the new yorker

„Nagyon aggódom amiatt, hogy mennyire törékeny a demokrácia" – mondta a hatalomból távozó atlanti birodalmi vezető. A politikusi képmutatás csimborasszójáról Bogár László közgazdász professzort kérdezte a Gondola.

– Professzor úr, négy évvel ezelőtt csalással hatalomba tuszkoltak egy demens figurát. Ha ez a szerzet most „aggódik" a demokráciáért, az miért teszi még nevetségesebbé azt a káoszt, amelyet „demokráciának" neveznek?

– Mark Twain híres mondása, miszerint, ha a demokráciával bármit megváltoztathatnánk, csak nem képzelitek, hogy megengednénk nekünk, azt jelzi, hogy a „demokrácia”, vagyis a „nép uralma” akkor jön el, amikor már nincs „nép”, legfeljebb hivatkozási alapként legitimációs biodíszletként. Pontosabban, amikor már a nép is „csinálva van” és egy ögyes konstrukció vagy egyszerű használati tárgy csupán. Nem véletlen, hogy az angolszász elméletekben egyre gyakrabban tűnik fel a „manufactured” és az „engineered” kifejezés, amit a magyarban hangulatilag leginkább a „csinálva van” szándékosan magyartalan fordulata ad vissza a legpontosabban. A nagy antik görög bölcselő, Platon is csak az oligarchikus konfliktusok „fedőtörténeteként” írja le a demokráciát, és Madách Imre Az ember tragédiájának Athéni színében meg is erősíti Platon e „munkahipotézisét”. Az olyan történések pedig, mint például a legutóbbi román elnökválasztási burleszk, ahol a „demokrácia” egyetlen pillanat alatt önmaga paródiájává tétetetett, gondoskodnak is arról, hogy a maradék illúzióinktól is megszabaduljunk. Mindez újra megerősíti Platon már említett munkahipotézisét, hogy a „demokrácia” történéseinek színfalai mögött valójában a meghatározó oligarchikus uralmi csoportok konfliktusai zajlanak, de kétségtelen, hogy ez a „procedurális áldemokrácia” így sikeresen akadályozza meg a permanens véres polgárháborút. Vagyis a „demokrácia” egyetlen teljesítménye, hogy az állandó véres káoszt ideig-óráig képes „hideg polgárháborúként” üzemeltetni. Hogy ez a bábfiguraként használt demens aggastyán mit mond, annak most aztán már végképp semmilyen jelentősége nincs, mert Joe Bidennek akkor sem volt egyetlen önálló gondolata sem, amikor még nem volt demens aggastyán. Egész politikai pályafutása során a globális birodalom utasításait végrehajtó automata volt. A 2020-as választást pedig nem elcsalták, (erre nem volt szükségük, hisz mindig azt csinálnak amit akarnak), hanem egyszerűen csak úgy „kineveztek” elnöknek egy már akkor is demens aggastyánt, mert olyan feladatokat kellett végrehajtani, amelyeket csak egy automata képes véghez vinni. Ki kellett például robbantatni vele a harmadik világháború két frontját. Az egyik az Oroszország elleni rablóháborús kísérlet, ami csúfos kudarcot vallott, mert nem sikerült romba dönteni és újra kifosztható erőforrás-mezővé tenni Oroszországot, mint ahogy az a jelcini „régi szép” időkben egyszer már sikerült. De teljes kudarc a Közel Keleten kiprovokált „második ukrán front” is, ahol a zsidóság globális szuperstruktúrája azt próbálta tesztelni, hogy az amerikai birodalom utáni időkben is lesz-e egyszerre nemzetállama és világbirodalmi konstrukciója is, ám a világ erre nem túl meggyőzően mondott igent, ami szintén a birodalom kudarca. Hangsúlyozom, nem Joe Biden mondott csődöt, mert ő csak egy engedelmes, az egészből semmit nem értő automata volt, hanem a vele ezt végrehajttató birodalom. Ezért aztán most újra az intuitív és impulzív Donald Trumpot kívánják használni négy évig, mert olyan feladatok jönnek, amelyeket természetesen továbbra is a birodalom határoz meg, de a végrehajtás közben szükség lehet a továbbra is végrehajtóként üzemeltetett elnök kreativitására. Trump ugyanúgy csapdában van, mint minden politikai vezető, de nem zárható ki, hogy kritikus helyzetekben a nemzetállam Amerika stratégiai érdekeit is képviselni igyekszik majd a birodalommal szemben. Ám ne legyenek illúzióink, ő ugyanolyan kíméletlenül szolgálja majd a birodalmat, mint bármelyik elődje. Megválasztani „engedése” arra utal, hogy a globális birodalmi Amerika szuperstruktúráin belül van egy olyan szárny, ami az eddigitől némileg eltérő stratégiát követ. Számunkra itt Európában ez nem túl biztató hír, lévén, hogy Oroszország és Kína, illetve e két birodalom nagykoalíciója, amit öngyilkos módon épp az amerikai birodalom provokált ki, nem vált kifosztható erőforrásmezővé, így az egyetlen gátlástalanul kifosztható térségként Európa maradt. Amikor Trump azt követeli, hogy az európai NATO-tagok emeljék öt százalékra a katonai kiadásokat, akkor ezzel az ultimátummal az amerikai birodalmi fegyvergyártó lobbynak „csinál” piacot. Amikor a birodalom nevében megfenyegeti Európát, hogy hatalmas vámokat vet ki, ha nem vásárol Európa amerikai cseppfolyós földgázt nagyjából háromszor akkora áron, mint ami éppen az amerikai birodalom által felrobbantott orosz gázvezetéken jött volna. És nem azért teszi ezt, mert gonosz, hanem azért, mert az érdekei ezt diktálják, ezzel szolgálja a birodalmat, tehát csökkenti a vele való súrlódást, és reményei szerint Európa kifosztásából származó nyereségének egy részét a birodalom átengedi a nemzetállam Amerikának. Mert a formális procedurális „demokráciában” mégis csak a „nép” (”We the people…”). Mindez azért lehet így, mert Európa uralmi struktúrái ma már teljesen az amerikai birodalom gátlástalan kiszolgálói, és Trump természetes cinizmussal véli úgy, hogy mindenkinek „szabad hülyének lenni”, bár Európa uralmi reprezentánsai nem hülyék, hanem gazemberek. De hát, ha az európai választó is kellőképpen hülye, mint az a több, mint egy millió magyar, aki az SZDSZ-re, vagyis a globális kifosztók lokális ügynökhálózatára szavazott 1990-ben, akkor nem kell csodálkozni a következményeken. Illetve lehet csodálkozni, de ennek meg is lesznek a következményei.

