Lengyel Gyula - HEOL.hu

Dr. Lengyel Gyula karizmatikus, literátus papi ember, köztiszteletnek örvendő, karakteres személyiség volt. Mindenütt áldás tudott lenni, bárhova is került. A papi hivatás Isten- és emberszolgálatának külön kegyelmét, az ékesszólás, az igehirdetés istenadta adományát is megkapta. Különösen írásban a lingua paterna, a magyar keresztény kultúra 1844-ig hivatalos apanyelvén, felsőfokú, vokatívuszos jelzőkkel szerettem szólítani: „Reverendissime et carissime Pater!” (’Tisztelendő és kedves Atya’)

Miskolcon született, 1955. március 11-én. Pappá szentelése: 1982. 06. 19. Papi életútjának főbb állomásai: 1982-1983. Újfehértó, káplán; 1983-1986. Sajószentpéter, káplán; 1986-1990. Jászárokszállás, káplán; 1990-1995. Borsodszirák, plébános; 1995-2000. Szendrő, plébános; 1993-2000. kerületi esperes; 2000-2001. Jászberény, plébános; 2001-2015. Eger, Fájdalmas Anya templom, plébános; 2015-től Erdőtelek, plébános, 2001-től helyettes bírósági helynök. 2015-től szolgálati helye Erdőteleken és Tenken plébánosként munkálkodott. Csodálatos hittel, lélekderűvel küzdött emberpróbáló betegségeivel. 2000-ben érdemes, vagyis „cé”(címzetes) esperes, főszentszéki bíró volt. Végül megbízatásairól is sorra lemondott. 2024. december 8-án tért meg Teremtőjéhez.

Nomen est omen – a név előjel. Keresztneve, a Gyula török eredetű. Eredetileg fáklyát jelentett. Régi magyar személynév, majd pedig méltóságnév lett belőle. A honfoglaláskor az ország második főméltóságát jelölte. Távozásakor Égbe költözött közös barátaink már nem tudták „a kék eget általkiáltani”. Gyula atya szép jubileumain Jáki Sándor Teodóz, Hubai Gruber Miklós, Rácz László és sokan mások már csak lélekben lehettek Velünk. Hubai Gruber, Rácz László barátom temetését is vállalta. (Rácz Lászlóét dr. Csizmadia István atyával együtt.)

Hajdó Istvánnak, Eger székely testvérvárosa, Gyergyószentmiklós csodálatos szervezőképességű, hitvalló főesperesének a tiszteletbeli egri fertálymesterré avatásakor Gyula Atya mondta a laudációt. A barátok egri rendházának ebédlőjébe késve, temetésről érkezett. Súgva kérdezte: „Mi a teendőm?” – Elébe tettem egy oldalnyi szöveget. Percnyi idő alatt gyorsolvasással átfutotta. Aztán fejből ragyogó laudációt tartott, amely alig hasonlított az én változatomra. Tüsténkedésemet később így köszönte meg: „Isten fizesse! Segített az őrangyalom, meg a vizuális memóriám.”

Amikor az édesanyjáról szólt, mindig „csepp-anyám”-ról beszélt, aki csodálatos papi édesanya, családja lelkiségének legfőbb letéteményese volt. Tőle tudom: egy szem fiának legfőbb családi öröksége az imádság és a munkaszeretet volt. Pannonhalmi bencés diákként ismerte és szerette meg a bencés Pax et Gaudium/Béke és Öröm, majd a ferences Pax et Bonum/Béke és Jóság eszményét. A Bencés Regula hármas alapelvét latinul is tudta, szívesen gyakorolta: „Ora et labora” – ’Imádkozzál és dolgozzál!’ – „Inquire pacem et sequere eam.” –’Keresd a békét és járj utána!’ – „Serva ordinem et ordo servabit te” – ’Őrizd a rendet és a rend megtart téged.’

(...) Örömmel fogadták, amikor Gyula atyát javasoltam fertálymester utódomnak Eger belvárosi fertályába. Az Servita templomban nagyszerűen szervezte meg Jáki Sándor Teodóz bencés atya tiszteletbeli fertálymesterré avatását. Hubay Gruber Miklós közös, rádiós íróbarátunk Nyaklánc című, 2012-es novelláskötetéhez fülszöveget írt: „Szavakba önteni, mondatokba gyömöszölni érzéseket, betűk szárnyán küldeni létsorsokat – ez az írás felelőssége. Emlékek, drámák, örömök és gyász sejlenek fel Hubai Gruber Miklós történeteiben. Mértéktartó humorral, bölcs élettapasztalattal átitatottan tárulkozik fel egy sokat megélt nagyapa lelkülete. Mindegyik léthelyzetből az életet tisztelő, a szeretet elsőbbségét és elégségességét valló és vállaló ember szólít meg. Megerősödtem annak igazában, amit Szent Páltól olvashatunk: „...a szeretet jóságos, a szeretet türelmes, nem kirívó, nem keresi a maga igazát. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent elvisel. A szeretet nem szűnik meg soha.”

