Jó hírek érkeztek az interregnum állapotában lévő Egyesült Államokból. Tömeges kiábrándulás a baloldali politikából, hanyatló nézettségű liberális hírcsatornák, Trumpnak hűségesküt fogadó technomilliárdosok. Úgy tűnik, Kamala Harris bukása csupán az első csapás volt a Demokrata Párt univerzumára, a java csak most következik - olvasható Kovács F. Erik publicisztikájának bevezetőjében a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség oldalán.
2025. január 10. 18:10
A napokban látott napvilágot a NORC társadalomkutató cég december eleji, vagyis röviddel a választás után végzett felmérése. Eszerint az amerikaiak közel kétharmada (65%) szeretné a jövőben mérsékelni a politikai hírek fogyasztását. A közéleti érdeklődés megcsappanása persze egy felfokozott kampány után teljesen érthető. Csakhogy amíg a republikánus szavazóknak az 59%-a, addig a Demokrata Párt szimpatizánsoknak a 72% vélekedik így. Vagyis a hírböjtre való igény a vesztesek körében lényegesen magasabb, ami pedig a revánshangulat hiányára utal.
A felmérésnek azonban vannak ennél érdekesebb eredményei is.
A megkérdezettek mintegy fele a nemzetközi konfliktusokról, a gazdaságról és a klímaváltozásról szóló híreket is kerülni szeretné a közeljövőben – vagyis a választók épp az amerikai baloldal által erőltetett ügyekből nem kérnel többet. Ez azért is fontos fejlemény, mert itt nem puszta kampánytémákról, hanem a mindennapok szerves részévé tett, rendkívül erőszakosan és körmönfontan sulykolt üzenetekről van szó.
Úgy tűnik tehát, hogy a választás utáni általános csömör farvizén a globális tudatipar unalomig ismert dogmái és diktátumai is az érdektelenség szemétkosarába kerülnek.
És ha már a tudatiparnál tartunk: a hírességeket – akik főszerepet kaptak az említett üzenetek továbbításában és elfogadtatásában – a NORC felmérése szerint csak a társadalom kisebbsége fogadja el hiteles hírforrásként. Utóbbiak aránya a republikánus választók körében mindössze 11%, de még a demokrata szavazóknak is csak 39%-a tekinti mércének a különféle celebritások véleményét.
A felmérés adatai tehát egyértelműen a tömegmanipuláció gyengülő hatékonyságáról, s egy ébredező, a korábbinál kritikusabb és tudatosabb társadalomról árulkodnak.
A médiafogyasztási szokások talán legtapasztaltabb szakértőjének, a Nielsen cégnek a választás utáni amerikai közönségmérése szintén ezeket a trendeket tükrözi. Eszerint az elnökválasztás utáni másfél hónapban a baloldali-liberális CNN adásait 45%-kal kevesebben nézték, mint a kampány alatt, míg a szintén demokrata-szimpatizáns MSNBC nézettsége a felére esett vissza. Persze mi sem természetesebb, tehetnénk hozzá, mint a hírcsatornák választások utáni lejtmenete, összhangban az imént említett általános hangulattal. Csakhogy ugyanebben az időszakban a jobboldali Fox News még növelni is tudta a nézettségét – vagyis a politikai apátia egyértelműen a baloldali szavazókat sújtja.
Persze a közélet iránti érdeklődés előbb-utóbb a demokrata táboron belül is élénkülni kezd majd. A nagy kérdés az, hogy milyen kérdések mentén történik meg ez az aktivizálódás. Önmagában a Trump-gyűlölet, amelyre a republikánus oldal folyamatosan számíthat (vö. Orbán-fóbia), politikai alternatíva képzésére egyáltalán nem alkalmas, ezt már Kamala Harris negatív kampányának a végeredménye is bebizonyította.
Ami igazán érdekes, hogy a Demokrata Párt vajon továbbviszi-e a négypilléres – a fehérellenes rasszizmusra, a bevándoroltatásra, az LMBTQ-ideológiára, valamint a sötétzöld hipotézisekre épülő – nemzet- és teremtésellenes agendát, vagy pedig keres valamilyen más, jobban eladható politikai üzenetet.
