A boldog békeidőben, amikor sürgető aktualitások hiányában elgondolkodhattunk hosszútávú nemzeti sorskérdéseinkről, határozott véleményem volt, hogy első helyre a demográfiai problémát kell tennünk. Azóta a sorskérdés-versenybe újabbak is beneveztek. Olyanok, amelyek talán nem hosszútávúak, de erőteljesek. Ilyen a szomszédunkban dúló háború és mindaz, ami ehhez kapcsolódik. Reméljük, előbb-utóbb minden tartozékával együtt kiesik a versenyből. Egy komoly kihívó még maradt, a szuverenitás kérdése. Az évszázadok során ezt a küzdelmet úgy megszoktuk, hogy jelenlétét már észre sem vesszük - írja Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, az mkdsz.hu-n megjelent cikkében.
2025. július 20. 12:04
A népesedési helyzet érzékeltetésére elég két adat, hogy érezzük a helyzet súlyát. 2024-ben 50.000-el többen haltak meg, mint születtek. A teljes termékenységi arányszám 1,38 volt. Tudjuk, hogy a társadalom akkor képes reprodukálni önmagát, ha ez a szám legalább 2,1.
A jelenlegi helyzet egy folyamat egyik állomása. A termékenységi mutató 1960-ban esett először a reprodukciós szint alá, a halálozások száma pedig 1981-ben haladta meg először a születésekét. Azóta a folyamat némi hullámzással egy irányba haladt.
Ha az okokat keressük, gazdasági, társadalmi, de leginkább kulturális hatással találkozunk. Az otthonteremtés és gyermeknevelés anyagi gondjain túl a családi hagyományok és társadalmi elvárások is befolyásolják a gyermekvállalási hajlandóságot, leginkább azonban a társadalomban uralkodó életforma, a közgondolkodástól befolyásolt magatartás. Egyszóval a kialakult kultúra. Sok demográfus szerint a gyermekvállalás kulturális döntés kérdése.
A kultúraváltás eszmei oldalról a hagyományos európai keresztény gondolkodás, benne a családmodell poziciójának gyengülésével kezdődött, majd a család iránt közömbös, sokszor ellenséges ideológiák uralmával folytatódott.
Ezek új emberképet rajzoltak és más értelmezést adtak olyan fogalmaknak, mint a szabadság, az emberi jogok, az önmegvalósítás és a nemi szerepek. Természetesen a kultúraváltásnak nem csupán eszmei oka van, de ez a legfontosabb.
Nem nehéz elfogadni, hogy a tartós párkapcsolat és a gyermekvállalás megfelel az emberi természetnek, vagyis normális. A terméketlenség különböző formában történő hirdetése, sőt kultusza viszont az emberi természettel ellentétes.
Addig nem lenne baj, amíg ez ideológia marad. Sajnos azonban befolyásolja az emberek életét és a társadalom állapotát. Ha tovább keressük a természetes fogyás és a gyermekvállalási kedv napjainkban bekövetkezett csökkenésének okait, megemlíthetjük, hogy a nagy létszámú korosztályok elhagyták a szülőképes kort, vagy hivatkozhatunk a háborús és az ún. „zöld” szorongásra a bizonytalan jövőtől. Van azonban egy sajátos jelenség, egy tömeges életforma, ami nem kedvez a családi életnek és a gyermekvállalásnak. Ezt a komfortos jelen kultúrájának nevezném.
A húszas és harmincas éveiben élő fiatalok jelentős része a szabadságuk érvényesülésének tartja a kötöttségek nélküli életet, amiben fizikai és szellemi kedvteléseiknek, utazási igényeiknek, baráti társaságaik fenntartásának, hosszabb-rövidebb ideig tartó párkapcsolataiknak élhetnek. A család és gyermek nem illik bele ebbe az életmódba, tönkre tenné azt.
