Esterházy Jánosra emlékeztek a morvaországi Mírovban
2024. június 15. 16:00
Esterházy Jánosra, a felvidéki magyarság két világháború közti vezető politikusára emlékeztek szombaton a közép-morvaországi Mírovban a csehországi, a szlovákiai és a magyarországi magyarok, illetve a csehországi lengyelek képviselői.
A múlt század kilencvenes éveinek vége óta rendszeresen megtartott megemlékezést az idén is a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének (CSMMSZ) jelenleg Jenei János által vezetett ostravai helyi egyesülete, valamint Mírov település önkormányzata közösen rendezte.
Az emlékünnepséget magyar nyelvű szentmise előzte meg a helyi templomban, amelyet Balga Zoltán, a prágai magyar plébánia vezetője mutatott be.
Az egykori Rabtemetőben lezajlott megemlékezésen a csehországi és a szlovákiai magyar szervezetek, valamint a prágai magyar nagykövetség képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el Esterházy János jelképes síremlékénél. Szintén koszorúztak az Esterházyak Lengyelországban élő leszármazottai.
A megemlékezésen megjelent Lubomír Pejchal, Mírov polgármestere is, aki virágcsokrot helyezett el az emlékhelyen. Az ő érdeme, hogy a Rabtemetőt ezúttal is méltó módon rendbe tették a megemlékezésre.
Esterházy János a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején küzdött a felvidéki magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban, az akkori fasiszta szlovák állam törvényhozásában - a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként -, nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő törvénytervezetet.
A politikust a második világháború után letartóztatták, majd a csehszlovák hatóságok átadták a szovjet titkosszolgálatnak. A Szovjetunióban koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és egy szibériai táborba küldték.
A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben, távollétében, halálra ítélte, a vád szerint a fasizmussal való együttműködésért. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták Csehszlovákiának. Halálos ítéletét elnöki kegyelemmel életfogytiglani börtönre változtatták. Az 1955-ös általános amnesztia során büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították bele a szovjet fogságban töltött időt.
A súlyosan beteg Esterházy János a mírovi várbörtönben halt meg 1957. március 8-án. Mivel 2007 őszéig nem volt ismert, hol temették el, illetve hová kerültek hamvai, a csehországi magyarok 1998 júniusában, magyarországi segítséggel, jelképes síremléket állítottak neki a helyi Rabtemetőben. A síremlék felállításának évfordulóján azóta Mírovban minden évben megemlékeznek Esterházyról.
Cseh történészek - az Esterházy-család kérésének eleget téve, Karel Schwarzenberg akkori cseh külügyminiszter közbenjárásával - később kiderítették, hogy Esterházy János urnája a prágai Motol köztemető közös sírjában található. Neve 2011 őszén felkerült a kommunista rendszer áldozatainak emelt motoli emlékműre.
Bódis László hangsúlyozta azt is, hogy az idéntől a középiskolától kezdve az egyetemi képzés legvégéig minden képzési szinten elérhető egy vállalkozói program a tehetséges fiatalok számára.
A tettlegességnek semmi köze sincs a demokráciához. A demokrácia egyik szerepe éppen az, hogy elejét vegye a tettlegességnek – legalább a politikai életben. A baloldal ezt az Európai Unióban sem tanulta meg. Valamikor Rajk-perek, majd az 56-os szabadságharc után tömeges kivégzések jellemezték a baloldal demokráciáját.
Tusványos egyik panelbeszélgetésében az Európai Unió kereszténydemokrata gyökereit, jelenlegi állapotát és jövőbeli lehetőségeit vitatták meg. Ennek kapcsán beszélgettünk Nádor Koppány Zsomborral, a Szent István Intézet kutatási igazgatójával, aki a miniszterelnök-helyettes tanácsadója is.
Surján László, a KDNP tiszteletbeli elnöke, volt népjóléti miniszter és EP-alelnök interjút adott lapunknak a kereszténydemokráciáról, Európai Unióról, kampányról és eldurvult közéletről, személyes hitéről.
Azbej Tristan, a Külgazdasági és Külügyminisztérium üldözött keresztényeket segítő programokért felelős államtitkára új Facebook-bejegyzésében ismételten arra hívta fel a figyelmet, hogy a keresztények elleni támadások Európában már nem elszigetelt esetek, hanem egyre inkább mindennapossá váló jelenségek.