A szélsőbal támadása 2006. október 23-án Budapesten a gyurcsányi hazugságterror ellen törvényesen demonstrálókkal szemben – origo

Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója bejelentette, hogy Ukrajnában az USA gyarmatosító közigazgatást alakít ki. Ezt úgy érik el, hogy a jelenlegi ukrán elnök garnitúrájának tagjairól lejáratásra alkalmas információk vannak a kezükben, és Volodimir Zelenszkijt megfenyegették: ha nem távolítja el az Amerikának nem behódoló ukrán vezetőket, akkor az információkat nyilvánosságra hozzák. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, Obama idejében német politikusokat is lehallgattak, és közülük néhányat vélhetően zsarolhatóvá tettek. Összefüggésben lehet-e ez azzal, hogy egy volt kancellár és annak környezete a migráció ügyében feltűnően rossz, ésszerűtlen, saját országának és Európának ártó döntéseket hozott?

– Nézetem szerint az a lehallgatási botrány, amely 2013 nyarán, azt követően került nyilvánosságra, hogy Edward Snowden, a lehallgatásokkal is foglalkozó Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) munkatársa kitálalt a sajtónak, jól ábrázolja azokat a sötét módszereket, amelyek nem kímélnek sem barátot, sem ellenséget. Az USA szemérmetlenül kémkedik saját szövetségesei után is, és valóban könnyen hozzáférhet olyan adatokhoz, amelyekkel sakkban tarthat vezető politikusokat. Snowden váratlan akciója sötét titkokról lebbentette fel a fátylat, s ez különösen kellemetlenül érintette Angela Merkel német kancellárt, aki látszólag így tudta meg, hogy őt is lehallgatták. Azért mondom, hogy látszólag, mert két évvel később kiderült, hogy az NSA és a német titkosszolgálat, egymással karöltve figyelte az Európai Bizottság, a francia elnöki palota és néhány európai fegyvergyár telefonjait és levelezését. Erről pedig Merkelnek is tudnia kellett. A kancellár asszony persze meglepetést színlelt. Azonnal felhívta Barack Obama amerikai elnököt, akinek bejelentette, hogy az eset megdöbbentette, a német kormány pedig tiltakozott.
Angela Merkel az illegális migránsok Németországba és Európába hívásával olyan inváziót zúdított a kontinens népeinek nyakába, amely az európai polgárok számára egyre elviselhetetlenebb. A kancellár asszonyt sok megfigyelő ma is megfontolt, bölcs politikusként jellemzi, de ez a lépése kifejezetten felelőtlen volt. Vajon nem volt tisztában a következményekkel? Kizárt dolog. A jelenséget akkor érthetjük meg, ha feltételezzük, hogy a nagy szövetséges valamivel kikényszerítette ezt az értelmetlen kapunyitást. A lehallgatások nyomán sejthetjük: Merkel titkos dossziéjában is súlyos kompromittáló anyagok rejtőzhettek.
Tudjuk, hogy az USA régóta igyekszik meggátolni az EU gazdasági és politikai megerősödését, márpedig a migránsinvázió egyértelműen gyengíti az érintett társadalmak efféle alapjait és szerkezetét. Nem térek ki rá, de nem titok, hogy az USA érdekeibe vágna Németország és Oroszország egymásra találása is. Ideológiai téren, Nyugaton alapkövetelmény a globalizmus, a Nyílt Társadalom melletti elköteleződés. Ezt az Egyesült Államokra − különösen a demokratákra − kíméletlenül rákényszeríti az ott uralkodó, „nem létező” háttérhatalom, az USA pedig ezt a diktátumot kiterjeszti a szövetségeseire.

– Az atlanti spekuláns tengely feltűnően jelen van az Európai Unió vezetőségének garnitúrájában. Számos kiemelkedően gazdag, az atlanti spekuláns tengelynél jóval gazdagabb ember él a Földön, ennek ellenére ezeket nem engedik az EU közelébe. Tehát nem a pénz számít. Vélhető-e, hogy a beépülés olyan módszerekkel történt, amelyeket Nariskin vázol, miért?

