Tovább erősödött a kivándorlás a Tisza-kormány idején
Noha legutóbb az egy hónappal ezelőtti kormányülésen esett szó a választási kampányban beharangozott Vár a hazád! programról, azóta semmilyen részlet nem derült ki. Érdemes viszont a Központi Statisztikai Hivatal július 24-én közzétett gyorsjelentését szemügyre venni, hiszen e szerint
2026 április–júniusában 124 ezer fő volt a külföldön dolgozó, de magyarországi háztartáshoz köthető munkavállalók száma, ami egy év alatt közel 19 ezer fős emelkedést jelent
a 105 ezres bázisról, és a hivatal idősorában rekordnak számít.
Kiegyenlítődni látszott a mérleg 2018-ban
A külföldön dolgozó magyarok száma és a hazatérés kérdése nem új keletű vita. Szalai Piroska, a Nemzetgazdasági Minisztérium akkori tanácsadójaként 2018 januárjában úgy fogalmazott, nagyságrendileg 300 ezer magyar munkavállaló dolgozhat külföldön, ebből 72 ezer az ingázó, vagyis a Magyarországon élő, de a határ menti területekről napi vagy heti rendszerességgel külföldre járó dolgozó. A hosszabb távra kiköltözők számát a nemzetközi – elsősorban a célországok saját – statisztikái alapján 150–170 ezerre becsülte. Szalai akkor azt is hangsúlyozta, hogy 2017-ben nagyjából kiegyenlítődött a kivándorlók és a hazatérők aránya, sőt valamivel többen érkeztek haza, mint ahányan elmentek.
A Vár a hazád ígérete
Nyolc évvel később, 2026 februárjában a Tisza Párt 240 oldalas választási programjában külön fejezetet szentelt a témának. A Vár a hazád! elnevezésű program szerint a párt nyolc éven belül 200 ezer külföldön élő magyar hazatérését szeretné elérni, ösztöndíjakkal, lakhatási támogatással és a hazaköltöző diaszpórát alkalmazó cégeknek adott bérkiegészítéssel. A demográfiai célkitűzés ennél is nagyobb ívű volt: a program szerint 2035-ig megállítanák a népességfogyást, majd 2050-től ismét 10 millió fölé emelnék az ország lélekszámát, ami jelenleg 9,5 millió alatt van.
Nem vonzó Magyar Péter sok itthoni feladata a külföldön dolgozóknak
Április 12-én Magyar Péter győzelmi beszédében arra kérte a külföldön élő magyarokat, hogy minél többen jöjjenek haza, mert – mint mondta – sok feladat lesz. Azonban a nyár nem a hazatérésről szólt, pedig akkori elemzések szerint
a külföldről szavazók a Tisza táborát erősítették. Valamiért mégis külföldön maradtak.
A KSH áprilistól júniusig tartó, vagyis már az új kormány első teljes negyedévét lefedő adatai ezzel szemben nem csökkenést, hanem növekedést mutatnak: a külföldön dolgozók száma a februártól áprilisig mért 120 ezerről 124 ezerre nőtt, júniusban stagnált. Fontos ugyanakkor különválasztani a két mérőszámot: a KSH statisztikája azokat a munkavállalókat méri, akiknek van magyarországi lakcímük vagy más adózási kötődésük, miközben a Tisza 200 ezres vállalása a tartósan külföldön élő, a hazai felmérésekből már kikerült diaszpórára vonatkozik. A két adat nem ugyanazt a sokaságot fedi le, de azt jól mutatja, hogy a kormányváltás első hónapjaiban a hazatérés helyett továbbra is a kifelé irányuló mozgás dominál.
