Ora et labora – Mezei Miklós felvétele

Feledhetetlen élményben volt részük azoknak a bencés öregdiákoknak, akik jelen voltak a győri bencés templomban és a Czuczor Gergely Gimnáziumban, akik hálát, adtak, hogy bencés diákok lehettek, akik közösen ünnepeltek és emlékeztek.

Már délelőtt 9 óra után megélénkült a Széchenyi tér. Heuréka-találkozások örömteli jeleneteinek, egymásra ismeréseknek lehettünk szem- és fültanúi. Laudeturtól laudeturig szóltak a diáktársi üdvözlések. Ünneplőben öltözött bencés öregdiákok köszöntötték egymást. Zsúfolásig megtelt a jezsuitáktól örökölt, szépen megújuló Szent Ignác templom. Jó volt látni, hogy az ülőhelyek az idősebbeknek voltak fenntartva. A fiatalabb nemzedékek tagjai pedig álltak. A padokban, a székeken pedig Kelemen Áron atya szentmise-sillabusza várt bennünket.

Megszólalt a csengő, az új orgona, felhangzott Békés Gellért textusa.

És Bárdos Lajos dallama: a bencés himnusz. Az „Én iskolám, köszönöm most neked...” örömével, hálás szívvel énekeltük: „Szent Benedekhez szálljon fel az ének...! A liturgiával összhangban – nagyszerűen, a misére komponálva, orgonán és énekhangon is zengett a bencés hálaének.

Bíró László, emeritus katonai ordináriust, püspök atyát kérték fel a prédikációra. A gnoti sze auton – ismerd meg tenmagadat, az életformát jelentő bencés lelkiség alapkövetelményét, a nemzetek fölötti keresztény igehelyet hangsúlyozta: „Querere Deum” – „Keresd az Istent”. A Bencés Regula alapelvét emelte ki: „Az Isten-tisztelet elé semmit sem tegyél”. Nursiában, Szent Benedek földrengéstől sújtott szülőhelyén tett látogatásának katartikus élményéről is szólt:

„A romos város főterén sértetlenül ott fehérlett Szent Benedek szobra.”

Nursiai, helyszíni megrázó élményének tanulságát így fogalmazta meg: „Mi, bencés diákok, úgy tekintünk alma materünkre, mint ahogyan kimagaslik Szent Benedek alakja a földrengés sújtotta város főterén. Európa szétesőben, romokban, mert azok az alapelvek, amelyeket Benedek megfogalmazott küzdelmes ifjúsága, remetesége alatt, feledésbe merültek. A különböző ideológiák újra meg újra megtámadták a keresztény alapelveket, és Európa ezért van szétesőben.”

Az Ora et labora -- Imádkozzál és dolgozzál, a bencés szellemiség és lelkiség értelmében tudatosítja a Regula alapelveit. Létfontosságú intelem: „A fiatalok az idősebbeket tiszteljék, az idősebbek a fiatalokat szeressék.” (RB 63) Eklatáns példát hozott arra is, hogy az állampárti időkben – súly alatt nő a pálma módjára (sub pondere crescit palma) -- a bencés diákoknak az egyetemi felvételükön milyen kényszerhelyzetekkel kellett szembesülniük. A bölcsészkar 1963-ig tiltott zónának számított. Híres eset: az orvosi egyetemen, a többször is sikertelenül felvételiző bencés diáktól, az egyik bizottsági tag azt kérdezte: „Maga a Bibliából fog gyógyítani?” A diák, érezve helyzetének reménytelenségét, visszakérdezett: „A professzor úr Marx Tőkéjéből gyógyít?”

Prédikációja zárásként a Czuczor-Fogarasi szótár szellemében idézte: óriási bencés hagyatékot kaptunk, kötelességünk élő örökséggé tennünk, és továbbadnunk.

A bencés templomból a gimnázium dísztermében folytatódott az ünneplés. Sárai-Szabó Kelemen győri perjel atya és Tóth Konstantin igazgató úr köszöntötte a jelenlévőket. Lényeglátó áttekintést adtak iskolánk küzdelmes történetéből, a jelenlegi eredményeiről... (Tőlük részletes ismertetést olvashatunk a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium 2022/2023-as, elegáns kivitelű, képes-szöveges évkönyvében.) A már két év múlva 400 éves győri oktatási intézménynek -- hathatós kormánytámogatással -- nemcsak az épületei újulnak meg örvendetesesen, hanem azokban -- a korigény figyelembevételével – az oktatás, nevelés is újul -- az óvodától az érettségiig.

