1956. november 4. - A végzetes nap, amikor elbukott a magyar szabadságharc
Szerző: Gondola
2025. november 4. 13:07
1956. november 4-én a szovjet hadsereg leverte a magyar forradalmat. A nemzeti gyásznapon hősökre, áldozatokra és a szabadságért vívott harcra emlékezünk.
November 4-e a magyar történelem egyik leggyászosabb napja. Ezen a napon, 1956-ban a szovjet csapatok fegyveres erővel leverték az október 23-án kitört forradalmat és szabadságharcot. A nap ma nemzeti gyásznap, amikor az ország az áldozatokra, a hősökre és a megtorlás éveire emlékezik.
Az 1956-os forradalom békés tüntetéssel indult, amely a Rákosi-féle kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen irányult. A kezdeti remények után hamar fegyveres felkeléssé vált, miután a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok beavatkoztak. Október 31-én Moszkvában döntés született a katonai akcióról, és a következő napokban megindult a szovjet hadsereg Magyarország felé.
november 4-én, vasárnap hajnalban, 4 óra 15 perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a stratégiai pontok ellen. A magyar nemzetőrök, rendőrök és honvédek hősies elszántsággal vették fel a harcot, de a túlerővel szemben nem volt esélyük. A déli órákra a szovjet erők elfoglalták a Honvédelmi és Belügyminisztériumot, valamint a rendőrfőkapitányságot is.
Ebben a drámai helyzetben, 5 óra 20 perckor hangzott el Nagy Imre miniszterelnök legendás rádióbeszéde:
„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen... A kormány a helyén van.”
Nem sokkal később a Szabad Kossuth Rádió adása megszakadt, majd csupán a Himnusz és a Szózat váltakozó dallamai szóltak a rövidhullámon.
Közben Kádár János és több, korábban a Nagy Imre-kormányban is szerepet vállaló politikus – köztük Münnich Ferenc és Apró Antal – bejelentette a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulását, amelyet a szovjet hatalom támogatott.
A forradalom törvényes kormánya szétzilálódott. Nagy Imre és társai – köztük Losonczy Géza és Donáth Ferenc – a jugoszláv nagykövetségre menekültek, míg Mindszenty József bíboros az amerikai követségen talált menedéket.
A Parlament épületében Bibó István maradt az egyetlen kormánytag, aki nyilvános kiáltványban szólította fel a nemzetet a békés, de határozott ellenállásra. A nemzetközi közvélemény elítélte a szovjet intervenciót, ám az ENSZ fellépését Moszkva vétója megbénította.
A harcok során november 4-én 135 magyar vesztette életét Budapesten. A Központi Statisztikai Hivatal 1957-es jelentése szerint a forradalom teljes időszaka alatt 2652-en haltak meg, közel 20 ezren sebesültek meg. A szovjet hadsereg 669 katonát vesztett.
A szabadságharc bukása után megkezdődött a megtorlás: Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst 1958. június 16-án kivégezték, míg Szilágyi Józsefet néhány hónappal korábban. Losonczy Géza börtönben halt meg tisztázatlan körülmények között. Összesen 220–340 emberrel végeztek, több ezret börtönöztek be vagy internáltak.
A magyar nemzet számára november 4. nem csupán a veszteség napja, hanem az emlékezésé is. 2013-ban a kormány hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította. Ilyenkor a nemzeti lobogót félárbócra eresztik, a közintézményekre gyászlobogó kerül, és az iskolákban méltó megemlékezéseket tartanak.
A gyász mellett azonban ez a nap a bátorságra is emlékeztet – arra, hogy egy kis nemzet a világ szeme láttára emelkedett fel az elnyomás ellen, és bár elbukott, példát adott a szabadság szeretetére.
Forrás: hirado.hu/MTI
Főkép: Magyar felkelők által elfoglalt szovjet harckocsi 1956-ban Budapesten a Kilián laktanya előtt, háttérben az Üllői út és a József körút sarkán álló romos épülettel. Fotó: dr. Varga Béla Forrás: Fortepan