Azonban ne legyünk naivak: ha mindössze a szavazatok megszerzése lenne a cél, ebben a mai, megállíthatatlanul jobbra tolódó világban a baloldali pártok – a woke öngyilkos erőltetése helyett – már rég a centrumba húzódtak volna, megpróbálva összeegyeztetni saját üzeneteiket a többség elvárásaival. Ennek a józan politikának azonban a legkevésbé sem látni semmilyen nyomát, és ez nem véletlen: a fehérellenesség, a multikultúra imádata, a szexuális aberrációk iránti mély megértés, a természetes rendnek teljesen ellentmondó – részben abszurd, részben komikus, részben pedig kimondottan sátáni – világértelmezések és esti mesék propagálása ezeknek a politikusoknak a személyes szenvedélye, akkor is, ha ebbe a szenvedélyükbe aztán a választásokon belebuknak.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a novemberi fiaskó után a Demokrata Párton belül ne jelent volna meg a kibeszélés és a tépelődés kényszere. December utolsó napjaiban a brit The Guardian hasábjain jelent meg egy érdekes beszélgetés a 81 éves Al Frommal, aki a Demokrata Párt stratégájaként jelentős szerepet játszott abban, hogy az amerikai baloldal a kilencvenes évek elején végül győztesen került ki egy hasonlóan reménytelen helyzetből. A Republikánus Párt aranykoráról, a Reagan–Bush-éráról van szó, amit aztán 1992-ben a fiatal Bill Clinton diadala szakított meg váratlanul.
Csakhogy a Demokrata Párt mai helyzete össze sem hasonlítható a harminc évvel ezelőttivel. „A fehér munkásosztálybeli szavazókat már rég elvesztettük – fogalmazott Al From, majd rátért az aktuális problémára, a spanyol szavazók elfordulására. – A bevándorlócsoportok második és harmadik generációi már nem feltétlenül ragaszkodnak az eredeti politikai nézetekhez. Sok oka lehet annak, ha a spanyol szavazók a republikánusokhoz vonzódnak: például vállalkozó szelleműek, vagy a társadalmi kérdésekben vallásilag konzervatívok.”
Az egykor befolyásos demokrata háttérember a legfőbb problémáról, vagyis a Demokrata Párt társadalomidegen politikájáról sem hallgatott: „(Kamala) Harris az infláció és a bevándorlás globális trendjeinek lett az áldozata. Nemi, faji és kultúrharcos témák is napirendre kerültek.
A demokraták túlságosan az identitáspolitika megszállottjává váltak, és elfelejtették a dolgozó emberek nyelvét.”
From a kijelentéseit végig kérdőmódban fogalmazta meg, ezzel is csökkentve azok súlyát. Azt már mi tesszük hozzá, hogy az Amerikai Egyesült Államok alelnökének – főleg úgy, hogy egy cselekvésképtelen államfőt állt módjában helyettesíteni – nem elszenvednie, hanem irányítania kellett volna a trendeket…
S miközben a baloldali értelmiség a szavazók lemorzsolódása miatt sopánkodik, a Szilícium-völgyi techcégek vezetői – mint például Mark „Facebook” Zuckerberg vagy Jeff „Amazon” Bezos, akiket eddig a demokraták legfontosabb gazdasági és tudatipari támogatóiként ismertünk – ezekben a hetekben egymásnak adják a kilincset Donald Trump floridai birtokán. A jelenségről tudósító HVG.hu egyenesen a hízelgés és a térdhajtás szavakat használja. Nyilván jó oka van annak, hogy a tárgyilagos hangnemre mindig nagy hangsúlyt fektető hírportál az újságírói objektivitásnak ezúttal még a látszatára sem ad.
A Szilícium-völgy és Mar-a-Lago (januártól: Washington) kiegyezése ugyanis minden bizonnyal világszerte véget vet a közösségi médiában tapasztalható jobboldalellenes blokádnak. Figyelembe véve, hogy a szólásszabadság védelme ma már konzervatív ügynek, míg a politikai cenzúra liberális törekvésnek számít, érthető, hogy ezek a fejlemények komoly fejfájást okoznak a globalista médiumok szerkesztőségeiben.
A Demokrata Párt üllő és kalapács közé került, már amennyiben a szavazók százmillióit az előbbivel, az internetes tudatiparban utazó dollár-százmilliárdosokat pedig az utóbbival azonosítjuk. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy az amerikai baloldal semmivel sem kezeli majd észszerűbben és professzionálisabban a saját maga előidézte válságot, mint ahogy azt magyarországi elvtársaiknál is látjuk 2010 óta. Ahogy a tévesen Einsteinnek tulajdonított mondás szerzője megfogalmazta, az őrültség nem más, mint mindig ugyanazt cselekedni, s várni, hogy az eredmény közben más legyen.