Emberi létezésünk, életünk tartóoszlopainak tartotta a szakrumból forrásozó Szép, Jó és Igaz értékeket. Az agresszív erővel támadó, szakralitást tagadó jelenünkben minden pozitív eredménynek szívből tudott örülni. Bizonyságot tett hitünk és kultúránk összetartozásáról. Cáfolta azt a fonák vélekedést, hogy „Hagyjuk már a kultúrát, ott mi úgysem győzhetünk!”

Ragyogó filozófiai, irodalmi tájékozottság jellemezte. Tudta, hogy Nietzsche nemcsak azt a mindmáig túldimenzionált, téves megállapítást írta le, hogy „Gott is tot! Gott bleibt tot!” -- „Isten meghalt! Isten halva marad!”, hanem az okot is megnevezte: „Und wir haben ihn getötet!” – És mi öltük meg őt!” Arra a nietzschei megállapításra is rákérdezett: „Wer spricht vom Siegen? – Ki beszél győzelmekről?” A győzelem militáns és versenyfogalom, amelyet átvett a politikai élet, és bevitte a közéletbe is. A kultúra pedig mindenkit összeköt, gazdagít, aki részesedni akar belőle, mert abban mindenki győztes lehet.
Az Egyház legfőbb feladata az evangelizáció, de a történelem során bárhol, ahol az evangelizációt végzett, ott kultúra is születetett. Számunkra, ezer esztendő óta létfontosságú az egyetemes keresztény európai kultúra és benne a magyar nemzeti kultúra. Egyiknek sem fordíthatunk hátat, mert akkor önmagunkat csonkítanánk meg, hitünk és magyarságunk épségét tennénk kockára. Mindkettő régóta defenzívába szorult, veszélyben van ebben a szekularizált, Mammon-hitű Európában.

A Szivárványon innen és túl című könyve (Eger, 2007.) egy teljes esztendőre vonatkozó prédikációs gyűjtemény. Papi szolgálatának, 25 évének lelki kincseit gyűjtötte egybe. A szivárvány szimbólum: a Békesség égre írt jele. A könyv borítótervét Urbán Péter, az egri Szent István Rádió munkatársa készítette, a lektorálást Nyitrai Katalin, az időközben fenntartót váltó egri Sancta Maria Zeneiskola és Gimnázium igazgatóhelyettese végezte; a kifejező figyelemfelhívó borítókép Artur Prenkiewicz OFM atya munkája. A kiadást az egri Csathó Nyomda vállalta. Édesanyjának dedikálta ezt a könyvét, aki a papi hivatás kegyelmét kiimádkozta fia számara. Tapasztalatainak kincseit megosztotta hallgatóival is az egri Szent István Rádió Szókincsem című műsor-sorozatában. „A szellemiekkel egybegyúrt spiritualitást” képviselő szerző nagyszerű, derűs és rokonszenves egyéniség, képzett rétorként képes volt megszólítani az Egyházban hívő, de még az Egyházon kívül álló embereket is.

Korunkban vészesen meglazult a Teremtő és a Teremtmény kapcsolata. A lázadó ember igyekszik átértékelni múltját, a múlt értékeit, alkotásait, szellemi törekvéseit. A hit, a vallás megújulása, a teremtett világgal és annak szellemi arculatával való szembesülés elkerülhetetlenné vált. Lengyel Gyula az ökumené jegyében munkálkodott. Tudta, ugyanazt fogalmazza meg Ora et labora, mint az Orando et laborando; Pax et Gaudium (Bonum), mint az Áldás, békesség. Istennek dicsőség! A Regula életvezérlő elve: Ut in omnibus glorificetur Deus! Protestáns testvéreink jelmondata: Soli Deo Gloria. Kelemen Krizosztom, Ravasz László, Ordass Lajos ökumenéja nehéz időkben, máig érvényesen ezt a lelki testvéri példát mutatta fel a Krisztus-hitben: egységet a sokféleségben, mert „Egy a test, és egy a Lélek, egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek” (Ef 4, 3-6) XXIII. A hivatalosan is tanító renddé vált magyar bencések legfőbb feladatát az 1802-es visszaállításakor a pannonhalmi bazilika felirata összegezi: PREDICATE ET DOCETE.

