Martos Levente Balázs segédpüspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora nyújtja át a szablyát a székely költőnek – SZIGETVÁRY ZSOLT/MTI

Balassi Bálint-emlékkardot vehetett át Fekete Vince kézdivásárhelyi költő nemrégiben Budapesten. A 16. századi európai költészet kiemelkedő alakjára emlékező, Molnár Pál újságíró által alapított nemzetközi díjat huszonnyolcadik alkalommal adták át, minden évben egy magyar költő és egy külföldi műfordító munkásságát ismerik el vele. Fekete Vincét a díj jelentőségéről, a kortárs irodalom kihívásairól és jövőbeli terveiről kérdezte a Székelyhon. 

– Mit jelent ön számára ez az elismerés?

– Általában meg szokták kérdezni a díjra kiszemelttől, hogy elfogadja-e, ha megkapná az illető díjat. És akkor mindenki eldöntheti, hogy igen, avagy nem fogadja el. Magyarán: feltűnés nélkül vissza is utasíthatja, ha nem tetszik neki valamiért. Én persze örömmel fogadtam: ez egy magánalapítású díj, amit a kilencvenes évek eleje óta évente egy költőnek és egy műfordítónak adnak. És egy igazi, ötvösmester által készített szablyát nyújtanak át díjként. A maga nemében egy mestermunkát kap az ember. Ami olyan, mint egy jó vers, ha az jó, ha az tökéletes: se elvenni, se hozzátenni nem lehet semmit. És gyönyörű. Egyébként is szeretem a szép késeket, szép bicskákat. És most szaporodott ez a gyűjteményem egy karddal.

balassi.eu

– Lát valamilyen kapcsolatot saját munkássága és Balassi Bálint költészete között?

– Versekkel bíbelődöm magam is. És számomra az egyik, ha nem a legfontosabb dolog a világon: maga a vers. Másként nem is szeretném ezt csinálni. Nem lenne érdemes. A vers, a versek és a költészet iránti alázat, tisztelet és figyelem, talán ez kapcsolhat egy kicsikét hozzá. Balassi Bálint nagyszerű költő, kedvenceim közé tartozik, Berzsenyivel együtt. Ők azok, akiknek a művei évszázadokon keresztül sem fakultak. Minden valamire való költő álma ez, hogy műveiben éljen évek, évtizedek, akár évszázadok múltán is. Hogy amikor majd fellapozzák a könyveit, az olvasó előtt újra felragyogjanak a versei.

– Miben látja a kortárs irodalom jelenlegi kihívásait? Milyen harcokat kell „megvívnia” egy mai költőnek?

– Egyetlen kihívás van, és ez a saját magaddal szembeni: jó verseket írni. Erre törekedni, semmi másra. Még ha nem is sikerül mindig így. Mert nem is sikerülhet mindig így. De a törekvés, az akarat, a szándék és az alázat az meglegyen. Semmilyen harcokat nem kell megvívnia a költőnek, csak saját magával. Ha harcol egyáltalán. Én például nem. Elég jól megvagyok magammal. Leszámítva az időnkénti elégedetlenkedést.

– Hogyan tud a költészet a ma emberéhez szólni, hogy ne ódivatú, elavult dologként tekintsenek rá?

– Ha mai nyelven, a ma emberének a nyelvén szól. És nyilván a ma emberének a problémáit tematizálja. mert egyébként is ezek a problémák érdeklik. És nem ódivatú, elavult nyelven. Nem lángoszlopnak kell lenni, mint Petőfi korában, hanem csupán jó költőnek. Ha sikerül. De hát erre törekszünk mindannyian, akik erre adtuk a fejünket.

– Melyek a tervei a következő időszakra? Min dolgozik jelenleg?

– Szeptember végén, október elején jön ki az új verses könyvem Budapesten, a Magvető kiadónál. Gyönyörű apokalipszis a címe. Ezen az anyagon végzem jelenleg az utolsó simításokat.

MTI/Szigetváry Zsolt

A Kézdivásárhelyen született, 58 éves Fekete Vince babérkoszorús költő eddig tizenhét verseskötettel gazdagította a magyar irodalmat, tizennégy éve a Székelyföld című folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedik. A Ballasi Bálint-emlékkard idei másik elismertje Abdallah Abdel-Ati Abdel-Szalam Mohamed Al-Naggar egyiptomi arab műfordító, aki legutóbb a kard névadójának verseit ültette át arab nyelvre.

Farkas Áron Imre