Lopakodó hungarofóbia a Tisza-politikában

Riasztó hírt közölt a Origó: Az új kormány megszünteti a Hungarikum programot.

Mint tudjuk, a 2012. évi XXX. törvény értelmezésében a hungarikum egyfajta gyűjtőfogalom, amely a magyarság csúcsteljesítményeit, egyedi értékeit állítja a figyelem fénykörébe.

A Hungarikum program aláaknázása tehát egyértelműen rombolást céloz.

A magyar etnikum szellemi gyengítését okozza.

Sajnos egy folyamat rajzolódik ki a szemünk előtt.

Magyar Péter 2025. december 6-án, a Tisza Párt kecskeméti nagygyűlésén jelentette be, hogy eltörli a vármegye elnevezést. A helyi képviselőjelöltek bemutatásakor a ceremóniamester a „vármegye” szót használta, mire politikus megrótta őt: nem vármegye, hanem megye.

Az 1949. augusztus 18-án elfogadott 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést a vármegye helyett.

A 2026-ban hatalomra került Tisza-kormány az Alaptörvény 17. módosításával visszaállította a 2022-ig használt megye elnevezést.
Kommunista restauráció történt.

A főispán szó kiradírozása nem tűnik annyira durva hungarofóbiának, mégis a fenyegető szellemi csököttség jele. Állítólag a feudalizmust idézi. Kit szégyellünk a feudalizmusból? Zsigmond császárt? Mátyás királyt? Pázmány Pétert? Rákóczit? Deák Ferencet?

Ez a feudalizmusellenesség a marxizmus-leininizmus újjáéledése. Az adott évszázadokban Franciaországban, Németországban, Nagy-Britanniában is feudalizmus volt, s nem liberális demokrácia. Nincs mit szégyellnünk. Hazánk európai nagyhatalom volt a feudalizmus egy szakaszában.

És jött a vasalódeszka-botrány.

Forsthoffer Ágnes házelnök egy tűzpiros, magas támlájú, gurulós – vasalódeszkát idéző - székre cserélte le a Tisza István 1902-ben készült történelmi házelnöki székét az Országházban.

A felháborodás miatt egy infantilis magyarázatot adtak a cserére.

Egyértelmű a történelem-ellenesség: csak 2026 májusában esett ki a parlamentből az a párt, melynek egyik vezető politikusa a Magyar Rádió Pagodájában nyilvánosan bejelentette: a magyar történelem 1945-ben kezdődött, ami előtte volt, azzal nem kell foglalkozni (hangsúlyát úgy lehetett értelmezni: szégyellni kell).

Ez a marxista-leninista szemlélet köszön vissza a Tisza-politikában.

Vármegye, főispán, vasalódeszka – és most hungarikum.

Nagyon rossz sor, és az a baj, hogy folytatódhat.

Rémálom, ami felvibrál előttünk, s csak azért nem részletezzük, mert nem akarunk ötleteket adni.

Csak remélni lehet, hogy a Tisza Pártban vannak lelkiismeretes emberek is, akikben előbb-utóbb felizzik annyi bátorság, hogy szóljanak.

Elég volt.

Ennél ne menjünk tovább.