– A kormányok fölött hatalmat, illetve befolyást gyakorló háttérhatalom szűkebb berkeibe nem egy bizonyos nagyságú tőke jelenti a belépőt, hanem mindenek előtt az ideológiával való azonosulás, a klikkhez való tartozás. Nariskin feltételezése a beépülésekkel, zsarolásokkal kapcsolatban megalapozott lehet, azonban jobban aggódhatunk a szóban forgó háttérhatalom természete miatt. Gondoljunk a Great Resetre, a Nagy Újraindítás tébolyult eszméjére. Bolyai János, a ragyogó tehetségű magyar matematikus forog a sírjában, ha erre gondol. Őt is erősen foglalkoztatták az emberiség kétezredik éven túli társadalmi problémái. Befejezetlen, kéziratos formában hátrahagyott főművében, a TAN-ban kísérletet tett arra, hogy a tudományok összességét szerves egészbe foglalja. Elképzelése szerint a TAN (ezen belül az Üdvtan) révén megvalósulhatna a második Paradicsom, amelyben az emberek fáradság és áldozat nélkül részesülhetnek az élet javaiból, és nyugodtan tekinthetnek a boldog, biztonságos jövő felé.
„Nem akarok boldogító, idvezítő terveimmel csak a magyar nemzetre szorítkozni: az egész emberi nem általános boldogítása fekszik nekem szívemen” – írta Bolyai. A nagy matematikus számos területen jutott úttörő gondolatokra, de igencsak ijesztő, amikor a világ egy részét irányító háttérhatalom vezetői − korántsem Bolyai János kaliberű „szakemberek” − agyalnak a Nagy Újraindításról. Ezek az urak többek között úgy boldogítanák az emberiséget, hogy − kialakítva egyfajta bérleti rendszert − megszüntetnék a magántulajdont, s ezzel a tulajdonbirtoklással és tulajdonszerzéssel kapcsolatos terheket levennék a polgárok válláról.
Annak idején Marc Bernhard, az Alternatíva Németországért (AfD) képviselője beszélt felháborodva egyik parlamenti felszólalásában arról, hogy a Világgazdasági Fórum és a Nemzetközi Valutaalap által szervezett csúcstalálkozón a Nagy Újraindítás eszméjéhez magas szinten asszisztált az ENSZ főtitkára, a Blackrock és a Blackstone nagyvállalatok vezérigazgatói, David Rubinstein, a Carlyle befektetőcsoport vezetője, továbbá olyan ismert multik, mint a Microsoft és az Amazon, és persze Merkel, akkori német kancellár is.

Bánó Attila – archív

– Noha már sokan tudják, hogy a kontinens társadalmai fölött zsarolt vagy korrumpált struktúra uralkodik, ez a tudás nem válhat tömegessé, mert a szélsőséges fősodor sajtó eltitkolja. Hogyan lehet enyhíteni az abszurd helyzetből adódó fenyegetést?

– A legfőbb reményt az nyújthatja számunkra, hogy az elektronikus hírközlést, a világhálón terjedő információkat egyre nehezebben tudják kordában tartani és cenzúrázni azok, akik csak a nekik tetsző tartalmakat szeretnék átengedni a szűrőn. Itt van Donald Trump most zajló, republikánus elnökjelölti kampánya. Az USA fősodratú orgánumai és a demokratákkal szimpatizáló bíróságok mindent elkövettek és elkövetnek Trump lejáratásáért, népszerűségének csökkentéséért.
Egyre többen látják, hogy az a demokrácia, amely csak a balliberális nézetekkel képes azonosulni és markában tartva a „szabad és független” sajtót elnyomja a neki nem tetsző hangokat, az nem demokrácia. Az a rendszer, amely annyira ragaszkodik a hatalomhoz, hogy még az igazságszolgáltatást is eszközként használja a politikai ellenfelekkel szemben, az nem demokrácia, hanem álruhába bújtatott diktatúra, s mint ilyen, hazug és alattomos. Ennél sokkal őszintébb a nyílt diktatúra, mert nem hazudja magát demokráciának. Az emberek látják a jogsértéseket, a cenzúra sötét próbálkozásait, s ezek még inkább Trump mellé állítják őket. A volt amerikai elnök népszerűségi mutatói javulnak. Erre mondjuk, hogy a fagyi visszanyal.
Amerika nem egységes, és ez okot adhat a bizakodásra, hiszen sok józan republikánus nem azonosul a demokraták eszement politikájával.
Ami ott történik, az hatással van az európai politikára is. Tudjuk, az amerikai baloldal nem válogat az eszközökben, és ez érvényes a nemzetközi baloldal egészére. Résen kell lennünk, mert ez a társaság a hatalma megőrzése érdekében a legdurvább eszközök alkalmazásától sem riad vissza.

Molnár Pál