A gazdasági kérdésben egy, a demokraták által képviselt progresszív vonal áll szemben a republikánusok klasszikusan konzervatív elképzeléseivel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a demokraták a méltányosságot és a társadalmi igazságosság általuk képviselt vízióját képviselnék, míg a republikánusok a szövetségi kormányzat szerepének csökkentésére helyeznék a hangsúlyt. A választás tétjeinek is ez a „lelke”, és erre a két nagy irányvonalra lehet felhúzni a többi kérdést is, legyen szó az adózásról, a stratégiai gazdasági ágazatok előtérbe helyezéséről, az illegális bevándorlás kezeléséről vagy a politikai intézményrendszer átalakításáról.

A kormányzat működésének jobboldali átalakításával kapcsolatban egy úgynevezett kormányzati hatékonysági minisztérium lehetséges megalapítása is. A tervezett minisztérium szervezeti felépítéséről egyelőre nem lehet tudni biztosat, a céljairól viszont annál többet, ugyanis a források elosztásának felülvizsgálatáért lenne felelős a hatékonyabb kormányzati működés érdekében. Ez hatással lehet egyes egyetemek és szövetségi ügynökségek és erőforrásaira is, ami a gyakorlatban azt jelentené, hogy újra felpöröghet a fosszilis energiahordozók kitermelése, továbbá kisöpörhetik a woke- és a genderideológiát az oktatásból.

Ezenfelül komoly, a magyar–amerikai kapcsolatokat is érintő változások jöhetnek a külpolitikában, ugyanakkor ez is nagyban alá van rendelve a várható erőviszonyoknak a törvényhozásban. Jobboldali győzelem esetén a forgatókönyv elég világos: Trump-elnökség esetén jól alakulhat Budapest és Washington politikai kapcsolata. A gördülékeny kapcsolatok első lehetséges jele például egy budapesti nagyköveti kinevezés lehet.

Ez azzal magyarázható, hogy köztudott tény, miszerint a magyar kormány Trump elnökségére fogadott az idei versenyben, ezenfelül a kormányzat szereplői komoly kapcsolatokat ápolnak a republikánusokkal és különösen Donald Trumppal és J. D. Vance alelnökjelölttel, ebben pedig az ideológiai-szakpolitikai hasonlóság is szerepet játszik. A magyar és az amerikai jobboldal is hasonló véleményen van például az illegális bevándorlás vagy az energiapolitikai kérdésekben, ahogy a kultúrharc esetében is hasonló állásponton vannak. Egy Harris-elnökség esetén nehezebb helyzet alakulna ki, a magyar érdekérvényesítés is visszafogottabb és korlátozottabb lehet, ahogy az eddigieknél is több konfliktusos ügyre számíthatunk, mivel a konzervatív magyar és a progresszív-liberális amerikai kormányzat mást gondolnak úgy a kultúrharcos, mind a külpolitikai – például az orosz–ukrán háborút érintő – kérdésekről.

Mindezek azonban több tényezőtől is függenek. Egyrészről, dacára a találgatásoknak, nem ismerünk konkrét neveket a két jelölt kormányzati csapataiból, másrészről a republikánus tervek megvalósításához a jobboldalnak nemcsak az elnökválasztáson, hanem a szenátusi és képviselőházi megmérettetésben is jól kell teljesítenie, hiszen a források elosztása végsősoron a kongresszus hatásköre. Márpedig, hasonlóan az elnökválasztási versenyhez a szenátusi választáson is szoros eredményre (akár 50-50 szenátori helyre) lehet számítani a kutatások alapján.

Szenátusi szavazategyenlőség esetén pedig az egyes ügyekben a szenátus elnökének számító alelnök szavazata lehet a döntő, mindez ugyanakkor csak 2025. január 20. után, tehát az új elnök beiktatását követően lehet releváns kérdés. Pénteken lezárult a korai szavazás időszaka az Egyesült Államokban, több mint 76 millió leadott szavazat mellett az exit pollok szerint a többségi szavazatokat Kamala Harris vezeti. A hét csatatérállam többségében viszont a kutatások szerint Donald Trump vezet. Csizmazia Gábor szerint nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a korai szavazatokból, mivel nem lehet biztosan megmondani, hogy az eddigi számok azokat az arányokat mutatják, amelyeket amúgy is láttunk volna a szavazás után.

Ez több dolognak is betudható, egyrészről az adatok a bizonytalan szavazókra nem mutatnak rá, vagyis azokra, akik még el se döntötték adott esetben kit is támogatnának, vagy egyáltalán elmennek-e szavazni, mivel sokan a választás napján regisztrálnak és adják le voksukat. Másrészről az úgynevezett „szavazat kannibalizálás” jelenségére sem lehet belőlük következtetni, vagyis nem tudjuk, hány demokrata vagy republikánus szavazó volt, aki mindenképp elment volna eddig szavazni, de korábban ezt a választás napján tette volna meg. Amit tehát nagyobb biztonsággal lehet mondani az az, hogy valószínűtlen, hogy a következő 24 vagy 48 órában ismert lehet az eredmény, másrészről a csatatérállamokban a mozgósításnak lehet fontos szerepe.

Ezek közül kiemelkedik Pennsylvania állam, amely a mérleg nyelve is lehet az elnökválasztási véghajrában. Választási időszakról időszakra felmerül az úgynevezett októberi meglepetésről szóló találgatás kérdése, vagyis kiemelkedik-e egy olyan, a választási időszak utolsó hónapjában történt rendkívüli belpolitikai esemény, amely képes lehet eldönteni a versenyt. Csizmazia Gábor szerint az idei októberben nem igazán lehet azonosítani ilyen eseményt, de nem is szükséges, hiszen a választási időszak teljes egésze belpolitikai fordulatoktól volt hangos – ilyen volt például Joe Biden visszalépésére.