A vádaskodó szélsőség: Margrete Auken – the parliament magazine
Megdöbbent időnként a Magyarországot célzó groteszk, démonizáló kampány. Vegyük a legutóbbi példát, amelyben magyar törvényhozók legártatlanabb kezdeményezését rosszindulatú módon antiszemitizmussal, illetve fasizmussal fertőzöttnek mutatják be. Az Európai Parlament magyar képviselőinek egy csoportja meghívót küldött ki egy általuk szervezett strasbourgi konferenciára, amelynek témája ez volt: Harc az antiszemitizmus ellen az oktatáson keresztül. A meghívóban szerepelt, hogy a konferencia „szakértőket, politikai döntéshozókat, közösségi vezetőket, európai és izraeli döntéshozókat szándékozik felvonultatni, hogy sikeres kezdeményezéseket vizsgáljanak meg, amelyek hatékonyan birkóztak meg az antiszemitizmussal az iskolai oktatás révén”.
Egy olyan időszakban, amikor az antiszemitizmus feltörekvőben van Európa számos részén, azt gondolta volna az ember, hogy az EU-hoz kötődő komoly politikusokat érdekli annak megvitatása, hogyan kezelhető a „legrégibb gyűlölet”. Három EP-képviselő viszont – a dán Karen Melchior és Margrete Auken, illetve a spanyol María Soraya Rodríguez Ramos – feladatának tartotta, hogy megtámadja ezt a kezdeményezést.
A hungarofób extrém: Karen Melchior – youtube
Fellengzős stílusban kijelentették, hogy „rendkívül zavarba ejtőnek találták a meghívást, és még nehezebben tekintik azt hitelt érdemlőnek”, tekintve, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök „gyenge eredménnyel szállt ténylegesen szembe az antiszemitizmussal a saját országában”.
Ennek a provokatív válasznak a megfogalmazói ezután azt is feladatuknak tartották, hogy felvéve a kapcsolatot a Politicóval, nyilvánosságra hozzák e-mail-üzenetüket. A brüsszeli lap pletykarovatának egyik munkatársa ennek nyomban eleget is tett, és „Magyar cirkusz” cím alatt néhány gúnyos bekezdést írt, amely a három baloldali EP-képviselő tendenciózus megjegyzéseit helyezte előtérbe. Az, hogy egy, az antiszemitizmus kezelésére szervezett kezdeményezést lazán be lehet sorolni a „Magyar cirkusz” címsor alá, az újságírói rosszhiszeműségről árulkodik.
A Politico néhány nappal azt követően foglalkozott tendenciózus módon a strasbourgi konferenciával, hogy cikk jelent meg a The Guardian hasábjain ezzel a címmel: „A magyar kormányzati kampány feleleveníti az antiszemitizmussal kapcsolatos aggodalmakat”. A londoni napilapban felvetett aggodalmak arra a plakátkampányra vonatkoznak, amelyet a magyar kormány a múlt héten indított, és amely „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek!” mottóval Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, valamint Alex Sorost, Soros György fiát és a Nyílt Társadalom Alapítványok jelenlegi elnökét mutatja. A reklámkampány célja, hogy felhívja a figyelmet az erősödő tendenciára, miszerint az EU és a nemzetközi NGO-k (nem kormányzati szervezetek) kis hadserege beavatkozik Magyarország belügyeibe.
A The Guardian beszámolójának szerzője számára már a puszta felvetés, hogy Magyarország külső tényezők általi politikai és propagandabeavatkozással találja szembe magát, homályos összeesküvés-elméletek terjesztésével ér fel, ami pedig „aggodalmakhoz vezetett, hogy a magyar kormány antiszemita narratívákat terjeszt”. Valójában ez a kijelentés az újságírói fantázia egy formája, amely úgy képzeli, hogy bármit antiszemitának kell beállítani, amit csak a magyar kormány tesz nemzete érdekének védelmében.
