A professzor – archív

Jégre metszett kép nem sokáig ép – figyelmeztet a magyar szólás. Hasonló jelentésű tatár bölcsesség: Ami jégre lett írva, nem marad meg sokáig. Magyar szólások és közmondások párhuzamai a török nyelvben címmel írt tanulmányt Pacsai Imre nyíregyházi főiskolai tanár a Magyar Nyelvőr legfrissebb: 2023 április-júniusi számában. A több mint másfél évszázada megalapított folyóirat főszerkesztőjét, Balázs Gézát, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem professzorát kérdezte a Gondola.

– Professzor úr, szemet vet valamire – mondjuk mi. A baskírok hasonló szólása tükörfordításban: ráveti a szemét. Miért gazdagítja a magyar nyelvtudományt, ha a török nyelvekről világosabb kép tárul elénk?

– Az összehasonlító szóláskutatás két dologra deríthet fényt: az egyik, hogy a képekben való (metaforikus) gondolkodás mennyire univerzális, minden emberre kiterjedő, a másik, hogy azonbelül vannak szűkebb, kulturális kapcsolatok. A téma legismertebb magyarországi kutatója Paczolay Gyula tanár úr, tőle tudható meg számos frazeológiai elemünk párhuzama. A nyíregyházi Pacsai Imre tanár úr írásában arra mutat rá, hogy egyes török és magyar frazeológiai kifejezések, közmondások nem kapcsolódnak sem az antik kulturális, sem pedig a bibliai örökséghez, hanem egy másik, fontos, keleti irányt jeleznek.

– Petőfi Sándor egy táncost a lábászok lábászának nevezett, mert a férfi lábujjhegyen is tudott táncolni, ahogyan ma csak a balettáncosnők képesek. A lábász szavunkkal Büky László szegedi professor emeritus lép be a tudományos közéletbe Lábász című elemzésével. Miért kell a nyelvújítás szóleleményeivel megostromolnunk a közérdeklődést?

– Büky László tanár úr kiváló etimológiákkal (szótörténetekkel) gazdagítja a nyelvtudományt. Nemrégiben adtuk ki Dolgok, tárgyak, személyek (Régi magyar szavak magyarázatai) című könyvét. A Magyar Nyelvőr Szó- és szólásmagyarázatok rovatában most a lábász (földmérő) szó magyarázatát adja. Talán nem ez a legérdekesebb és leginkább tanulságos nyelvújítási szó, de például Petőfi egy táncost is a lábászok lábászának nevezett. A szó története nem volt kinyomozva, nem szerepel a szótárakban. Ma alig foglalkoznak a nyelvészek etimológiával, mert a szakma nem tartja sokra, nem értékeli ezt a filológiai, művelődéstörténeti-nyelvtörténeti munkálkodást. Én viszont igen, ezért közöltük ugyanebben a lapszámban első kézből, a szombathelyi nyelvújító biológus Balogh Lajostól az özönnövény és özönállat szavak sikeres történetét.

A több mint 150 éve indított magyar folyóirat egy korábbi száma – helyorseg.hu

– Arcoskodik – ez a szó új a nyelvünkben: nagyképűsködik, hivalkodik, hetvenkedik, nagyzol, henceg, fennhéjázik, játssza az eszét jelentéssel. Mennyire mutatják nyelvünk életképességét a folyamatosan támadó új szavak: alvásturizmus, e-hulladék, kamattámogatott, tiktokker és a többi?

– A magyar nyelvben megjelenő újítások (neologizmusok) gyűjtése és értékelése különösebben nem foglalkoztatja a hivatásos nyelvészeket. Ezért mi egy társas szövetségben, a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportban foglalkozunk a kérdéssel, nyelvi figyelőt működtetünk, és például most a Magyar Nyelvőrben adjuk közre folyamatosan az új magyar szavakat és kifejezéseket. Mi elsősorban dokumentálunk, az értékelés további feladat. Az új szavak jelzik az életmód változását, és azt mutatják, hogy van törekvés a szómagyarításra, az újításra, leginkább a szóösszetételek alkotására, de a szóképzés is mint „magyarosabb” jellemző létezik, sőt a nekem nagyon tetsző humor is tetten érhető.

Molnár Pál