mariaradio

Negyvennapos zarándoklatot vezetett dr. Szabó Tamás, a Mária Rádió elnöke: magyar fiatalokkal a csíksomlyói búcsúba gyalogoltak el. A zarándoklatvezetőt kérdezte a Gondola.

– Elnök úr, „Kik zarándokságot gyakran járnak, szentté ritkán válnak" – figyelmeztet bennünket Kempis Tamás. Miért fontos mégis, hogy legalább egyszer hosszú zarándoklásra keljen a keresztény ember?

– Márfi érsek atya, húsz éve, mikor elkezdtük a módszeres zarándoklásokat, azt mondta. Zarándoklás? Nagy paráznaság az. 😊 De nem mondta el a személyes tapasztalatait, amiből erre jutott. 😊 De komolyan, miért kell elindulni? Mert van, amikor belső parancs van erre, van, amikor életút-elágazásban vagyunk és mesebeli gond a jó utat választani, mert jó az egyszerűséget megélni, jó rábízni magunkat az úrra, jó kiszakadni az istentelen világból, jó kipróbálni magunkat, s jó elmélyülten, közösségben vagy egyedül imádkozni, énekelni… A zarándoklás életmodell: előre soha nem tudjuk, mi lesz, de utólag mindent megértünk…

– Személyesen Önnek mi adott késztetést arra, hogy átgyalogoljon a Partiumon, majd Erdély egy részén, s a Székelyföldön?

 – A Máriaút húszéves: s az Úr adta ezt nekünk. S az én szívembe rakta az álmot, és húsz éve dolgozom sok-sok önkéntes társammal együtt, hogy épüljön az Út, hogy az emberek Mária útján járjanak. Mária útján, ami Jézushoz vezet. Nekem köszönet és hála volt a döntő, ami így hetven évesen elindított. Persze nekem ez nem újdonság. Éppen 25 éve vagyok zarándok.

– Útjuk jelentős része románok lakta területen futott keresztül. Mekkora volt ennek a kockázata?

– Megdöbbentően szeretetteli volt minden kicsi és nagy találkozás. Spontán kicsi csodák, amit talán nem is gondolt az ember, hogy ilyen lehet. Az emberek normálisak. Akkor is, ha a hatalmi érdekek igyekeznek egymás ellen ugrasztani őket. A román ember pontosan olyan szeretettel, megbecsüléssel és szívbeli értéssel viszonyult hozzánk, mint a magyarok, vagy a székelyek.

mariaradio

– Hogyan közvetítettek lelki erőt Önök a szórványban élő magyarjainknak?

– A találkozások az elhagyott magyarokkal nekik is, nekünk is szívbemarkoló… Kákonyi Csilla, marosvásárhelyi festőművésznőnek – akit én személy szerint Erdély legnagyobb képzőművészének tartok, - több képe is a magányról szól. Az elhagyottságról. S most többször átéltük egyik képét: kedves öreg anyóka, egyedül, a kiskapuban áll, bottal , görnyedten és vár és amikor odaérünk sír, és megöleljük és beszélgetünk és megáldjuk… éld át, akkor éled át, mit ad neked és neki…

– A csíksomlyói búcsú a legnépesebb magyar ünnep. Milyen felismerést adott Önnek?

– Sokadszor voltam. De mindig elemi erővel ragad meg: a rendezettség, a béke, az együttlét ereje, a himnuszok, a sok-sok pici gyermek, az ismerősökkel a találkozás ott, és a népénekek közös éneklése, a népviseletbe öltözött fiúk és leányok, a fel és levonulás rendezettsége, és hogy egy darab szemét se marad a több százezer ember után, legfeljebb a letaposott fű…

– Hogyan alakított tartós közösséget a zarándoklat?

– Tizenkét ember, negyven nap. Mindegyik biblikus üzenete hordoz. A közösség már korábban kialakult, mert egy kivétellel olyanokkal voltam, akikkel sok éve már együtt zarándokolok. A zarándoklás általában olyan erős közösségépítő, mint régen volt a középiskola, az egyetemi csoport, a katonaság, a röplabdacsapat, vagy a kórus, amiben éveket énekeltünk együtt. A zarándoklás minthae ezek együttese, sőt szorzata lenne hatásában.

Dr. Szabó Tamás

– A magyaroknak, nemcsak a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő magyar térségben, hanem Csíkszeredától Chicagóig, San Franciscótól Szabófalváig miért kell életükben egyszer ott lenni a csíksomlyói búcsún?

– Izaiás mondja: ha nem hisztek, nem maradtok meg. A hit pedig nem más, mint tapasztalat. A hitet ha elvesztjük, végünk. Ez nem pesszimizmus, egy kőkemény realizmus. Vissza kell térnünk az Istenhez, mert a kapcsolatot vele nagyon eltrehánykodtuk. Nincs beoltva Isten ellen a magyar, de nem talákozott a legtöbb ember Vele. Szkeptikusnak, hitetlennek, ateistának és hívőnek azért kell elmennie Csíksomlyóra, hogy tapasztalata legyen: hit nélkül nincs élet és hit nélkül nincs magyarság.

Molnár Pál