Az 1956-os forradalom gyermekeire emlékező tárlat nyílt a Nemzeti Múzeumban
AAz 1956-os forradalom gyermekáldozataira és a gyermekkorú menekültekre emlékező tárlat nyílt csütörtökön a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Az '56 gyermekei. Rajzok egy innsbrucki diákotthonból című kiállítás 1958-ban született rajzok, naplók és egyéb kordokumentumok segítségével mutatja be a fiatalok gondolatait és emlékeit a forradalomról.
A kiállítás nem csupán történelmi emlékezetünk egy különleges dokumentumegyüttesét tárja elénk. Arra is lehetőséget ad, hogy a történelmet egy másik nézőpontból lássuk, azoknak a gyerekeknek a szemével,
akiknek nem volt hatalmuk alakítani az eseményeket,
de akiknek az életét ezek az események alapvetően megváltoztatták – mondta Bódis Kriszta nemzeti társadalompolitikai stratégiáért felelős felelős kormánybiztos a tárlat megnyitóján.
A kormánybiztos különösen megrendítőnek nevezte, hogy ezek a rajzok már nem Magyarországon, hanem egy innsbrucki, magyar menekültek számára megnyitott iskolában születtek 1958-ban. Akkor, amikor az 1956-os forradalom eseményei már a múlt részévé váltak, de a gyerekek számára a következményei még a jelenhez tartoztak – fűzte hozzá.
Felidézte a rajzok történetét, a hozzájuk kapcsolódó személyeket, így Ruth Anderson amerikai tanárnőt, aki önkéntes nevelői szolgálatot vállalt az innsbrucki magyar menekültek között, de szólt Török Sándor rajztanárról, aki kiállítást szervezett a gyerekrajzokból,
a Somody lánytestvérekről, akik a rajzokat megőrizték és Magyarországra juttatták,
valamint kitért a sikertelen amerikai adománygyűjtésre is.
A forradalom 70. évfordulóján nemcsak arra emlékezünk, hogy mi történt 1956-ban, hanem arra is lehetőségünk van, hogy megkérdezzük, mit tanultunk azóta az emberi kiszolgáltatottságról, a veszteségről, a menekülésről és a gyermeki biztonság jelentőségéről - emelte ki.
Zsigmond Gábor, a múzeum főigazgatója elmondta, hogy a tárlat középpontjában személyes történetek állnak,
olyan gyerekeké, akiknek a forradalom leverése után el kellett hagyniuk otthonukat,
a családjukat, az iskolájukat, a megszokott hétköznapi életüket.
A kiállítás rajzai megmutatják, milyen traumatikus élményekben volt részük. A papíron megjelentek harckocsik, lerombolt épületek, az utcai harcok és a menekülés képei, látható az a világ, amelyet maguk mögött hagytak, de amelytől lélekben nem tudtak elszakadni - mutatott rá a főigazgató, hozzátéve: a gyermekrajz itt nem pusztán történeti forrás, nem is műalkotás, hanem
az emlékezés, az önkifejezés és a lelki feldolgozás
eszköze.
A rajzok 1958-ban, a forradalom leverése után mintegy másfél évvel készültek – emlékeztetett, hozzátéve: nem közvetlen dokumentumai tehát az 1956-os utcai eseményeknek, hanem annak őrzői. Azt mutatják be, ahogyan ezek a gyermekek emlékeztek, amilyen képeket megőriztek magukban – mutatott rá.
A rajzok fennmaradását figyelemre méltó történetként jellemezte, felidézve: a művek az innsbrucki magyar iskolában oktató Török Sándor rajztanár felhívására keletkeztek, Ruth Anderson amerikai tanárnő őrizte évtizedeken keresztül, végül a Somody testvérek közreműködésével kerülhettek vissza Európába, majd a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe.
A 2027. január 30-ig látogatható tárlat a rajzok mellett többek között gyerekek naplóit is bemutatja.
