Kiszélesedik az EU korrupciós botránya – youtube

Bárki, akinek bármi köze volt Ukrajnához, tudja, hogy az egy olyan ország, amely a társadalom minden szintjén korrupt – nyilatkozta a sajtónak Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke. Galló Béla politológusnak tett föl kérdéseket a Gondola.

– Galló úr, az Európai Unióban több magas beosztású politikus ellen korrupció miatt hatósági eljárás folyik, ezek egyike, egy görög politikusnő, miután hosszú letartóztatás után kiengedték a börtönből, visszaült az Európai Parlamentbe, és szavazott is. Hogyan alakulhatott ki a luxemburgi Juncker arcán az a vastag bőr, amely mögül ezek után bármelyik országot bírálhatja korrupció miatt?

– Kezdjük általános igazságokkal. Minden szervezet – különösen az olyan túlméretezett és kaotikus döntéshozatali struktúrájú organizáció, mint az EU – hajlamos a korrupcióra. Túl sok ponton, túl sokan szólhatnak bele egy-egy konkrét ügymenet bonyolításába, márpedig ez a nagy számok törvénye alapján önmagában kedvezhet a korrupciónak. A bürokráciát, illetve a regnáló politikusi garnitúrát egyaránt érintheti ez, mint ahogy az EU történetében mindkettőre szép számú példa akad, s a két szféra össze is fonódhat.

A Kaili lakásában talált pénz egy része – daily mail

Eva Kaili konkrét ügye – aminek egyelőre még nincs jogerős bizonyítéka, és amit jó pár ehhez hasonló, vagy az övénél jóval nagyobb nagyságrendű uniós botrány előzött meg – klasszikus politikai biznisz: a gyanú szerint Kailinak az unión belüli befolyásolási potenciálját javadalmazta az arab országok némelyike. A botrány persze aligha megtisztulási vágyból, inkább az unión belüli intézményes kompetencia-harcok miatt robbant ki, hiszen önmagában az ilyen jellegű „árucsere” az unión belül meglehetősen szokványos. Rá is jöttek hamar, hogy célszerűbb ezt is eltussolni, mert amellett, hogy rontja az egész intézmény presztízsét, magát az évek óta jól kifizetődő korrupciós mechanizmust is veszélyezteti. Nota bene, a korábbi botrányokat éppen így kezelték. Eltussolták, legföljebb ejnye-bejnyézték, aztán minden folyt tovább.
Ami Juncker urat illeti, ő régi rinocérosz már, látott egyet, s mást, ami hagyján, de állítólag csinált is. Vagyis aligha a legjobb arc, amikor más országok korrupcióját emlegetik. Ha most - Ukrajnát egyébként tényszerűen bírálva - mégis megszólalt, joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért – és mennyiért?

– Egy ciprusi politikusnő bankszámláján hatalmas összeg jelent meg, állítólag a Covid-manipulációk hatására. Ezt a rendkívül gyanús ügyet az EU ki sem vizsgálta. Brüsszel miért van mégis meggyőződve arról, hogy korrupció miatt bárkit megróhat?

– Amit szabad az uniónak, azt nem szabad bárkinek, ez politikai axióma. Erre az egyenlőtlenségre korántsem a korrupciós problematika az egyedüli példa. Sőt az unión túlmutató, évszázados nyugati beidegződés, hogy a fehér gyarmati világ (azaz a Lajtán túli Európa) mindig és bármiért megróható, ha éppenséggel ez valamely nyugati nagyságnak az érdeke. Ma hazánk és Lengyelország van a célkeresztben, mi vagyunk a legelszántabban renitensek. Arra a szembetűnő önellentmondásra ügyet sem vetnek, hogy minket jószerivel mondvacsinált ürügyek alapján súlyosan marasztalnak el, miközben a „demokratikus” Ukrajnát éppen fel akarják venni. Ez még Junckernek is sok(k).

– Zaharova orosz külpolitikai szóvivő az évszázad legnagyobb korrupciójának nevezte azt, amely az EU egyik első számú vezetőjéhez kötődik. Ezt az sms-botrányt azonban ki sem vizsgája az EU, sőt a botrányhős az újraválasztására készül. Miért tudjuk, hogy az Európai Unió még ennél is mélyebbre fog süllyedni?

– Ursula asszony sms-ei szintúgy a fentebb leirt logikába illeszthetők. Őt már német hadügyminiszter korában is némi gyanú lengte körül, ámbár talán éppen ezért volt megfelelő személy az egyik vezető uniós posztra. Nem kellett beletanulnia… Ha az unió a közeli, vagy a nem túl távoli jövőben nem rendezi át belső mechanizmusát, nem cseréli le vezető gárdáját, valóban tartósan a hiteltelenség mocsarában fog tapicskolni. Jelenlegi formájában, jelenlegi vezetésével csak arra alkalmas, hogy eszköze legyen az Európát végleg a másodrangú gazdasági és politikai szereplők sorába süllyesztő birodalmi törekvéseknek.

Molnár Pál