Bánó Attila – archív

Rögeszmék, személyes pszichés görcsök is akadályozzák az orosz-ukrán háború rendezését. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, a II. világháború Hitler nélkül, de Churchill-lel, Sztálinnal ért véget. Már amennyire véget ért, hiszen az orosz-ukrán háború pont azt jelzi, hogy nem ért véget. A mostani konfliktust csak úgy lehetne rendezni valamilyen elviselhető fokig, ha a mai szereplők jó részét, 15-20 személyt kivonnánk a történelemből. Mi erről a véleménye?

– Érdekes felvetés. Nem tudom, hogy a mai történések legfőbb irányítói közül hány kulcsembert kellene eltávolítani ahhoz, hogy a helyzet normalizálódjon, hiszen a háttérben jó néhány sötétben bujkáló befolyásos figura settenkedik, de valóban nem ártana megszabadulni tőlük. Ami senki előtt nem lehet kétséges, ez a háború annak a globalista, balliberális elitnek az érdeke, amely kezében tartja a bankvilág jelentős részét, a világ legnagyobb fegyvergyártó gépezetét, a gyógyszeripar az élelmiszeripar, és nem utolsó sorban a tömegtájékoztatás legfontosabb elemeit. Amíg ez a maffiaszerű képződmény rátelepszik a politikai vezetőkre, addig nem sok jót remélhetünk. Márpedig az USA, az Európai Unió, Nagy-Britannia és még jó néhány ország vezető politikusai engedelmes pincsikutyaként szolgálják ennek a kártékony klikknek az érdekeit, ami az úgynevezett demokrácia megcsúfolása és arculcsapása. A nyugati irányadó média gondoskodik a polgárok egyoldalú, balliberális nézeteket tükröző tájékoztatásáról, s ennek megfelelően támogatja a neki tetsző politikai pártokat. A megvezetett választók nagy része azt hiszi, hogy a szavazataival ő dönt arról, merre haladjon az ország, és nem veszi észre, hogy egy hatalmas átverés áldozata, mert akikre szavaz, azokat a háttérhatalom tálcán kínálta fel neki. Így csináltak Ukrajnában egy színészből − külföldről is finanszírozott filmsorozatban – „nép szolgáját”, majd bedobták az ottani elnökválasztás kampányába, hogy élőben is eljátssza ezt a szerepet. Meg is választották elnöknek, ő pedig készségesen „hozza a figurát”. A legalább másfél éve zajló borzalmas háborút főként az orosz kisebbséggel szembeni kegyetlenségekkel, és a NATO-hoz való csatlakozás szándékának bejelentésével sikerült kiprovokálnia. Zelenszkij elnök a haza és a demokrácia védelméről szónokol, de a valóságban engedelmesen szolgálja az USA gazdasági és katonapolitikai érdekeit.

– A sokak által legalábbis szavakban áhított tűzszünet jelenleg infantilis vágyálom. Hiszen ha az orosz hadművelet leállna, az USA, Németország, Svédország és a többiek egy katonailag bombaerős Ukrajnát alakítana ki. Moszkva ezt nem hagyhatja. Elképzelhető, hogy egyes politikusok még évek múlva is az „azonnali tűzszünetet" fogják siettetni, noha tudják, hogy ez komolytalan igény?

– Félreértések elkerülése végett jelzem, hogy szerintem vannak, akik komolyan szorgalmazzák a tűzszünetet, ilyen például Orbán Viktor, a magyar miniszterelnök, aki régóta és szívósan harcol a globalista törekvésekkel szemben. Persze igaz, hogy a béke, a tűzszünet melletti kiállás jól hangzik, és bőven akadnak olyan háborúpárti politikusok, akik álszent módon úgy tesznek, mintha óhajtanák a békét, miközben fegyverekkel és pénzzel tömik Ukrajnát, nehogy rákényszerüljön a béketárgyalásokra. A lényeg ugyanis az, amiről sem Zelenszkij, sem David Pressman, a magyar kormányt gyakran bíráló amerikai nagykövet, sem az EU vezetése soha egy szót sem szól: az ukrajnai eseményekkel kapcsolatban minden az USA kőkemény érdekeinek van alárendelve.

– Oroszország vonuljon ki a Krímből is – szajkózza az ukrán elnök. Ha Navalnijt most kiengednék Szibériából, és beleültetnék Putyin székébe, ezt még ő sem merné megcsinálni. Aki ezt szajkózza, az nyilván azt akarja, hogy továbbra is napi több száz ukrán katona haljon meg. Ugyanezt akarják a nyugati fegyverszállítók is. Miért sejthető, hogy Kijevben soha nem fog kialakulni olyan politikai vezetőség, amely az ukrán fiatalemberek életét akarja megvédeni?

– Amíg Ukrajnában a Zelenszkij-rezsim uralkodik, addig sajnos nem várható kedvező változás. Azért azt nem hinném, hogy az ottani politika soha nem vesz másféle irányt, hiszen a történelem már igen sok meglepetéssel szolgált a maga idejében, de az borítékolható, hogy a háború egyhamar nem ér véget. Erre akkor lesz esély, ha Donald Trump jövőre megnyeri az amerikai elnökválasztást. Ugyanakkor látjuk, hogy az ottani balliberális erők milyen gátlástalan eszközökkel próbálják megakadályozni, hogy Trump indulhasson az elnöki székért, vagyis elvennék a szabad választás lehetőségét az amerikai polgároktól. Közben van pofájuk azt hirdetni, hogy az USA a demokrácia legfőbb őre és letéteményese. Ezt a társaságot a legkevésbé érdekli a százezer számra elhulló szerencsétlen ukrán fiatal, nem érdekli egy nép mérhetetlen szenvedése, de Európa tönkremenetele sem. Oroszországot is szívesen legázolnák, ha nem félnének az atomfegyvereitől. Az orosz medvébe azonban beletörik a foguk, miként beletört egykor Napóleonnak és Hitlernek is.

Molnár Pál