A strasbourgi főhadiszállás - juratus.elte.hu

Hasonló kísérletet arra, hogy megfosszák a polgárokat attól a lehetőségtől, hogy befolyásolják saját államuk alakítását, nemrégiben Lengyelországban is tettek. Azért írunk erről, hogy felhívjuk a figyelmet egy olyan mechanizmusra, amelyet számos más országban is alkalmazhatnak.

Jelenleg olyan törvénytervezet kidolgozása zajlik, amely alááshatja Lengyelország határainak biztonságát, az élet védelmét, a házasság intézményét, valamint a Lengyel Köztársaság Alkotmányát, amely kimondja, hogy „a Lengyel Köztársaságban a legfőbb hatalom a Nemzeté”. Az új szabályozás szerint a jövőben „a közhatalmi szervek – a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalom (...) kötelesek lennének haladéktalanul végrehajtani a Bíróság ítéleteit.”

A törvény abszolút elsőbbséget biztosítana az Emberi Jogok Európai Bírósága strasbourgi ítéleteinek – éppen akkor, amikor egyre több európai kormány megkérdőjelezi a Bíróság döntéseit, és azok végrehajtását nemzeti biztonságra hivatkozva megtagadja, vagy ideológiai visszaélésekkel és érdekellentétekkel vádolja a testületet.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtása nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettség. Ugyanakkor azokban az esetekben, amikor Strasbourg olyan döntéseket hozott, amelyek sértették Lengyelország érdekeit, a lengyel kormány megtagadta azok végrehajtását. Így történt például akkor is, amikor a Bíróság kétségbe vonta a lengyel–belarusz határ hatékony védelmének lehetőségét az Oroszország és Fehéroroszország által szervezett migránsáradat ellen.

A kormányzati tervezet elfogadásának következménye nemcsak az lehet, hogy automatikusan végrehajtanák a Lengyelország számára kedvezőtlen és az Alkotmánnyal ellentétes ítéleteket, hanem az is, hogy alávetnék magukat az Emberi Jogok Európai Bírósága úgynevezett „ideiglenes intézkedéseinek” is — olyan aktusoknak, amelyek gyakran nem rendelkeznek egyértelmű szerződéses alapokkal, és amelyeket egyre több fél von kétségbe.

Az új szabályozás azt eredményezné, hogy például egy a csehországi ügyhöz hasonló ítélet — amely szerint minden embernek joga van a nemi adatai megváltoztatásához műtéti beavatkozás nélkül — azonnal, társadalmi egyeztetés és a parlament bevonása nélkül kerülne bevezetésre Lengyelországban.

Áprilisban már a negyedik olyan ítélet született, amelyben az Emberi Jogok Európai Bírósága megállapította, hogy Lengyelországnak kötelessége lehetővé tenni az azonos nemű párok jogi elismerését. Eddig ezeknek az ítéleteknek nem tettek eleget, mivel a lengyel Alkotmány egyértelműen a házasságot egy nő és egy férfi kapcsolataként határozza meg. Az új jogszabály hatálybalépését követően azonban előfordulhat, hogy az Alkotmánynak már nem lesz meghatározó szerepe.

Számos más kormány is követheti ugyanezt az utat, olyan jogszabályokat alkotva, amelyek kényelmesen lehetővé teszik számukra, hogy nemzetközi bíróságok bíráinak döntésein keresztül vezessenek be ellentmondásos jogi változtatásokat. Ennek következtében a kormányok ismételgetni fogják, hogy „a jog kötelezi őket”, és nincs lehetőségük ellene fellépni.

Ez az út a demokrácia felszámolásához és a hatalom tényleges átadásához: az oligarchia kezébe.

Jelenleg számos állam tudatosan nem hajtja végre az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntéseit, nemzeti érdekeiket szem előtt tartva. A kormányok saját polgáraik biztonságát a jogellenes migránsok jogai elé helyezik.

Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítéletei gyakran teljesen elszakadnak a nemzeti valóságtól. Példaként említhető az áprilisi ítélet, amelyben a Bíróság jogsértésnek minősítette egy Irakból származó drogdíler Dániából történő kitoloncolását, arra hivatkozva, hogy ez sérti a családi élethez való jogot.

Franciaország 2023-ban kiutasított egy 39 éves üzbég migránst az Emberi Jogok Európai Bíróságának tiltása ellenére. Görögország szintén figyelmen kívül hagyja a Bíróság egyes ítéleteit, amikor a migránsokat Törökországba toloncolja vissza polgárainak védelmére hivatkozva.

A Szypuła és mások Lengyelország ellen ügyben (2024. február) a Bíróság megállapította, hogy Lengyelország megsértette az Egyezmény 8. cikkét, amikor megtagadta két azonos nemű pár számára a tanúsítványok kiadását, amelyek szükségesek lettek volna külföldi házasságkötésükhöz – annak ellenére, hogy ezek a kérelmek ellentétesek voltak a lengyel joggal.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) 2024 márciusában egy Iránból származó állampolgár Magyarország elleni ügyében úgy határozott, hogy a GDPR értelmében az állam köteles lehetővé tenni a nem megváltoztatását a hivatalos dokumentumokban kizárólag az érintett személy nyilatkozata alapján — függetlenül a biológiai tényektől és attól, hogy a kérelem ellentétes a magyar joggal.

Az abortuszról, eutanáziáról, béranyaságról, az azonos nemű párok számára biztosított kedvezményekről, a nemváltásról, a szexuális nevelésről, a szólásszabadságról, a bevándorlásról és a szuverenitásról szóló döntések egyre gyakrabban nemzeti szint helyett nemzetközi fórumokon születnek meg.

További veszélyt jelent a szuverenitásra nézve az eurocentrikus politikai törekvések erősödése. Áprilisban az Európai Parlament olyan állásfoglalást fogadott el, amely javasolja, hogy a tagállamoktól megvonják a vétójogot az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos kérdésekben.

Miközben e fogalmak tartalmát a globalista körök határoznák meg!

2023 novemberében az Európai Parlament elfogadta az uniós szerződésekhez benyújtott 267 módosító javaslatból álló tervezetet, amely ténylegesen a tagállami szuverenitás felszámolását és egy „szuperállam” létrehozását irányozza elő Altiero Spinelli víziója alapján.

Válaszul közzétettük a „Miért van szükségünk szuverenitásra?” című jelentésünket, amelyben tíz, a szuverenitást fenyegető területet mutattunk be.

Az amerikai The Heritage Foundation és a magyar Mathias Corvinus Collegium együttműködésével elkészítettük a „Nagy Reset. Az EU sürgető reformjának szükségessége” című jelentést, amelyet már bemutattunk Budapesten, Varsóban, Brüsszelben, Madridban, sőt Washingtonban is.

A jelentést eljuttattuk valamennyi lengyel európai parlamenti képviselőhöz, a konzervatív EP-képviselőkhöz, a Külügyi és Biztonsági Bizottság tagjaihoz, az Európai Unió Bíróságának bíráihoz, az uniós biztosokhoz, valamint a tagállamok kormányfőihez – összesen 567 döntéshozóhoz. A dokumentumot öt nyelvre fordították le.

További bemutatókat tervezünk Párizsban és Rómában. Elérkezett az idő, hogy azok az európaiak, akik szeretik hazájukat, kezükbe vegyék a kezdeményezést saját jövőjük alakításában, valamint nemzeteink és egész kontinensünk nagyságának újjáépítésében.