hobby farms

„Lapáttal fogjuk agyonverni” – üzente egy politikus a vele választási versenybe induló városfejlesztési szakembernek.

Az eset nem Afrikában történt.

Kapaszkodjunk meg: Európában hangzott el a förtelmes mondat. Sőt ami még fájóbb: a kontinens kellős közepén, Magyarországon harsogta ezt olyan politikus, akit korábban megválasztottak felelős pozícióba.

Ilyen mélyre süllyedt a demokrácia – merenghetnénk el.

Ugyanis ha visszaemlékezünk: az 1990-es rendszerváltoztató küzdelem néhol visszataszító volt ugyan, de ilyen megnyilatkozást egyik politikai erő sem engedett meg magának.

Később 2002-ben nem merték újraszámolni a szavazatokat, annyira kicsi volt a különbség, és csúnya történetek terjedtek egy-egy szavazókör belső fejleményeiről.

Ez is mélypont volt a demokráciában.

Két évvel később megpuccsoltak egy miniszterelnököt, mert az óvatlanul a Népszabadságban jelentette be, hogy „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.”

Maga a korrupcióval teli koalíciós társ buktatta meg a leleplező kormányfőt.

És újabb két év múlva, 2006-ban jött a vallomás: „Végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet.”

Ezen alkotmánysértés miatt azonnal lépnie kellett volna az akkori ügyészségnek, ez azonban érthető okból nem történt meg, pár hét múlva ugyanis megint piros lett a vér a pesti utcán. Pont jókor: a forradalom ötvenedik évfordulóján…

A tettlegességet nézve ez volt a legmélyebb pont a demokráciában.

Brutalitását tekintve ehhez zárkózik fel a „Lapáttal fogjuk agyonverni” fenyegetés.

Döbbenetes módon az érintett két politikusról rengeteg közös fénykép jelent meg: teli fogsoros szájpózzal.

Ők kezet foghatnak egymással.

Kérdés azonban, hogy a hazugságrémen kívül kik foghatnak kezet a fenyegetés nyilvánosságra kerülése után a „lapáttal fogjuk agyonverni” program megfogalmazójával.

Tudniillik szalonképtelen lett.

A „lapáttal fogjuk agyonverni” kifejezés egyértelműen alvilági stílus. Azon belül is pokol közeli. Nagyon nem való az európai közéletbe. Még akkor sem, ha a junckeri, merkelli, leydeni szélsőség az európai kultúrát, sőt a teljes Európát mélységesen lejáratta.

Tőlük függetlenül. ilyen stílust közéleti ember ezen a kontinensen nem engedhet meg magának.

Itt megálljt kell parancsolni, ennél mélyebbre már ne süllyedjen a hazai politika. Ez a stílus már kulturális rombolást végez, a köznapi életet is szennyezi, az utcai mindennapokat, a tömegközlekedésen való viselkedést is mérgezi.

A „lapáttal fogjuk agyonverni” nemcsak a magyar politikát, hanem a teljes Magyarországot lejáratta. Sőt talán a Lajtától a Berecki-havasokig, a Dunajectől a Tengermellékig elterülő szélesebb magyar térséget is megszégyenítette. Vissza kell utasítanunk ezt az alvilági megnyilvánulást.

És ez elsősorban a baloldal feladata.

Mert a „lapáttal fogjuk agyonverni” a baloldal világából tört elő. A legjobban őket szégyenítette meg. A mai világban ha a polgári közép bíztatná visszavonulásra a szélsőséges fenyegetőt, még brüsszeli hisztéria is kitörhetne, üvöltve, hogy Magyarországon korlátozzák a szólásszabadságot.

A baloldalnak kell öntisztuláson átmennie.

Hogy 56-ban miket tett, nem tudjuk, de a nyolcvanas, kilencvenes évek Horn Gyulája ezen a szinten már jóval felül volt. Kovács Lászlótól messze távol állt az ilyes megnyilvánulás. Hiller Istvánról nem tudjuk, mit gondoljunk, hiszen ez ügyben hallgat. De a most kérdőjeles Hillertől függetlenül: nem a harmincas évek nemes szociáldemokráciájához kell visszanyúlni, ha a mai baloldal fogódzót keres.

Közelebbi bázis is fekszik a baloldalon.

Ott, abban a politikai közegben kell kigondolni, hogyan szabaduljanak meg a lapáttal való agyonveréssel fenyegető extremitástól. Ezzel az országot is tehermentesítenék.

Ám ehhez kommunikálni kell az érintettel.

És a legnagyobb próbatétel: lehet, hogy ehhez előzőleg kezet kell fogni vele…

Molnár Pál