárdítani az Európai Unió kiállását Ukrajna mellett, majd úgy fogalmazott: "most különösen erős támogatásra van szüksége Ukrajnának, jobban, mint bármikor". A külső szemlélő azt látja, hogy ez a „kiállás” naponta több száz ukrán fiatalember életébe kerül. Az EU-központban ez miért nem szempont?

Amikor kézhez kaptam az alábbi kérdéseket, éppen egy kisvideót néztem, amelyen az ukrán fogdmegek (sorozók) egy fiatalembert rángatnak le a kerékpárjáról, és tuszkolják be egy furgonba. A biciklijével együtt. Nem igen finomkodtak, egyszerűen letaszították a kerékpárról, nem törődve azzal, hogy meg is sebesülhet. Ezek nem kíméletesek. Miért számítana egy senkiházi észt csinovnyiknak az ukrán nép fájdalma, ha magának az ukrán elnöknek – aki maga is néhány éve tanult meg ukránul – sem számítanak az ukrán életek? Ha jól láttam az életrajzi adatait, Kallasnak nincs gyermeke, viszont a második férjét fogyasztja. Ez sok mindent elárul. Az észtek egyébként sem tisztelték az oroszokat, amikor a függetlenségük visszanyerésekor elvették a választójogukat vagy az állampolgárságukat. Lehet, hogy erős a megfogalmazás, de az EU-központban új, különös kirekesztő elmélet érvényesül, amely szerint a szláv emberek életének az értéke nulla, ugyanakkor pátyolgatják az afgánokat, szíreket. A „jobban, mint máskor” tudjuk, mit jelent. Alakulgat a békemegállapodás az amerikai és az orosz elnök között, ezek az Európa-árulók pedig hápognak felháborodásukban, mert veszélybe került a bizniszük. Az is gyakran eszembe jut, mi lesz a felelősökkel, ha véget ér ez a háború? Kinek fogják meghúzni a fülét azért, hogy fiatalok százezrei haltak meg értelmetlenül? Ki fogja deresre húzni Boris Johnsont, a kifutófiút, akit azért szalajtottak Kijevbe, hogy véletlenül se dőljön dugába a háború terve? Ki fogja elfenekelni frau Merkelt, aki nyíltan bevallotta, hogy a minszki egyezménnyel időhúzásra játszottak? Bidennek és csapatának ki nyújtja be a számlát? És Zelenszkij, ha futni hagyják, melyik Karib-tengeri szigeten meglapuló palotájában fog szép lassan elfelejteni ukránul? Egy dologban valóban igaza van ennek a nőnek: Európa nélkül nehéz elképzelni a békét Európában, Európa ugyanis Portugáliától az Urálig terjed. Ehhez azonban a békét kellett volna évek óta szorgalmazni, márpedig Brüsszelből ezt a szót kitiltották. Hogyan merik a szájukra venni egyáltalán?

– Kaja Kallas azt mondta: az amerikai elnök "bizonyára összekeverte" az ukrán vezetőt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Szavait azzal indokolta, hogy - mint mondta - Oroszországban huszonöt éve nem voltak választások. 25 évre visszatekintve Putyin tárgyalt Jacques Chirackal, Merkellel, George Bushsal és számos más nyugati vezetővel. Ez utóbbiakat, noha Kallasnál lényegesen nagyobb kaliberek, miért nem érdekelte, hogy Putyin nem megválasztott vezető?

A Kallas-féléknek semmi közük ahhoz, hogy az orosz nép kit és hogyan választ meg vezetőjének, hogyan képzeli el a saját államberendezkedését, „demokráciáját”. Ezzel Chirac vagy Bush tisztában volt, ám ők a mai brüsszelita „politikusokkal” ellentétben még államférfiak voltak. De ha már a legitimitást emlegetjük, mennyivel demokratikusabb azoknak a brüsszeli szélkakasoknak a felhatalmazása, akiket nem választott meg senki? Vagy mitől erősebb a legitimitása a mostani ukrán vezetésnek, amely puccsok sorozata után foglalta el hivatalát?

– Külső szemlélőnek miért az az érzése, hogy Brüsszel szinte már leplezetlenül a hadiipar érdekeit képviseli az orosz-ukrán háború ügyében?

Nagy kérdés, hová, kinek fogják szállítani azt a töméntelen fegyvert, amire egy remélhetően nem távoli fegyvernyugvás után nem lesz szükség? Fel kell tennünk az EU velejéig romlott vezetőinek a kérdést: mi hajtja őket, hogy ilyen csökönyösen ragaszkodnak a rossz irányhoz? Meggyőződésből teszik? Ha igen, ők a világ legostobább vezetői. Ha parancsra, nyomásra cselekszenek, szimplán gyávák. A legvalószínűbb a harmadik lehetőség: továbbra is üzletet látnak a háborúban, és azért nem tudnak lemondani róla. Mert míg Zelenszkijnek egyre inkább a puszta életéről van szó, és szemmel láthatóan egyre zavarodottabban viselkedik, ezeknek, sajnos, nincs félnivalójuk. Míg Zelenszkij végezheti úgy is, mint a dicső szovjet időkben Trockij (egy csákánnyal a koponyájában), őket csak az európai emberek tudnák lapátra tenni, ahhoz azonban a szuverenisták elsöprő győzelmére lenne szükség, lehetőleg több államban. Ennek egyelőre – a sok merénylet, a romló közbiztonság, a gazdasági visszaesés ellenére – nem sok az esélye. Látjuk, mit eredményeztek a németországi parlamenti választások. További kínlódást, Németország még nagyobb mérvű romlását. Amíg a fősodratú liberális sajtó a markában tartja a közéletet és az európai társadalmakat, a vezető politikusok azt csinálnak, amit akarnak. A polgárok nagyobb része pedig még mindig agymosott, vagy meg van félemlítve. Nem azon töri a fejét, hogyan kellene a Kallas-féléket politikailag hatástalanítani, hanem be legyen csukva az ablak, és a szomszéd ne hallja, miről beszélünk.

Molnár Pál