A Komáromi Lapok 1920. július 3-án a címlapon közölte a fiatal bencés szerzetes, Dr. Szonyogh Xav. Ferenc rövid írását. A szerző egy Nagy-Magyarország térképből indult ki, ami köré az „így volt—így lesz“ szavakat írták. A képet látva az emberek kételkedve vagy vágyakozva az kérdezték: Mikor? Egy hónappal Trianon után ez teljesen érthető, mégis Szunyogh dr. számára a Hogyan? kérdése fontosabb volt. Döbbenetes, hogy leírta a következőket: „Mert ha sokan is lesznek, akik követ dobnak rám, azért meg kell mondanom, hogy előttem a legelső nem a területi integritás, hanem a becsületbeli integritás.” A területi integritás kifejezés gyakori volt 1918 után, az ország területének teljes egységétjelentette. Szunyogh
becsületbeli integritáson a nemzet egységét értette, és vállalta azt a véleményt, hogy ez fontosabb, mint területeink védelme.
Véleményét egy német történelmi példával támasztotta alá. A Napóleontól elszenvedett katonai vereségek után Fichte egyetemi beszédei a nemzeti öntudatban való újjászületésre, egységre buzdították a fiatalokat. Szunyogh atya arra ösztönözte kortársait, hogy mutassák meg, bennünk is van erő az erkölcsi újjászületésre, s hogy meg tudunk szabadulni a széthúzás „turáni átkától”.
Könnyen párhuzamot látni az évszázadnyi távlatból jött korholó szavak és a mai helyzet között. A szlovákiai választások után a százéves buzdítás időszerű, de nem a legfontosabb üzenet. A kulcskérdés az, hogy megértjük-e a „Hogy is lesz?” jelentőségét. 1920 nyarán talán még lehetett remélni, hogy a beszűkült határok még visszakaphatják régi formájukat. Hogy ami volt, az lesz is. De akadt egy fiatal pap, aki fel merte tenni a máig megválaszolatlan kérdést: Hogy is lesz? Sőt ki merte mondta: nem a területi integritás a legfontosabb. Ezért még ma is megkövezésre számíthatna, pedig a Trianonból kivezető út éppen erre van.
Szunyogh Xav. Ferenc 1920-ban a „hogy is lesz?” kérdésre az összefogásban vélte a választ. Később, mint budapesti tanár „A szociális diák” című írásában részletesebb programot adott, amelynek célja a nemzet felemelkedése. Ebből a kis könyvecskében számos kulcsfontosságú gondolat van. A szerző szomszéd nemzeteket továbbra is ellenségnek tekintette, a magyar föld megrablóinak nevezte, ami beleillik a két világháború közötti magyar közgondolkodásba. A szomszédsági kapcsolatok gondjait mégis jegelte, a fiatalság cselekvő erőit más területek felé irányította: „Harcra buzdítlak mindnyájatokat! Küzdelemre, harcra a magyar föld és a magyar nép ellenségei ellen. Tudjátok, kik ezek az ellenségek?” Nem a trianoni nyertesekre gondolt. Azoknál pusztítóbb hatású ellenségeknek tekintette a tudatlanságot, a szegénységet, a bűnt és a betegséget.
Írása a fiatalságnak szólt. Óvta őket az elfogultságtól: „Nincs helytelenebb valami és nincs veszedelmesebb is egyúttal, mint a nemzeti önáltatás, a nemzeti elfogultság.”
Bizonyára számított rá, hogy a közmondás megvalósul, azaz ha kimondja az igazat, beverik a fejét. Mondanivalóját tehát nemzetközi példákkal támasztotta alá. A XIX. század közepén a dánok elveszítették Schleswig-Holsteint, ami értelemszerűen kiváltotta a dán irredentizmust. Ez számukra szívós munkát jelentett, nem csupán lelkesítő beszédeket. Megindult a népfőiskolai mozgalom, és a dán gazdaság megerősödése érdekében tömegével jöttek létre szövetkezetek. Az első világháború után a Kárpát-medencével ellentétben Schleswig-Holstein sorsáról népszavazás döntött, így az északi rész visszakerült Dániához. Szunyogh Xav. Ferenc a hangos hazai revansista törekvések közepette fel merte tenni a kérdést: „Vajon mit teremtett az irredentizmus minálunk a négy szobron, a zászlókon s néhány frázissá vált mondaton kívül?!”
