A történelmi tényeket ünnep kedvéért sem szabad meghamisítani

A kommunizmus évtizedeiben "szakrális" napnak számított április negyedike, ekkor kellett megülnünk, hogy a szovjet hadsereg "felszabadította" hazánkat a náci uralom alól. Már a kommunizmusban kiderült azonban, hogy a dátum nem stimmel, pár nappal később történt meg ténylegesen a "felszabadítás", de a "szakrális" dátum maradt. Érdemes-e az ünnepeket a történelmi valósághoz igazítani, vagy ez zavart okozna? Bánó Attila Európa-érmes publicistának, történelmi ismeretterjesztő könyvek szerzőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

− Szerkesztő úr, augusztus 20-án a magyar államalapítást Szent István ünnepeként üljük, noha az államalapítás nagyobb részt a szent király apja, Géza nagyfejedelem hatalmas történelmi cselekedete volt. Szent Istvánnal a királyságalapítást ülhetnénk. Zavart okozna-e, ha a magyar társadalmat a valóságról tájékoztatnánk?

− Azok számára, akiket nem érdekel a magyar történelem, és soha nem is vették a fáradságot ahhoz, hogy legalább felszínesen megismerjék, nos, nekik nem okozna zavart. Szerencsére

szép számmal vannak olyan honfitársaink, akik ismerik és szeretik a magyarság történelmét.

Őket feltehetően zavarja, ha valamely eseményről vagy évszámról kiderül, hogy téves, holott korábbi tanulmányaik alapján helyesnek gondolták. Ami az államalapítást illeti, az azért nehezen megválaszolható kérdés, mert hosszú folyamatról van szó. Hóman Bálint, a kiváló történész írta egykor: „Az ember természeti lényként egy fajtához, társadalmi lényként egy néphez, politikai lényként egy nemzethez tartozik. […] A nemzet egyazon állami szervezet keretei közt élő egyének és csoportok politikai közössége, az államszervező és államfenntartó nép politikai megjelenési formája.” Egyetértek Szabados György történésszel, aki azt mondja, hogy állami szervezettség a magyaroknál már az Etelközben megvalósult, és ez folytatódott a Kárpát-medencében, a honfoglalást követően, így Géza nagyfejedelem és István király alatt. A népvándorlás korában és a középkorban még nem beszélünk nemzetekről (ez a fogalom később keletkezik), ezért a korabeli államalakulatokat értjük alattuk.

− Újabban a meglehetősen furcsa értelmezésként hangzik el, hogy augusztus 20. Magyarország születésnapja. Ezt többszörösen nem stimmel. Augusztus 20. úgy alakult ki, hogy miután Szent István augusztus 15-én hunyt el, ezen a napon akarta szentté avattatni őt Szent László. Ám a szarkofág nem nyílt fel, akkori értelmezés szerint azért, mert a megkoronázott királyt, Salamont Visegrádon fogságban tartották. László ekkor kiszabadíttatta Salamont, s ez után, 20-án nyílott fel a szarkofág, s kiemelték belőle a király maradványait, köztük a Szent Jobbot. Ha hazánk születésnapját keresnénk, megtalálhatnánk a pozsonyi csata utolsó napján, július 7-én. Miért lenne fontos a történelmi tényeket ünnepléskor is tiszteletben tartani?

− Valóban butaság Magyarország születésnapját augusztus 20-hoz kötni. A Kárpát-medencében gyökeret vert magyarság országának születését helyesebb lenne a keleti frankok ellen vívott, 907-es pozsonyi csatától számítani, hiszen

a 895-ös bejövetelünkkel kezdődött honfoglalást ezzel a sorsdöntő csatával tekinthetjük befejezettnek.

Az ünnepeink sajnos nem minden esetben esnek egybe a hitelesnek tekinthető évfordulókkal. Jó példák erre a millenniumi ünnepségek, amelyeket a rendezők 896-hoz kapcsolnak, holott a honfoglalás egy évvel korábban kezdődött.

− Ünnepléskor gyakran elhangzik, hogy Szent István választotta Rómát, s nem Bizáncot a magyarság számára. Ez is eltér a történelmi valóságtól. Még csak nem is Géza nagyfejedelem, hanem az ő apja, Taksony nagyfejedelem indított megbízottakat a Szentszékhez, hogy küldjenek onnan térítő püspököt hozzánk. Így 963-ban XII. János pápa püspökké emelte Zacheus − Zákeus − papot, s a Magyar Nagyfejedelemségbe küldte. De a Nyugat már akkor is betartott, I. Ottó német-római császár megállította a püspököt és embereit, nem engedte őket hozzánk, magyarokhoz jönni. Rómát tehát nem Szent István, hanem a teljesen elfelejtett nagyapja, Taksony nagyfejedelem választotta nekünk. Érdemes-e erre a történelmi tényre a mai magyarság figyelmét felhívni, vagy ez is csak zavart okozna?

− A római egyházhoz tartozásunk már Szent István előtt, Taksony fejedelem (Árpád unokája) alatt is bekövetkezhetett volna, de tény, hogy ez István uralkodása alatt realizálódott és teljesedett ki. Halála (1038) után a pogánylázadások némi zökkenőket hoztak a hazai kereszténység megerősödésében, azonban a döntő lépések az ő nevéhez fűződnek, ezért a római egyházhoz való csatlakozásunk legfőbb érdeme is az övé. Szép hagyomány, hogy augusztus 20-án Szent István királyunkat ünnepeljük, és nem fogadható el a hamisítás, vagyis, hogy ez a nap legyen Magyarország születésnapja.

Címkép: Az első magyar királyi koronázás domborműve az esztergomi köves macskalépcsőn - Molnár Pál felvétele