Világklasszis magyar játékos: Dibusz Dénes – m4sport

A Konferencia-ligában sem tud teret foglalni a magyarországi klubfutball: ez csalódást keltett az idén. Azt hittük, többre vagyunk képesek.

Újra kell gombolni a kabátot.

Korábban jó elképzelésnek látszott, hogy két csúcsklubunk legyen, s azok közül az egyik vidéken vitézkedjen.

De szembejött a valóság.

A vidéki klub leszerepelt, csak úgy tudott az NB I-ben maradni, hogy súlyos és elismert játékvezetői hibák egy másik csapatot ejtettek ki helyette: a Honvédot.

A vidéki klub mögül a blama hatására ki is vonult a pénzforrás: a Mol. Érthető.

Azt a korábbi tervet, hogy két csúcsklubunk legyen, valószínűleg föl kell melegíteni. Nemcsak azért, hogy egymást nagyobb teljesítményre késztessék, hanem azért is, hogy ha az egyik egyesület kiesik a nemzetközi szereplésből, maradjon még egy. Sztankovic, a Ferencváros edzője egyébként azt nyilatkozta, hogy ennek az országnak három-négy csapattal kell az európai küzdelmekben jelen lennie. Igaza van.

Induljunk el kettővel.

Valószínűleg nem „csak” pénzkérdés, hiszen a vidéki csúcsklub a sok pénz ellenére majdnem kiesett az első osztályból.

Káderállomány is kell.

Egyelőre ezt nem látjuk, még akkor sem, ha nagy pénzért külföldről hozunk be trénereket. Ma a magyar bajnokságot az a Paks vezeti, amely magyar edzővel és magyar játékosokkal küzd. Tudjuk azonban, hogy BL-csoportkörbe jutást ettől a gárdától nem várhatunk. Márpedig a hazai klubfutballnak a BL-ben a helye: a csoportkörnél magasabb szinten.

Lőw Zsolt és Dárdai Pál.

A magyar futball reménységei, hiszen ők a csúcsfutballban dolgoznak. Maradjanak is ott még vagy tíz évig, gyűjtsék a tudást, szerezzenek hírnevet. Értékük a fejükben van, és ezt az értéket, a tudást lelkesen készek átadni a magyar labdarúgásnak. Építeni kell javaslataikra – s ehhez idehaza is alkalmas emberek kellenek.

Noha számos akadémia alakítja a fiatal magyar labdarúgókat, mindössze hét-nyolc játékosunk szerepel az elit nyugati bajnokságokban. Legalább ötven kellene. A felismerés megvan, a gyakorlat azonban elmarad: nem 14, hanem 4 éves kortól kell futballistáinkat felépíteni.

Legalább egy nagy futballvállalatot kell létrehozni.

Akadémiával, amely eladható játékosokat „termel”. Ilyen nagyvállalatra számos példa van a Lajtán túl, de tőlünk keletre is. Minták adódnak, azok átvételére alkalmas fejek kellenek. Vélhetően az MLSZ van abban a helyzetben, amely helyzetből ilyen nagyvállalat felépítése kezdeményezhető.

Most újabb éveket kell várni, hogy magyarországi csapat BL-csoportkörbe jusson. Ezt az eredményt még a futball-nagyvállalat megformálása előtt kell elérnünk.

Hajrá.

Molnár Pál