Arthur Miller akaratos utazó ügynöke, Willy Loman 1949 óta járja a világ színpadait. Töretlen sikere annak köszönhető, hogy évtizedek óta mindig tudnak vele azonosulni a nézők. Willy egy jobb, sikeresebb jövő reményében végigküzdi az egész életét, és idősebb korára sem képes leállni. Kiégett, elfáradt, mindig újabb és újabb falakba ütközik, mégis hiszi, hinni akarja, hogy ha a győzelem ma még nem is következett el, holnapra biztosan elkövetkezik. De a talaj fokozatosan kicsúszik a lába alól, fejében összekeveredik a múlt, a jelen és a kilátástalan jövő. Nem érti, hogy mi történik vele, csak azt tudja, hogy nem akarja, hogy így legyen. Mert ha elfogadná a valóságot, és hagyná, hogy rátörjön a belső bizonytalanság, akkor fel kéne tennie magának a kérdést: Hát ezért csináltam? Ezért?!

Alföldi Róbert rendezésében a korábbi színházi hagyományokkal szemben Willy Loman ereje teljében lévő, potens férfi, aki bár állandóan azon agyal, mit és hogyan kéne jobban csinálni, folyton kudarcot vall. Arthur Miller gyerekkorában Amerika az ígéret földjének tűnt. Aztán jött a nagy gazdasági világválság és a totális összeomlás. „Gyakran mondták, hogy az Egyesült Államokban a nagy válság mélypontján csak azért nem tört ki a forradalom, mert az összeomlásért az amerikaiak inkább önmagukat, mintsem a rendszert hibáztatták.

A kudarcot vallott apák vállán finom porként telepedett meg a bűntudat, ki tudja, hányan voltak, akik soha nem nyerték vissza méltóságukat és önbizalmukat, hanem élőhalottként tengődtek halálukig. A remény veszett ki belőlük, az élet illúziója, a hit képessége. Amerika az ígéretek országa; a válság sokak számára, mélyebb értelemben, be nem tartott ígéret volt.” – írja a szerző a Kanyargó időben című művében. Alföldi Róbert rendezőt a darab kapcsán az foglalkoztatja, hogy korunk Magyarországa vajon kinek és mit ígér ma?

„Willy Loman egy ereje teljében lévő, középkorú apa, de nem tudja a feladatát teljesíteni, nincs eszköze, hogy megfelelő életet teremtsen a családjának. Ám ahelyett, hogy szembenézne a hibáival, elhazudja a valóságot. Bíró Bence új fordításában nagyon sűrű anyag született, melyben nagy erővel üt, hogy a kibeszéletlen problémák miatt a szereplők hogyan cipelnek évtizedes sérelmeket és azok milyen indulatokat gerjesztenek. Miközben mindenkiben ott a mérhetetlen szeretetvágy. Ez egy igazi családi sztori, ami annyira fájdalmas, hogy sokszor a sírás már nem is elég, már kínunkban röhögünk. Rólunk szól. Fájdalmasan és kérlelhetetlenül.”

Az előadás főszereplői - Stohl András, Balsai Móni, Fehér Tibor és Szécsi Bence – mellett olyan színészeket láthatunk még az előadásban, mint Földes Eszter, Kocsis Pál, Puskás Dávid és László Zsolt. A díszlet- és jelmeztervező Kálmán Eszter, a dramaturg Bíró Bence.