Sajnos szinte semmit. Ma is vannak, akik nem számolnak a demográfiai tényekkel, és a történelmi igazságot akarják érvényesíteni. Eközben ellenségnek tekintik, becsmérlik szomszédainkat, azaz ha elképzeléseik megvalósulnának, a bosszúállás hulláma jönne, amitől Teleki Pál és Horthy Miklós is (részben hiába) óvott már a bécsi döntések idején is. Mára sajnos kialakult a történelmi igazságot követelők ellenpólusa is, azok, akik mindent elfelejtettek. Trianont és a határon túl élők szenvedéseit, megaláztatását egyaránt. Mit tehetünk tehát? Szunyogh Xav. Ferenc javaslata: „A nemzeti önbizalomnak a fejlesztése az első lépés, a másik pedig a történelemnek intenzív oktatása.” A valós történelemről van szó, hiszen mind az irredenták, mind a hazafiatlanok történelemszemlélete torzított.
Közel két évtizede vagyunk az Európai Unió tagjai. Belépéskor azt hittük, az unió a felelet a Hogy is lesz?-re. Reméltük, hogy megszűnnek a belső határok, hogy az emberi jogokat élvezni fogja minden ember és minden közösség az Unión belül. Nagyot fordult azóta a világ. Az Európai Unió rogyadozik. A szabad mozgást egyre gyakrabban gátolják, Erdély felé még mindig nem szűnt meg a határellenőrzés, Szerbia felvételét húzzák-halasztják. Nemzetpolitikai szempontból tehát az Unió több csalódást hozott, mint sikert. Az egyéb brüsszeli hibákat most ne is említsük.
Történt azonban más is. Régiónk országai rájöttek, hogy tetszik-nem tetszik, egy hajóban evezünk. Sorsunk tipikus közép-európai sors: két malomkő között vagyunk, ami azzal jár, hogy egymásra utaltságunkban vagy összefogunk, vagy mindannyian vesztesek leszünk.
Gazdasági érdekeinket csak együtt tudjuk megvédeni, a felénk áramló morális szennyet csak együtt tudjuk elhárítani, a migrációs nyomásnak csak együtt tudnunk ellenállni.
Lassan felfedezzük, hogy hányatott történelmünk – az elmúlt pár évszázadtól eltekintve – közös történelem. Közös büszkeség tárgya is lehetne.
Az előttünk álló időkben Babits nyomán át kell alakítanunk a gondolkodásunkat: „Áradj belénk hát, óh örök / igazság és szent szeretet! / Oldozd meg a bilincseket / amikkel törzs és vér leköt, / hogy szellem és ne hús tegyen / magyarrá, s nőjünk ég felé, / testvér-népek közt, mint a fák, / kiket mennyből táplál a Nap.”
Szunyogh atya „hogyan?” kérdésére tehát nem az EU, hanem Babits a felelet. Feltéve, hogy fel tudunk nőni a feladathoz.
Surján László
-
Maga a pedofilbotrány is fekete hattyú volt: teljesen váratlanul robbant be a közéletbe, förgetegszerű tömeghatást váltott ki – nemcsak tömeghatást, hanem politikusi bukást is –, érdemi magyarázata azóta sincs.
-
Bakondi György emlékeztetett: Szíriában megbukott az iráni és oroszországi támogatású rezsim, és nagyon vegyes összetételű, iszlám kötődésű, ezen belül elsősorban szunnita irányultságú csoportok kerültek hatalomra, akik között már meg is kezdődtek bizonyos leszámolások, így a kurdok elleni fellépés.
-
A kormányfő közölte: az elmúlt 15 évben a kormány 4200 milliárd forintot fordított közúti fejlesztésekre, 870 kilométernyi autópálya és autóút épült, bővült 2010 óta. Ma már 21megyei jogú város érhető el négysávos úton, és számuk jövőre 22-re nő.
-
Bennünket külön is elkeserít, hogy a hazai ellenzék lepaktál ezzel a brüsszeli maffiával. Egyesek ezt tették már a 2018-as parlamenti választások előtt – mutat rá a hazai szélsőbaloldal bűnére Bánó Attila.
-
„A Magyar Honvédség parancsnoksága olyan kiemelt alakulatokra kívánt toborozni, ahová új hadiipari technika érkezett. A hódmezővásárhelyi Lynx-kampány után a PzH 2000 HU önjáró tarackot üzemeltető fiatalokat hívnak.