Negyven felé közeledve fel-fel ébred a vágy a végleges párkapcsolat, az egymás és a gyermek iránti felelősség élménye, egyáltalán a „családban élni jó” gondolata iránt. Ez vagy összejön, vagy nem, sajnos gyakran nem. Hogy nem csupán szubjektív tapasztalatról van szó, igazolják azok a felmérések, amelyek a halasztott gyermekvállalás szándékáról szólnak. Említhetjük például az Eurobarométer felmérését, amely szerint az európai – köztük a magyar – 30-35 éves nők körében 30-40 %-os az ún. temporális gyermektelenség, ami lényegében halasztott gyermekvállalási szándékot jelöl.
Mindezek után az a kérdés, mi a teendő?
Az okok ismeretében kettős feladat van. Egyrészt a tervezett gyermekek megszületésének útjából elhárítani az akadályokat, állami támogatásokkal megkönnyíteni az otthonteremtést és gyermeknevelést. A jelenlegi családtámogatási rendszer rendkívül nagyvonalú, és minden élethelyzetre ad megoldást.
Másrészt ha igaz, hogy a gyermekvállalás kulturális döntés kérdése, akkor a családcentrikus gondolkodást is képviselő kultúraváltást kell segíteni.
Ez a kultúra, bár jelen van sok családban, vannak képviselői iskolában, médiában, a közéletben, és természetesen az egyházi közösségekben, de a társadalom egészében nem meghatározó. Bízzunk benne, hogy az emberi természetnek megfelelő kultúra képes megerősödni, és visszaszorítani a terméketlenség ideológiáját.
Harrach Péter
A szerző országgyűlési képviselő, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke, egykori miniszter, az Országgyűlés korábbi alelnöke.
Ma Magyarországot polgári és keresztény mivolta miatt egy eddig szinte soha nem látott mértékű, folyamatos rágalomhadjárattal és diktatórikus erőszakkal próbálják meg külső és belső ellenséges erők a szabadságától megfosztani. Ebben a hadjáratban akár még hamisan polgári beállítottságúaknak mutatkozó, de valójában báránybőrbe bújt farkasok is aktívan részt vesznek. Igaz magyar és igaz keresztény tehát nem adhatja szavazatát olyanra, aki – Mindszenty József bíboros szavait idézve – „megtagadja magyarságát, idegen bandák kötelékében silány szegődménnyel”.
Feltételezhetően Willi Orbán középen, Dárdai Márton pedig bal oldalon kezd a védelemben, így a Törökországban egyre inkább formába lendülő Szalai Attila, illetve a Ferencvárosban magát stabil kezdővé kinövő Szalai Gábor neve merülhet fel a jobb oldalra, ugyanakkor gondot okozhat, hogy mindketten ballábasak.
Az államtitkár a fórumon jelenlévő polgármestereknek a területfejlesztési finanszírozási rendszerről is beszélt, aminek, az alapja az összefogás, az összefogásokat támogató programok, valamint az összefogást támogató intézményrendszer. Idén hirdették meg a Versenyképes járások programot, aminek szintén az összefogás volt az alapja és az a felismerés, hogy a város nem létezhet vidék nélkül.
A több ezer ember részvételével tartott rendezvényen Erdő Péter azt mondta: Bódi Mária Magdolna vértanúsága nem váratlan szerencsétlenség volt, hanem egy elkötelezett, fiatal élet megkoronázása.
Ma Magyarországot polgári és keresztény mivolta miatt egy eddig szinte soha nem látott mértékű, folyamatos rágalomhadjárattal és diktatórikus erőszakkal próbálják meg külső és belső ellenséges erők a szabadságától megfosztani. Ebben a hadjáratban akár még hamisan polgári beállítottságúaknak mutatkozó, de valójában báránybőrbe bújt farkasok is aktívan részt vesznek. Igaz magyar és igaz keresztény tehát nem adhatja szavazatát olyanra, aki – Mindszenty József bíboros szavait idézve – „megtagadja magyarságát, idegen bandák kötelékében silány szegődménnyel”.
El kell távolítanunk a hatalomból azokat, akik előjogokat adnak a jövevényeknek, miközben hátrányosan megkülönböztetik az őshonos lakosokat. 
