Arad

Arad multikulturális örökségét annak köszönheti, hogy a középkorban a Magyar Királyság, majd egy oszmán vilajet, később az Erdélyi Fejedelemség, az Osztrák-Magyar Monarchia - azon belül a Magyar Királyság - része volt. A 19. század második felében és a 20. század elején - a Magyar Királyaság alatt - a város gyors fejlődésen ment keresztül. Ebben az időszakban épültek Arad legértékesebb épületei. Neve magyar: Urod vagy Orod lehetett az itteni várba Szent István által Ajtony vezér legyőzése után kinevezett első ispán neve.

Arad - a név marad.

A Monarchia hangulata lengi be az utcákat. Inke László színművész itt látta meg a napvilágot 1925-ben.

Európai érzés keríti hatalmába az országjárót. A városban született 1886-ban Tóth Árpád költő.

A világhálós lexikon szerint a városnak 1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görögkeleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görögkatolikus és 4795 izraelita.

A Maros túlfelén is felidézhetik az 1924. augusztus 4-én itt született Szabad György történészt, egyetemi tanárt, akadémikust, politikust, az „első szabadon választott” magyar Országgyűlés elnökét.

Címkép: A városházát Pekár Imre tervei alapján emelték, 1877-ben, a Magyar Királyság idejében avatták fel - Molnár Pál felvételei