Kárpát-medence – archív

Forrnak az indulatok a román sajtóban a Magyar Labdarúgó-szövetség keddi bejelentése nyomán, miszerint az európai szövetség (UEFA) engedélyezte a történelmi Magyarországot ábrázoló drapériák elhelyezését – írja a sajtó. Bánó Attilát, történelmi ismeretterjesztő könyvek íróját kérdezte a Gondola.

– Bánó úr, a 110 évvel ezelőtti Magyarország térképe hisztériát kelt egyes bukaresti körökben, ugyanakkor a 110 évvel ezelőtti Románia térképe Budapesten semmilyen indulatot nem kelt. Milyen következtetést vonjunk le?

− Ha az egykori Magyar Királyság térképe megjelenik valamilyen nyilvános rendezvényen, az rendkívüli módon felizgatja azokat a szomszédjainkat, akik ebben politikai szándékot szeretnének látni. Romániában sajnos akadnak olyanok, akik emiatt revizionizmussal vádolnak bennünket, és leginkább annak örülnének, ha a történelmi szimbólumainkkal együtt a történelmünket is elfelejtenénk. A jelenség teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan. A magam részéről ezt a magatartást azzal tudnám magyarázni, hogy Romániában egyeseket még mindig zavar, hogy 1920-ban a világháborúban győztes nyugati hatalmak úgy csatolták Erdélyt és a Partiumot Romániához, hogy az ott élő magyarokat erről „elfelejtették” megkérdezni. Azok a románok, akik szeretnék nekünk megtiltani a múltunkra való emlékezést, feltehetően nem tudnak megbékélni azzal, hogy Erdély és a Részek – mint a Magyar Királyság kebelén belül regnáló országrész − a megelőző évszázadokban soha nem tartozott Romániához. Igaz, 1881 előtt Román Királyság se létezett, csupán a két román fejedelemség: Havasalföld és Moldva. Budapesten valóban semmilyen indulatot nem keltene, ha a románok bárhol az ő történelmi térképeikkel jelennének meg.

– Lengyelország utóbbi 150 éves történelméről is különböző térképeket lehetne rajzolni, legyenek-e idegesek ettől például Lembergben?

− Lemberg (Lwów, Ilyvó) mai neve Lviv, és Ukrajna területén fekszik. Történelme során a Halics-vlagyimiri orosz fejedelemséghez, Lengyelországhoz és a Szovjetunióhoz is tartozott, de német fennhatóság alatt is állt. Erről a városról azért is beszélek szívesen, mert 1250 körül alapította Danyiil Romanovics fejedelem, akihez családunknak, a felvidéki tapolylucskai és kükemezei Bánó családnak is volt némi köze. Második ismert ősünk, Visobur fia Germanus (másként Gyármán) ugyanis IV. Béla királyunk halicsi követe volt. A Magyar Nemzeti Levéltár őrzi a családi levéltárunkat, amely csaknem 11.000 iratot tartalmaz. Az uralkodó egy 1251-ben kelt oklevélben ismerte el Gyármán követjárással kapcsolatos érdemeit, és megerősítette sárosi birtokaiban. A magyar uralkodó ezt megelőzően kötött szövetséget a fejedelemmel, akinek Leó (Lev) nevű fiához adta a lányát, Konstanciát. Lviv éppen Leóról kapta a nevét. A kérdésre válaszolva az ukránok is nyugtalankodhatnának a régi Lengyelországot ábrázoló térképek miatt, viszont őket is a magyar történelem zavarja, miként láthattuk azt a munkácsi turul-szobor ledöntésekor is.

Bánó Attila egy korábbi könyvfesztiválon – archív

– A königsbergai/kalinyingrádi kiszögellés, de Dancka, Danzig, Gdańsk vagy Bolzano/Bozen is zaklatottságot kelthet egyes térképfürkészőkben. Hogyan tovább?

− A határok változása vagy a történelmi igazságtalanságok miatt a világ számos tájékán lehetne feszültségeket kelteni, de láthatjuk, hogy vannak helyek, ahol a történelmi ismereteket, és persze a térképeket is, helyükön tudják kezelni a józan emberek. Kalinyingrád ma orosz kikötőváros, de egykor a Német Lovagrend alapította, és hosszú történelme során, Königsberg néven a Porosz Királyság és a Német Császárság része is volt. Gdańsk hovatartozása is bőven adott alkalmat a lengyelek és a németek közötti viszályokra, azonban azért helyezném a hangsúlyt az 1918 óta Olaszországhoz tartozó Dél-Tirol fővárosa Bolzano, más néven Bozen példájára, mert az osztrákok és az olaszok közötti ellentétek ebben a tartományban mérgesedtek el leginkább. Ezek még a második világháború után is fel-fellángoltak, ám végül az autonómia megadásával ez a térség kiváló példát mutatott az ilyen típusú feszültségek megnyugtató kezelésére. Románia következetesen elutasítja a Székelyföld autonómiájára vonatkozó kezdeményezéseket. Az ottani nacionalistákat ez nyilván örömmel tölti el, de ha meglátnak egy Nagy-Magyarországot ábrázoló transzparenst, attól idegrohamot kapnak. Itt lenne az ideje, hogy kövessék a dél-tiroli példát.

Molnár Pál