Mintegy 1200 diák tartozik a bencések által irányított győri bencés családhoz.

Három korosztály képviseltében három bencés öregdiák mondott emlékbeszédet. A tények nyelvén szóltak, hálás szívű emlékezések hangzottak el. Számos kedves, derűs, humoros diákkori élményt is felidéztek. A legnagyobb tisztelet hangján szóltak. A lélek újulni tudó, az örök fiatalság derűs kedélye sem hiányzott egyik emlékbeszédből sem. Felemelő, lélekerősítő, pillanat volt, amikor Bárdos Oresztész Atyára emlékeztünk. Amikor belépett a bencés rendbe, Bárdos Lajos, az édesapja, a zeneszerző, zenetudós, így fohászkodott: „Uram,köszönöm, hogy elfogadtad a dézsmát.” Népes családja akkor már éppen tíz gyereket számlált. Oresztész atyáért imádkozva, őhozzá is fohászkodtam, amikor közösösen elmondtunk érte egy Üdvözlégyet. Az egymásért imádkozás (Oremus pro invicem) szeretete kötött hozzá. Eszembe jutott, Teodóz atya is, aki egyszer azt mondta: „Mindennap imádkozom értetek.” Majd hozzátette: „Még énekelek is.”

A táborhegyi öröm-előzeteséből kaptunk ízelítőt: „Uram, jó nekünk itt lennünk!” Újra megéltem, milyen tiszta érzés, közösségteremtő szándék, célkitűzés és erő lakozik a hálásszívűségben. Amit bencés tanáraink vállaltak és elértek, azt bátran nevezhetjük szellemi-lelki missziónak, apostolkodásnak. Ezért él bennem életre szólóan Nádasi Alfonz atya szava: „Fiam, ha valami sikerül, nagyon örülj neki, és mondd: Deo gratias!”

Alfonz Tanár Úr görög-latin terminus technicus szakkörében tanult, „Legyetek hálásak! – Euchariotéite!” intelemről Jáki Teodóz atya ezt mondta: „A hálásszívűség a legszebb tulajdonság. Valójában nemcsak a legszebb, hanem az egyetlen értelmes is, csodálatos lelki öröm forrása.” A Kolosszeiekhez írt levében olvashatjuk (4,2): „... ne szűnjetek meg hálát adni”. Gárdonyi bölcsességek egyik bizonyítékát is ide asszociálom: „Legfőbb erény az élet tisztelete, ősérzése. A hála hálát vált ki, barátokat gyűjt maga köré, mert a hálás ember jót tesz, örömet sugároz, míg a hálátlanság távolságot tart, lenéz, taszít, sért, sebet ejt, megdermeszti a kapcsolatokat.”

Öröm volt Csóka Gáspár atya, a győri bencés szenior, jelenléte, és az is, hogy fiatal győri bencésekkel is találkozattunk. Példamutatóan szervezett találkozó részesei lehettünk. Külön is illő arról szólnom, hogy a szervezők, rendezők milyen derekasan helytálltak. Például Barkó Ágoston, a győri-tihanyi bencés, narrátorként is vállalta, mintaadóan végezte moderátori feladatait.

A jubiláló évfolyamok minden hajdani győri bencés diákja a jubileuma szerinti oklevelet kapott. Az 1964-ben érettségizett A osztályunkból a jubileumi találkozón négyen voltunk jelen: Barsi Balázs, Tüske József, Bodor György és jómagam. Számomra ismét példamutató látvány és öröm volt, hogy Bíró püspök atya osztálytársai, Mezei Miklós diáktársunk profi szervezésének is köszönhetően, 25-an voltak jelen, közülük nyolcan a feleségükkel együtt képviseltették magukat a találkozón. (Megtisztelő, hogy a Hagyatékból örökség című, Bencés tanáraim, példaképeim, diáktársaim alcímű könyvem jutalmaként „tiszteletbeli” osztálytársukká fogadtak.)

A győri Alma Materben lélekemelő közösségi élményben, örömben, megtiszteltetésben volt részünk. Külön kegyelem, hogy Alfonz atya tanítványává fogadott, Teodóz atyának, a csángók bencés vándorapostolának 15 éven át, posztgraduális továbbképzésen kísérője, előadótársa lehettem. Kosztolányi áldáskívánó versimádságából idézem: „Légy áldott, régi hely, légy áldott, régi ház (...) te szívet nyitó, te lelket építő.” Olyan lelkierővel töltekeztünk, amelyet lélekellátó élményként tarthatok számon. Dignum et justum est – méltó és igazságos: „Hála legyen!”

Cs. Varga István