Elhunyt Ludassy Mária Széchenyi-díjas bölcselő
Nyolcvankét éves korában, csütörtökön elhunyt Ludassy Mária Széchenyi-díjas filozófiatörténész, egyetemi tanár, a francia felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású magyar kutatója - tudatta halálhírét kiadója, az Atlantisz Könyvkiadó.
"Fantasztikus humorú tanár,
kolléga, barát, nagyszerű könyvek szerzője, fordítója, nemzedékek számára a gondolkodás szabadságának megszemélyesítője" - írták a Facebook-oldalukon.
Ludassy Mária 1967-ben az ELTE filozófia szakán szerzett diplomát. 1967-től az MTA Filozófiai Intézetének munkatársa, 1989-től az ELTE docense, 1990-től egyetemi tanára, professor emerita volt. A Magyar Tudomány szerkesztőbizottságának tagjaként dolgozott.
Kutatási területe: a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszmetörténete, politikai filozófia volt.
A francia felvilágosodás korának egyik legnagyobb hatású magyar kutatójaként ismerték el.
Könyvei, magyarországi és külföldi előadásai a hetvenes évek elejétől megkerülhetetlennek számítottak a felvilágosodás és a restauráció kutatásában.
Tudományos tevékenysége mellett politikai kiállásáról is ismert volt. 1968-ban tiltakozott Csehszlovákia megszállása, később pedig a Charta 77 gondolkodóinak bebörtönzése ellen. Felszólalt a Márkus Györgyöt, Kis Jánost, Bence Györgyöt, Vajda Mihályt, Heller Ágnest és Márkus Máriát ért retorziók miatt is. Egy ideig ő maga sem taníthatott az ELTE-n.
1994-ben Bibó István-díjjal ismerték el. 2004-ben Széchenyi-díjat kapott "a francia felvilágosodás és a francia forradalom eszmetörténete terén végzett kutatói és tudományos munkásságáért."
2007-ben Lukács György-díjat kapott.
A Hazám-díj és a Tengelyi László-díj mellett Ferencváros díszpolgári címét is megkapta.
Főbb művei: "Valóra váltjuk a filozófia ígéreteit..." (1972), "Az Ész államáig és tovább..." (1979), A trón, az oltár és az emberi jogok (1984), Moralisták és terroristák (1987), "Isten és szabadság" (1989), Szabadság, egyenlőség, igazságosság (1989), Négy arckép (1990), Téveszméink eredete (1991), A toleranciától a szabadságig (1992), "Sem vele, sem nélküle" (1996), Fehér jakobinizmus (1999), Elhiszem, mert ésszerű. Tanulmányok az angol és a francia felvilágosodás koráról (1999),
Szavak és kardok.
Nyelvfilozófia és hatalomelmélet (2004).
Legutóbbi, Az állam és a szellem szuverenitása című kötete a 2026-os könyvhétre jelent meg.