A jelen helyzetben különösképp gyomorforgató ez a hazug terv, amely Magyarország antiszemitizmussal szembeni bátor és egyedülálló kiállásának hiteltelenítésére törekszik. Az Izrael és a Hamász közötti háború kitörése antiszemita hullámot váltott ki Európában. Miközben Nyugat-Európa számos nagyvárosában a Hamász támogatására tartottak tömegmegmozdulásokat, Budapesten Izrael mellett vonultak fel az emberek, nagygyűlést tartva az antiszemitizmus ellen. A magyar kormány minden tőle telhetőt megtett Izrael támogatásáért. Zsidó menekülteket fogadott be, akik menedéket kerestek, miután kibucukat és otthonaikat megtámadta a Hamász. Magyarország ugyancsak szívesen látta Izrael nemzeti futballválogatottját, hogy stadionjában eddzen és játsszon, amíg a háború tart. Novák Katalin magyar köztársasági elnök Izraelbe repült, hogy szolidaritásáról biztosítsa ezt az ostromlott országot.
A magyar EP-képviselők szervezte strasbourgi konferencia távolról sem cirkusz volt, hanem őszinte kísérlet arra, hogy foglalkozzon a fenyegetéssel, amelyet az antiszemitizmus a zsidó nép egészére, szerte a földrészünkön jelent. A korábbi magyar kormányokkal ellentétben a jelenlegi őszintén elkötelezett az antiszemitizmus elleni harc ügye mellett. Azontúl, hogy ez az egyetlen ország, amely ellentétben az európai tendenciával, nem akadályozza a kóser vágást állatvédelmi okokból, Orbán Viktor az első magyar miniszterelnök volt, aki a holokauszttal kapcsolatban nyilvánosan elismerte: „Magyarország bűnt követett el, amikor nem védte meg zsidó polgárait”. Érdemes megjegyezni, hogy Londonnal, Párizzsal, Berlinnel és más nyugat-európai nagyvárosokkal ellentétben a magyar zsidók nem szembesülnek erőszakkal.
Számos jelentés számol be arról, hogy a hazug propagandával ellentétben, amely az Orbán-kormány hiteltelenítésére törekszik, Magyarország az egyik legbiztonságosabb hely Európában a zsidó közösségi élet szempontjából. Ez hangsúlyt nyert 2020 novemberében, amikor Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija kijelentette, Magyarország valószínűleg a legbiztonságosabb hely a zsidók számára Európában. Némely túlértékelt újságírók valószínűleg a cirkuszi mutatvány részeként vetnék el Köves főrabbi állítását. De ez is csak arról árulkodik, hogy mennyire fellazultak az újságírói normák, és Magyarország démonizálásának követelménye milyen mértékben elsőbbséget élvez az antiszemitizmus jelentette kihívás komolyan vételével szemben.
Frank Füredi professor emeritus, az MCC brüsszeli intézetének igazgatója
-
Jelen van az ortodox kereszténység és a dél-amerikai római kereszténység. Jelen van az iszlám. Jelen van Kína és annak afrikai gondozott államai. Jelen van a hindu civilizáció.
-
Brutális, kíméletlen szellemi rombolás kell ahhoz, hogy egy kultúra ezt a képességét elveszítse s az adott népet, nemzetet elveszejtse. Nálunk ez az elveszejtés 1900-ban kezdődött.
-
"Ma az elmékért és lelkekért folyik a harc” - hangsúlyozta, és rámutatott, hogy ebben az anyaországiak hátországbeliként úgy tudják támogatni a külhoni magyarokat, hogy erőforrásokat biztosítanak „az eredményes védekezéshez szükséges alap, bástyák, árkok megépítésére”.
-
A kormányfő elmondta, a helyzet egyértelmű katonai értelemben, ha az amerikaiak kiszállnak az ukránok mögül, akkor Európa nincs abban a helyzetben, hogy a siker leghalványabb esélyével is támogathassa Ukrajnát, nem beszélve a vesztes háború támogatásának pénzügyi-gazdasági következményeiről.
-
Szerintünk a kultúra egy nemzet igazi alkotmánya. Nem pusztán tudás, művészi teljesítmény, hanem életünket szabályozó elv. A művészetnek, csakúgy mint a tudománynak, vannak fejedelmei, hercegei. A hamis egyenlősdi mindnyájunkat züllesztő közönségességet eredményez.