portfolio.hu

Nincs elég pénz a költségvetésben, ide vezetett a különutas politikánk – írta egy szélsőséges politikus. A különutasság demokratikus tartalmáról Galló Béla politológust kérdezte a Gondola.

– Galló úr, a demokrácia többek között arról is szól, hogy mindenkinek a véleményét figyelembe veszik, és az ez alapján meghozott közös döntés lesz a demokratikus döntés. Hogyan képzelhető el mégis demokráciában a különutasság?

– Az unió bonyolult döntéshozatali eljárásaiban eleve sajátosan érvényesül a demokrácia. A nagy magállamok saját érdekeiket az unió egészének érdekeiként jeleníthetik meg, erre az eljárások kacskaringói, a döntéshozatal rájuk nézve előnyös módozatai lehetőséget kínálnak. Minősített többségséghez a tagországok 55 százaléka kell (a 27-ből 15), aminek legalább az unió össznépesség 65 százalékát muszáj maga mögött tudnia. A blokkoló kisebbség akarata akkor érvényes, ha azt legalább négy tagország és népesség legalább 35 százaléka alkotja. Matek-zsenialitás nélkül is szembetűnő, hogy utóbbi csak akkor megy, ha a négy „külön-utas” között akad egy-két nagy létszámú ország is. A demokrácia az unión belül tehát erőviszony-függő, dominál benne az erősebbek akarata, ami persze nem új felfedezés. A történelemben nincs új a Nap alatt. Persze az alapkérdés az, lehet-e egy ilyen heterogén – eltérő fejlettségű, geopolitikai érdekű, történelmi identitású, kulturális hátterű - szervezetet, mint az unió egyáltalán hatékonyan s egyben demokratikusan működtetni, anélkül, hogy be ne darálnák a tagországok szuverenitását. Nem lehet, ha csak nem adjuk fel azokat az értékeket, amelyek több mint ezer éven át magát Európát jelentették. Pedig éppen ezen a hagyományon nyugvó korszerű nemzetek demokráciáját kellene kialakítani. Európai konföderációt, és nem föderációt, s a legkevésbé sem modern-poszmodern protektorátusokat.

– Volt már példa arra a történelemben, hogy egy klikk kinevezte önmagát többségnek - bolseviknak -, a többieket pedig különutasnak bélyegezte meg. Miért feketehumor a történelemtől, hogy ezúttal Brüsszelben – egyébként önleleplező névvel pont egy „unióban" – ismétli meg önmagát?

– Valóban a szovjet típusú baloldal története annak idején egy nyelvpolitikai „csínnyel” kezdődött. Egy kisebbség többségnek nyilvánította magát, mondván, övék a jövő, ők tudják előre forgatni a történelem kerekét. (Amely, „mellesleg” inkább körbe-körbe forog, semmint előre…) Hozzájuk képest mindenki más nem csak külön-utas, hanem egyenesen retrográd, maradi, megnevelendő, és ha ez nem megy, akár ki is iktatandó. Brüsszel még nem tart itt, egyelőre csak „nevel”.

– Magyarország valóban különutas-e akkor, amikor minden NATO-megállapodást megszavazott és végrehajt, ugyanezt teszi kemény viták után az Európai Unióban is. Azaz tényszerű-e a különutasság vádja, vagy csak egy dilettáns propagandatétel, amelynek sulykolása egyébként károkat okoz?

– Magyarország nem külön-utas, csupán érvényesíti uniós jogait, amelyek lehetővé teszik, hogy ha kell, minden esetben élhessen nemzeti érdekeinek védelmével. A NATO-ban mások a szabályok, de ott sem lógunk ki a sorból: tartjuk magunkat ahhoz az alapelvhez, hogy a NATO védelmi – és nem támadó – jellegű katonai szövetség. Nem háborút üzen, hanem védekezik, ha valamelyik tagját támadás éri. Magyarország akkor lenne külön-utas NATO tag, ha háborút akarna. De hát nem akar. Ami pedig a propagandát illeti, nos, ami hozzánk eljut a nemzetközi sajtóból, az roppant féloldalas. Csak a neoliberális fősodor mantráit idézik, mintha hazánknak nem volnának szerte a világon szép számmal támogatói a nyugati társadalmakon belül is. Régóta hiányolható már egy olyan sajtószemle, amelyik megszüntetné ezt a féloldalasságot.

Galló Béla – xxi. század intézet

– Hazánk úgynevezett „különutasságát" évtizedek alatt megépített gázvezetékek, olajvezetékek helyezik kényszerpályára, ezeket több éves munkával, hatalmas beruházással lehetne átalakítani. Ezt tudják azok is, akik a „különutasság" címkéjét ragasztgatják. Mi lehet a mögöttes céljuk a romboló propagandával?

– Amikor magyar érdekekről beszélünk, mindenekelőtt geopolitikai helyzetünket kell - illúziók nélkül - figyelembe venni. Régóta a birodalmak szélén, de a térkép közepén élünk, Árpádék csak ezt választhatták. Tovább már nem mehettek, Keletről viszont el kellett jönniük. A haza alapvető földrajzi koordinátái adottak, a Kárpát medence Nyugat és Kelet között fekszik, nem lehet rajta változtatni, bár ezen a területen belül a história jó párszor átrajzolta már határainkat… A köztes helyzet egyfelől a hadak útját, másfelől a kétirányú gyümölcsöző kapcsolatok lehetőségét jelenti, ergo, nekünk nem érdekünk semmiféle - a Nyugat és a Kelet közötti – háború. Ezen csak rajta veszthetünk, mint ahogy mindig rajta is vesztettünk. Most pedig, amikor például az energiát Keletről kapjuk, végképp nem. Akik a muszkabarát jelzőt aggatják ránk, vagy nem tudják, miről beszélnek, vagy nagyon is jól tudják, hiszen dollárért, euróért teszik. Ők a felelőtlen külön-utasok: a felelős nemzetpolitika árulói.

Molnár Pál