A kiemelkedő magyar tudós. (Budapest, 1903. dec. 28. – Washington, 1957. febr. 8) – archív

Magyar születésű amerikai matematikus, matematikai fizikus, informatikusa 20. szd. egyik legnagyobb matematikai zsenije.

A ma már Európa-szerte ismert híres fasori evangélikus gimnáziumba járt, Rátz tanár úr tanítványa volt. A tanár úr felismerte Neuman kitűnő matematikai képességeit, amelyeket külön programokkal továbbfejlesztett.

Neumann János állítólag már hatéves korában ógörögül társalgott; állítólag fejben nyolcjegyű számokat tudott osztani, és a telefonkönyv egyik oldalának rövid megnézése után fejből tudott neveket és telefonszámokat. Nyolcéves korában már differenciálszámítást tanult, de rendszeresen olvasott egy történelmi lexikont is.

Apja megegyezett vele, hogy kémiát tanuljon – Berlinben. Neumann János a berlini, budapesti és zürichi egyetemek között ingázik. A zürichi vegyészdiploma megszerzésével egyidőben Budapesten kitüntetéssel letette a matematikavizsgát, bár az előadásokat nem tudta rendszeresen látogatni.

Rockefeller-ösztöndíjas lett David Hilbert (1862-1943) mellett Göttingenben, illetve a berlini és hamburgi egyetemek legfiatalabb magántanára.

1930-tól, európai tevékenységével párhuzamosan, vendégelőadói állást vállal a Princeton Institute-ban.

1933-ban Albert Einsteinnel (1879-1955) együtt egyike az első öt professzornak, akit az újonnan létrehozott Princeton Institute for Advanced Study-ba neveznek ki. 1937-ben amerikai állampolgár lett.

Princetonban való jelenléte arra ösztönözte von Neumannt, hogy még inkább foglalkozzon a számítógépek építésével.

Elemezte a már létező számítógépes koncepciókat, és továbbfejlesztette azokat “First draft on a Report on the EDVAC” (Electronic Discrete Variable Automatic Computer: „Az EDVAC-ról szóló jelentés első tervezete” (elektronikus diszkrét változó automatikus számítógép) című híres tanulmányában

Von Neumannt a matematikai játékelmélet megalapítójának tekintik.

1937-től von Neumann katonai alkalmazások matematikai kérdéseivel foglalkozott, például a bombák hatékonyságának a robbanás magasságától való függésével, és írt egy tanulmányt a “lökéshullámokról”. Ennek a munkának a legfontosabb alkalmazása Hiroshima és Nagaszaki 1945-ös atombombázása volt.

Ő az egyik vezető szerző a Manhattan Project (az első atombomba előállítása) alkotásában, és egyben az első hidrogénbombát kifejlesztő csapat egyik vezető tagja volt.

Számítógépes programmjának köszönhetően az amerikai atombomba építésének idejét több mint 1 ½ évvel csökkentette.

1956 végén hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, ami a Csendes-óceáni atomkísérletek idején való jelenlétének és a Los Alamos-i laboratóriumokban végzett munkájának következménye volt.

Életében John von Neumann 150 tudományos cikket írt, 60-at a tiszta és az alkalmazott matematika, 20-at pedig a fizika területén.

Prof. em Makovitzky József (Univ. Heidelberg és Freiburg i. Br.)