Gyula atya egész életében II. János Pál pápa nyomán az emberi élet szentségét, kultúráját hirdette. Az egyik fontos, lélekbuzdító gondolatsora: „Klasszikusa népünknek és nemzet-féltő, nemzetfelelős gondolkodásunknak Vörösmarty Mihály. Tőle kölcsönzött üzenettel lépjünk a „szivárványszerű világba”, tudva: túlról indultunk, itt tartunk, – de a túl felé közelítünk: „Mi dolgunk a világon? Küzdeni / És tápot adni lelki vágyainknak. / Ember vagyunk, a föld s az ég fia, / Lelkünk szárny, mely ég felé viszen, / S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, / Unatkozunk, s hitvány madár gyanánt / Posvány iszapját szopva éldegélünk? / Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.” A gondolatgazdag, a hitbuzgalmat is növelő, de filozófiai szintjét tekintve azon túl is mutató könyv fináléja a Te Deum – Téged Isten dicsérünk. A szerző igazi devócióval hálát adva tudott örvendezni, tudta képviselni az Örömhírt.
A Szabadságban kiteljesedő természettörvény című könyvének elöljáró soraiban fogalmazza meg célkitűzését, végzi el a feladatkijelölést. Ebben a mindenáron profit- és sikerorientált világban Krisztustól veszi könyvének alapgondolatát: „Mit használ az embernek, hogyha az egész világot megnyeri, de a lelkét elveszíti?” (Mt 16:26)

Pontosan megjelöli tárgyát, érzékelteti kutatási lehetőségeit. A definíciók nehézségei miatt a körülírást is tudatosan vállalja. A könyv felépítésében érvényesíti a circumvallatiót, a fogalmi körülsáncolást. Számos, találó és fontos idézetet használ. Ad fontes szemlélettel tűnteti fel forrásait. A szakirodalom fontos alapműveire lábjegyzetekben hivatkozik, anyagát ökonomikusan használja fel. A választott alapműveket behatóan, kitűnő nyelvtudása révén eredetiben is ismeri. Témaválasztásában egyéni, személyes érdeklődés, motiváció érződik.

A címben szereplő kérdéskör elemzési lehetőségei eléggé egyéniek, eredetiek. A témakörben adott potenciális lehetőségek jórészt meg is valósulnak. A feldolgozás színvonala jó, a szerző a dolgozat tagoltságára és a szerkezet egységessé tételére is kellő gondot fordít. A könyv felépítése, argumentációs szerkezete jó szintű. Szakirodalmi tájékozottsága kiváló, interpretációs készsége eminens. Könyvének ígéretes, előremutató részei vannak, gondos interpretációs készségének pedig távlatos lehetőségei. Ez a könyve a szerző szakmai fejlődésének, értelmezőkészsége gazdagításának fontos állomása.
Konzekvensen értelmezi, végiggondolja választott témakörét. Meggyőzően igyekszik feloldani gondolkodásunk antinómiáit is. Elért eredményeinek magasabb színvonalát elmélyült, a vonatkozó témakör egészére tekintő alapos anyagismerettel, a szakirodalom eredményeinek erőteljes és bátor kritikai újragondolásával, mélyreható szakmai munkával fokozza. A pater doctus értelmiségi lételeme: papi hivatása, küldetése. A Szabadságban kiteljesedő természettörvény című könyve is elismerést, kiváló minősítést érdemel.

Mindig nagy figyelemmel fogadta, amit bencés tanáraimról mondtam, Azt is, amit Nádasi Alfonz etimológiai (görög-latin) szakkörében tanultam: Nagyon szép és tiszta érzés, közösségteremtő erő a hálásszívűség. Bátran nevezhetjük szelíd, szellemi-lelki apostolkodásnak. Ezért él bennem elevenen a „Legyetek hálásak! – Euchariotéite!” intelem. A hálásszívűség a legszebb tulajdonságok egyike. Valójában nemcsak a legszebb, hanem az egyetlen értelmes is, mert csodálatos lelki örömforrás.

Kodály Zoltán - mediaklikk

Alfonz atya Kodály Zoltánnal 30 éven át folytatott „párbeszédes” könyvéből való latin szentenciával és egy, hozzá fűzött Kodály-reflexióval érzékeltetem Lengyel Gyula könyveinek egyik rejtett, mélyben húzódó problémakörét: „Mundus vult decipi, ergo decipiatur” („A világ azt akarja, hogy becsapják, hát csapják be!” –„Valami rendkívüli nemzeti tragédiánk, hogy ezer éve szinte szándékosan azok mellé álltunk, akik becsaptak bennünket. Persze ezt nem úgy értem, hogy magunktól, hanem ostoba vagy hazaáruló vezetőink miatt. Mennyi érték veszett el ennek a tehetséges népnek az életéből éppen emiatt!”

