szmsz.press

Albániai, szerbiai stílusban próbált tiltakozni a demokratikus parlamenti döntéshozás ellen a magyarországi szélsőbal. Kövesdi Károly Európa-érmes újságírót kérdezte a Gondola.

- Szerkesztő úr, hazánkban a balkáni mint jelző eddig azt sugallta, hogy alacsonyabb szellemi színvonalú jelenséget bírálunk. Most a magyarországi szélsőbal a balkáni stílust erőltette be az Országgyűlésbe. Miért van az, hogy nem ők, hanem az európai szellemiségű demokraták szégyellik magukat?

Az a baj, hogy csak szégyelljük magunkat, helyettük is. Ahelyett, hogy – hogyan is fogalmazzak – erélyesebben lépnénk fel velük szemben. Persze, betartva bizonyos humánus játékszabályokat. Egy alkalommal megkérdeztem egy felvidéki európai parlamenti képviselőt (amikor az Európai Néppárt még normális néppárt volt), miért van az, hogy a liberálbolsevik társaság, bár kisebbségben van, mindig mindent el tud érni? Mitől van az, hogy ők a meghatározók? A válasz az volt: mert ők hangosabbak! És ti miért nem mertek hangosabbak lenni? Mert ti úriemberek vagytok? – kérdeztem vissza. Valahogy így vagyunk a magyarországi ellenzékkel is. Mivel elfogadható program és elképzelés nélkül nem alkalmasak a népképviseletre, megpróbálják hangoskodással, erőszakkal, durvasággal helyettesíteni a hiányzó szellemi muníciót. Vezetőjük platóról szónokol, mint annak idején a bolsevik vezetők, és most már krumplis zsák lóbálása helyett petárdával hadonásznak. Azért ne feledjük, hogy a Tisztelt Házban száztizenhárom évvel ezelőtt lövések is eldördültek (a házelnök Tisza Istvánra célozva). Tudjuk persze, hogy ugyanabból a fészekből kirepült madarak voltak akkor is a felbujtók, és ők húzták meg a ravaszt.

- Annak idején az SZDSZ egyfajta kulturális felsőbbrendűséget próbált meg képviselni a hazafias pártokkal szemben. Ők nem vettek volna át stílust a Balkánról. Visszasírjuk-e az SZDSZ-t?

Semmiképpen sem. Ők voltak ugyanis a megalapozói a mai helyzetnek, csak időközben – akár a minket körülvevő világ – eldurvultak a módszerek, és a sorozatos elutasításuk frusztrálja őket. Ebben az esetben is igaz, hogy a bolsevik nem vész el, csak átalakul. Ez nem jelenti azt, hogy vissza kéne sírnunk a „lájtosabb” elődeiket, hiszen ugyanabban a szellemi műhelyben fogantak és szökkentek szárba a mai vulgárbaloldal aktivistái. Mivel meg kell felelniük a külföldi „progressziónak”, mindent elkövetnek, hogy megszolgálják a júdáspénzt.

- Azok, akik füsttel borították be az országgyűlési üléstermet, mindenképp az SZDSZ utódai. Ám ők az SZDSZ-nél mélyebbre süllyedtek. Milyen mélyre lehet még süllyedni a jövőben?

Mivel a durvaságuk nem ismer határokat, a mélység relatív. A gyülekezési törvény megszavazásakor kiderült, hogy az ún. LMBTQ/satöbbivel szimpatizáló „szenátor urak” számára nem arról szól a történet, hogy a „meleg büszkeséget” (és a kvázi emberi jogokat, a mindenek fölötti szabadárét) védjék a normalitással és a renddel szemben, ami már magában is botrány lenne, hogy kivigyék az utcára az „elnyomottakat”, hanem politikai megbízatást teljesítenek. Ezek nagy része nem pusztán deviáns, pszichológiai kezelésre szoruló szerencsétlenek, hanem politikai aktivisták, akik a kormánybuktatásban, legalábbis a felfordulásban (ami lényegében ugyanaz) érdekeltek. Többször megfogalmaztam: jóérzésű embernek semmi gondja a homoszexuálisokkal és a leszbikusokkal. Többségük tehetséges és szenzitív ember. Az Andrássy úton vonagló egyedek többségének azonban – látva jelmezeiket és megbotránkoztató viselkedésüket – semmi közük ehhez a szenzibilitáshoz. Még csak nem is öncélúan parádéznak, hanem kendőzetlenül uszítanak és lázítanak. A törvény elfogadása után nem véletlenül öntötték el a közösségi oldalakat azok a kommentek, amelyek arról szólnak, hogy „mi ugyan eddig nem jártunk a Pride-ra, de most már mi is ott leszünk”. Nagy kérdés, hogy hol lesznek, és ki állja majd a cechet, a szellemi proletariátus lázadása azonban olyan pestis, amely könnyen bajt okozhat. Ezért talán hagyni kéne őket, hogy vonulgassanak és parádézzanak a maguk gyönyörűségére. Béreljenek ki mondjuk egy stadiont vagy egy kultúrházat, és ott karneválozzanak, a külvilág tekintetétől elzárva. Ha elfogyna körülöttük a levegő (a nézősereg), szerintem alaposan megcsappannának a soraik, mert jóérzésű ember nem kíváncsi rájuk.

Molnár Pál