Feltételezhető azonban – és itt gondolatban idézzük fel újra a NORC felmérésének eredményeit, konkrétan a közérdeklődés fókuszából kikerült témák listáját –, hogy a demokrata tábor jelentős része már nem hajlandó követni saját pártját ebben az őrületben. Ha belegondolunk, ez valahol természetes is.
Nem csak arról van szó, hogy a baloldal által erőltetett és lejáratott témák alkalmatlanok a többség megszólítására, hanem arról is, hogy ezeknek az irracionális és társadalomellenes törekvéseknek a megvalósítása valójában senkinek sem áll érdekében, még a mezei demokrata szavazóknak sem.
Gondoljunk csak az amerikai liberalizmus kísérleti laboratóriumára, az egykor virágzó, mára a hajléktalanok és drogosok által élhetetlenné tett Kaliforniára, ahol a (valószínűleg etnikai okokból) legalizált áruházi lopások miatt sorra zárnak be az üzletek, s ahonnan ma már tömegesen menekülnek más államokba azok a baloldali lakosok, akiket egyébként választókként személyes felelősség terhel ezekért az állapotokért. De az sem várható el egy átlagos demokrata aktivistától, hogy meggyőződéssel álljon ki olyan személyek mellett – megszégyenítve ezzel saját magát a vitákban –, akik iránt ő maga is mély undort érez, lásd például a Biden-adminisztráció nőnek vagy éppen kutyának öltözött, egyszerre röhejes és ijesztő tisztviselőit.
Ami Trumpot illeti, nem kérdés, hogy Amerikában és globálisan is igen érdekes négy év elé nézünk. De hogy a régi-új elnökben mennyire van meg az eltökéltség arra (a lehetőségekről nem is beszélve), hogy ne csak lassítsa, hanem megállítsa vagy akár visszájára fordítsa a 21. század politikai abszurditásait, a gendertől a migráción át a klímahisztériáig, ma még nem tudjuk. A jelen írásban tárgyalt társadalmi változásokat látva azonban elmondhatjuk, hogy a Fehér Ház élén történő őrségváltás már most, a beiktatás előtt is megérte.
Kegyelmi pillanat: újfent magyar adzője van a Ferencváros labdarúgócsapatának. Nagy esély arra, hogy néhány Európa-hírű futballistánk mellett most egy trénerünk is Európa-hírre kapjon, s külön öröm, hogy ezt magyar csapattal teheti meg.
Maga a pedofilbotrány is fekete hattyú volt: teljesen váratlanul robbant be a közéletbe, förgetegszerű tömeghatást váltott ki – nemcsak tömeghatást, hanem politikusi bukást is –, érdemi magyarázata azóta sincs.
"Nem ez az első eset, hogy Magyar Péter álhírekkel hergeli a közvéleményt, a szír repülő után most újabb orbitális hazugsággal veszélyezteti az ország biztonságát. Így jutott a Tisza Párt a szír gép eltérítésétől a moldáv autós ámokfutásig" - fogalmazott a kormánypárti politikus.
Dömötör Csaba közölte: pár napja Mark Zuckerberg a Facebook, illetve a Meta vezetője megdöbbentő nyíltsággal beszélt arról, hogy "a Facebook tényellenőrei politikai nyomásra politikai alapon cenzúráztak" bizonyos tartalmakat. A politikai nyomásgyakorlók között említette a leköszönő demokrata adminisztrációt.
Jó hírek érkeztek az interregnum állapotában lévő Egyesült Államokból. Tömeges kiábrándulás a baloldali politikából, hanyatló nézettségű liberális hírcsatornák, Trumpnak hűségesküt fogadó technomilliárdosok. Úgy tűnik, Kamala Harris bukása csupán az első csapás volt a Demokrata Párt univerzumára, a java csak most következik - olvasható Kovács F. Erik publicisztikájának bevezetőjében a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség oldalán.
Kegyelmi pillanat: újfent magyar adzője van a Ferencváros labdarúgócsapatának. Nagy esély arra, hogy néhány Európa-hírű futballistánk mellett most egy trénerünk is Európa-hírre kapjon, s külön öröm, hogy ezt magyar csapattal teheti meg.
Maga a pedofilbotrány is fekete hattyú volt: teljesen váratlanul robbant be a közéletbe, förgetegszerű tömeghatást váltott ki – nemcsak tömeghatást, hanem politikusi bukást is –, érdemi magyarázata azóta sincs.