Az „Ora et labora” jegyében emlékezem arra, amikor jubiláns oltártestvéreivel, az igét hirdető dr. Gonda Imre kanonok atyával együtt, az egri Servita kolostor udvarán, ünnepi szentmisét tartott. Édesanyja jelenlétében, híveinek körében ünnepelte pappá szentelésének egyik jubileumát. Az egriekkel együtt, az addigi papi útjának állomáshelyeiről nagy számban érkeztek hívei az ünnepi szentmisére: Újfehértóról, Sajószentpéterről, Jászárokszállásról, Borsodszirákról, Szendrőből, Jászberényből, még a Felvidékről is.

Emlékszem, milyen hasznos, mélyenszántó, megerősítő gondolatokat kaptam tőle, amikor együtt tűnődtünk az Eötvös Kollégium jelmondatán: „Szabadon szolgál a szellem”. Ebből vezettem le ’szabadon szolgáló értelmiség státuszomat’: értelmiségi létemet. Végül eljutottunk Nagy Gáspár „Szabad vagyok barátaimtól, ellenségeimtől” költői definíciójáig.

Aranymorzsa emlékeim közé tartozik „holtig tanulni vágyó öregdiák-társként -- Zrínyi hitvalló, üdvösségre tekintő üzente: „Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / Órám tisztességes csak légyen utolsó. / Akár farkas, akár emésszen meg holló: / Mindenütt felyül ég, a’ föld lészen alsó.” A Semper paratus doceri jegyében élt és gondolkodott: „álljunk mindig készen, hogy másoktól tanuljunk.”

A „Legyetek jók, ha tudtok!” szállóigévé vált mondással szokott elköszönni. Persze, mindketten tudtuk, hogy az eredeti verzió pontos jelentése magyarul inkább ez: ’Maradjatok jók, ha tudtok!’ – „State buoni, se potete”. A „Legyetek jók, ha tudtok”, szinkronizált, „magyarul” beszélő, olasz ifjúsági filmben (1983), a középkori Rómában Fülöp atya szokta ezt mondani a rábízott, kallódástól megmentett gyermekeknek...
(...) Gyula Atya két utolsónak megjelent könyvét már súlyos betegen „bábáskodta fényre”: Darázsfészek, Lélek-morzsák. Bemutatójukra 2022. június 20-án, az egri Érseki Palota és Látogatóközpont dísztermében került sor. (A Lélek-morzsák címadásában Gárdonyi Aranymorzsák könyvcímének a sugallata is érződik.) Emlékezetes könyvünneppé vált Lengyel Gyula erdőteleki plébános 7. és 8. könyvének a bemutatása. A szerző életútjának ismertetése után a Darázsfészek és a Lélek-morzsák című kötetekből Saárossy Kinga és Blaskó Balázs színművészek tolmácsoltak egy-egy részletet. Hegyesi-Hudik Margit énekművész színesítette a programot.

A jubiláns, könyves plébános hálát adott Istennek a papi hivatásáért. Életre szóló, élni segítő örömét abban jelölte meg, hogy az Úr szőlőjét művelheti. Köszönetet mondott főpásztorainak és szüleinek, rokonainak, lelki rokonainak, mindazoknak, akik papi szolgálatának színhelyein egyházi szolgálatát segítették. Kifejtette, hogy a Darázsfészekben a hitfogyatkozás, a hitehagyás, hagyományt elhagyó, de kiutat kereső társadalomra nyit ablakot. Alapkérdése: lehet-e az ember boldog ebben a pénz- és érdekorientált, bomlott világban? Mi következik, ha nem a hitünk szerint szakrumból fakadó Szép, Jó, Igaz értékekben hiszünk, ha csak az anyagiakat keressük és nem a nemes emberi kapcsolatokat.

A Covid-világjárvány idején, az interneten közétett prédikációit publikálta a Lélek-morzsák kötetében. Hitbeli kompozíciójának gyémánttengelye a Teremtő iránti hálaadás, istendicséret. Tudta: a jókívánság, attól jó, hogy komolyan gondolják, örömmel mondják, akkor van remény, hogy szívesen fogadják, és talán viszonozzák is. Az ünnepi könyvbemutatón, derűs, élő-eleven volt benne az öröm, hogy hálát adjon annak, Aki szeret örömöt szerezni az embereknek, és köszönetet mondjon azoknak, akik jó ügyeiben segítették. Örök tanuló és tanító elme volt. Rendületlenül hitte, hogy az ember többre tanítható és jobbá nevelhető.