wjtv

– „...az EU számára elemi fontosságú az alapvető demokratikus értékek védelme" - rögzítette közleményében az az európai bizottsági vezető, aki gigantikus korrupció gyanúja alatt vergődik, de e gyanú ellen védekezni sem próbál, és folyamatosan rúgja fel a jogállamiság követelményeit. Szavainak olvastakor miért jelenik meg elménkben a vörös csillag?

– Ami a csillagot illeti, abból is sokféle van. A jakobinus, a bolsevik, és a neoliberális woke harcos csak ócska álruhák, alatta ugyanaz a toxikus multikulturális híg moslék bűzölög, aminek „csinálója” persze „nem létezik”. De csillagokról való elmélkedés helyett inkább arra összpontosítsunk, hogy a „demokratikus értékek védelme” Európa korrupt, az amerikai globális birodalmat saját népük kifosztásában segítő uralmi reprezentánsainak szótárában azt jelenti, hogy gátlástalanul kiszolgálják azt a globális katonai diktatúrát, amelynek „liberális demokrácia és szabad piacgazdaság” a fedőneve. A média, vagyis globális valóságipari művek által legyártott hamis valóságok ketreceiben tárolja saját népét, az meg hagyja ezt, sőt többnyire úgy véli, hogy ez így helyes. Megválasztanak ugyan mostanában olyan pártokat is, amelyek megpróbálnak ezzel szembefordulni, de ezek a próbálkozások csak arra jók, hogy segítségükkel a „demokrácia” látszata fenntartható legyen, a valóságos cselekvés tökéletesen esélytelen, és ezzel a kör bezárul. A technologizált kereskedelem, pénz és média globális uralmi csoportjai a világtörténelem leghatékonyabb elnyomó és kifosztó gépezetét üzemeltetik, méghozzá úgy, hogy az alávetettek és kifosztottak ezt nemcsak, hogy nem észlelik, de többnyire még élvezik is alávetettségüket.

foreign policy

– Minthogy a korrupció nemcsak az Európai Unióban, hanem szinte a teljes nyugati világban már nyíltan politikaformáló törvénnyé vált, hogyan lehet és kell megváltoztatni az általános iskolai oktatást ahhoz, hogy a gyermekek felkészülhessenek a való világra?

– Amit korrupciónak látunk, az a „liberális demokrácia” fedőnevű diktatúra alapértelmezett talapzata, tehát nem valamilyen elhajlás, hanem a szerveződés lényege. Ami pedig az oktatási rendszert illeti, az a „világtársadalom” három szerkezeti elemének „kiképzésére” épül. Vannak a globális rabszolgatartók, ez a felső öt százalék, akik a vagyonok nyolcvan százalékával rendelkeznek. Alattuk a lokális rabszolgahajcsárok, az országüzemeltető értelmiség, akik „pariban” vannak, mert nagyjából azonos (tizenöt százalék) a részesedésük a népességen belül, meg a vagyonokon belül is. És végül a globális rabszolgák, akik a népesség nyolcvan százalékát teszik ki, ám a vagyonokból való részesedésük csupán szimbolikus öt százalék. Az oktatási rendszer ezt a társadalomstruktúrát szolgálja ki és erősíti meg nap mint nap. A felső szuper-elitben nem az előkelő college-ben és/vagy business school-ban elsajátított tudás, hanem a „network” a lényeges, a globális hálózatba való bekerülés lehetősége. A lokális rabszolgahajcsárok feladata a globális elit gátlástalan kiszolgálása. A lokális rabszolga-képzőkben pedig kifejezetten előnyös, ha maga a tanerő is már önreflexióra képtelen rabszolga, így a kör bezárul. Minden úgynevezett „oktatási reform” puszta szemfényvesztés, mert amíg a világtársadalom e patologikus szerveződésével nem szembesülünk, csupán saját illúzióink rabjai maradunk.

Molnár Pál