A nem magyarnak született, de a magyar szabadságért a csatateret, a bitófát is vállaló aradi vértanúk áldozata jelzi, hogy az 1948–49-es szabadságharc idején vonzó volt magyarnak lenni – mondta a nemzeti gyásznapon, hétfőn, az Országgyűlés elnöke a Harcosok órája című online műsorban. Kövér László arról beszélt: az aradi vértanúk nagyjából fele nem magyar etnikumú ember volt, hanem örmény, horvát, szerb, német, és érdemes föltenni a kérdést, hogy miért vállalták ezek az emberek a bitófát is a magyar nemzet szabadságáért. Meglátása szerint a magyar szabadságharc egyfajta válasz lehet a nyugat-európai országok kínlódására, reménytelen küzdelmeire az integráció terén, hogy nem sikerül magukhoz idomítaniuk az idegen kultúrával bejövő tömegeket. Abban a népben, amelyik befogad, kell, hogy legyen valami vonzó, valami, ami vonzóvá teszi a kultúráját, a mentalitását, a tartását azok számára, akik bejönnek.

Kövér László hozzátette: egyrészt gondolkodnunk kéne, hogy mi az, ami bennünket akkor ilyen vonzóvá tett, nehogy elveszítsük, másrészt büszkének is kell lennünk rá. A házelnök a szabadságharc másik, ritkán emlegetett és napi aktualitással is rendelkező motívumaként említette, hogy amikor a Nyugat államaként bennünket lenéző osztrákok a csatatéren megalázó vereségeket szenvedtek tőlünk, akkor a császár elment „kvázi térden csoszogva”, hogy „a lenézett, barbár, bunkó oroszok segítségét kérje”, és csak a 170 ezer dzsidás segítségével tudtak bennünket katonailag térdre kényszeríteni. A művelt Nyugat, amelyik most olyan finnyás és „undorkodva néz a keleti diktatúrákra” és autoriter rendszerekre, ez a Nyugat, „mindig, bármikor hajlandó volt bárkivel, az ördög öreganyjával is” szövetkezni, ha az érdekeit akarta érvényesíteni – fogalmazott.

Az ellenzék célja a gyűlöletet őrjöngésig fokozni

Kövér László a Szőlő utcai ügyről szólva úgy fogalmazott: „ne legyen illúziónk, ezt nem félhülye emberek találták ki”, „politikai boszorkánykonyhákba kotyvasztották össze ezt a mérget”. Németh Balázs műsorvezető kérdésére, hogy az ügyet a parlamentbe vivő ellenzéki pártok és képviselők „tudatos vagy félhülye” tagjai-e a botrányért felelős hálózatnak, a házelnök úgy felelt: is-is. Sokuk szellemi képességeiből nem telik ki, hogy átlásson egy ilyen ügyet, de nem lehet mindenkivel ilyen megengedő – mondta az ügyről, amely szerinte tipikusan Dobrev Klárára vallott.

A házelnök szerint a Szőlő utcai ügy nagyon hasonló a 2006-os eseményekhez és a romagyilkosságokhoz. A mostani ellenzék már egyszer eljátszotta azt, hogy miután 2006-ban – az őszödi beszéd utal erre – teljesen tisztában lehettek azzal, hogy 2010-ben nincs esélyük demokratikus választást nyerni, az egyetlen megoldásuk lett volna olyan zavargásokat előidézni, amiben akkor ők a hatalom oldalán megpróbálják kiiktatni a potenciális riválist, azaz a Fideszt. Most ennek az inverze zajlik. Meg kell próbálni a gyűlöletet őrjöngésig fokozni és olyan állapotokat teremteni Budapest utcáin, hogy ne lehessen normális választást tartani, illetve, akármi legyen is egy normális választásnak az eredménye, azt meg lehessen kérdőjelezni. Kövér László a Semjén Zsolt parlamenti felszólalására vonatkozó kérdésre azt felelte: először átfutott az agyán, hogy nem ad szót a miniszterelnök-helyettesnek, mert azt gondolta egy pillanatig, hogy „olyan méltatlan, olyan undorító mindaz, ami ott történt”, hogy nem szabad komolyan venni, „mintha ott se lettek volna, folyjon tovább a munka”.

De – mint mondta – ezt egyrészt a házszabály alapján nem nagyon teheti meg, tehát tulajdonképpen kötelessége volt szót adni Semjén Zsoltnak, másrészt látta a „kétségbeesést az arcán, hogy az nem lehet, hogy ebben ő ne tudja megvédeni magát”. Harmadrészt, kicsit tovább gondolva, ő is rájött, hogy ez itt most több, mint bármelyik eddigi rágalom, amivel nap mint nap szembesülniük kell kormánypárti képviselőként. „És akkor némi levegővétel után szót adtam neki.”

A verbális erőszakot az első adandó alkalommal, csírájában el kellett volna fojtani

Szólt arról is: régóta szorgalmazza a fellépést a verbális erőszakkal szemben, amelyet szerinte az első adandó alkalommal, csírájában el kellett volna fojtani. Azt is mondta: beérett az egykori köztársasági elnök, Sólyom László alkotmánybíróságának „sárkányfog-veteménye”, mert „ő találta ki azt a marhaságot, hogy a közélet szereplőinek többet kell tűrni, mint az egyszerű embernek”.

Kövér László jelezte: ő pont fordítva gondolja, miután a közélet szereplői egy demokráciában legitim módon képviselik a közösséget az általuk vezetett intézményeken keresztül, ezért aki őket alaptalanul gyalázza, az a felhatalmazó közösséget is megsérti. A házelnök arról, hogy Szabó Tünde, a Párbeszéd országgyűlési képviselője pert nyert a magyar állammal szemben az Emberi Jogok Európai Bíróságán, azt mondta: a bíróság arra hivatkozva marasztalta el a magyar államot, hogy nem hallgatták meg a képviselőket, valójában azonban maga az ellenzék akadályozta ezt meg.

A házelnök döntését a mentelmi bizottság előtt meg lehet támadni, de ők a mentelmi bizottságban megakadályozták, hogy ez napirendre kerüljön. Andrej Babis választási győzelmét úgy értékelte: „a demokráciában mégiscsak van remény”. Az emberek kifejezhetik az akaratukat, és azért a józan többség „egyrészt józan, másrészt képes többségbe kerülni, ha átlát a szitán”.

A Tisza Pártról azt mondta: hitelességi kérdés is, hogy egy pártnak van-e jelöltje vagy nincs. Ha nem meri megnevezni őket, akkor valójában nincs, mert az azt jelenti, hogy a jelöltek nem merik megmutatni magukat, és vállalni a küzdelmet. Azt is mondta, a választásokon lesznek, akiknek teljesen mindegy, tehát ha a „háromlábú vak hintalovat indítja a Tisza”, arra is habozás nélkül hajlandók lesznek leszavazni. „Nekünk azokhoz kell szólni elsősorban, akik nem ezen az alapon szavaznak”, és ott számítani fog a jelöltek személyes kvalitása – tette hozzá Kövér László.