Emberi és papi és habitusára a lélekből fakadó derű, másokat vidámító szeretet volt jellemző. A Gárdonyitól tanult, a „könnycseppel megszentelt humort” tartotta a legtöbbre. Az irónia változatai közül inkább csak a megerősítő, konfirmatív iróniát szerette, az mértékvesztő, éles, szatirikus változatokat nem kedvelte. Amíg a szatíra úgy tesz valamit nevetségessé, hogy túlfokozza a fogyatékosságot, az irónia az ellenkező viszonyítást végzi. A fogyatékos jelenséget felfele emeli, hamiskodva értékesnek tűnteti fel, de érzékelteti, hogy ez a „tökéletesség”, „hibátlanság” csak látszat: fikció. (Arany János Az elveszett alkotmányában Rák Bende apja a népet és szellemét akarja nevelni. A szellem latinul: spiritu, ezért alapít spiritusz gyárat.)

Szívesen, tájékozottan beszélt a humor témaköréről, amelynek gyümölcse a testet-lelket gyógyító mosoly, a szívből jövő nevetés, kacagás, amelynekjótékony hatása orvosilag igazolt. Hitte, hogy a humor az ember immunrendszerét javítja, a lelket felüdíti, a fájdalom egyik leghatékonyabb ellenszere; csökkenti a stresszhormonok szintjét, ellazítja az egész testet, erősíti az immunrendszert, javítja a vérerek működését, növeli a véráramlást. A sokat nevető ember derűs, kiegyensúlyozott, ellenállóbb a betegségekkel szemben is! A nevetés kedvező hatása feloldja a nyomasztó érzéseket. A humor átsegíti az embert nehéz helyzeteken, csalódáson, veszteségen – könnyebb vele optimistán szemlélni a világot. Lengyel Gyula bajban, gondban, betegségben is őrizte kedves, szelíd, szellemes humorát. „Lélek, lélek, de miből élek!?” Számos alkalommal együtt emlegettük: a gnóti szeauton nem azt jelenti, hogy utazzatok autón. Találékonyan nevezte meg templomtól távol maradó híveit: „Egyre több a fekvő hívem. Őket csak kétszer, kereszteléskor és temetéskor látom, akkor is vízszintes állapotban.”

Szerette Arany Jánost, ezért köszöntöttem Arany szavaival a Jubilánst: „Élj soká! és legyen élted, / Mint derűs nap, tiszta, víg, / Mely piros hajnalból támad / S ismét abban áldozik.” „Ne bántson a métely, sem másféle járvány. / Hanem oly erős légy, valamint a márvány.” A folytatás latinul következett: „Sincero corde peto Dominum Jesum Christum, ut gaudio et caritate impleat Te et adjuvet in omnibus operibus tuis” – ’Őszinte szívvel kértem az Úr Jézus Krisztust, töltsön el Téged örömmel és szeretettel’.

Jáki Sándor Teodóz, a csángómagyarok bencés vándorapostola, az egri fertálymesterek csíksomlyói zarándoklatának ötszörös lelki vezetője, 2012-ben -- a somlyói búcsúból visszatérve – az egri Szépasszony-völgyben Bíró László tábori püspökkel és Gyula atyával együtt celebrálta örömhírt sugárzó gyémántmiséjét.

A jubilánst latinul is köszöntöttük: „Ad multos felicissimosque annos!” ’Sok-sok igen boldog évet’ kívánok! „Amicus Dei maneas. Pacem animi habeas. Vivas crescas floreas!” – ’Maradj Isten barátja! Őrizd lelked békességét! Éljél, gyarapodjál, virágozzál!’ Teljesítsd, amit a kegyelem a családban, a gimnáziumban, a szemináriumban benned elkezdett. A másokért felajánlott élet reménye Babits Jónás könyvének is fohásza: „...ne fáradjak bele estelig / vagy mig az égi és ninivei hatalmak / engedik...”

A „Lélek ott fúj, ahol akar...” Erdőteleken, a Szent Kereszt Felmagasztalása templomban és Tenken is nagy volt a fúvása. Gyula atya stílusos ember volt, a szervezésnek, a templomban és az agapén még az ülésrendnek is megadta a módját. Az Egri Főegyházmegyéből, korábbi papi szolgálati helyeiről, de szerte az egész országból érkeztek rokonok, barátok, ismerősök, hívek, vendégek. Excellenciás dr. Ternyák Csaba Érsek Úrral az élen 21 paptestvére és az erdőteleki templomot zsúfolásig megtöltő hívek együtt ünnepeltek. Gyula atya sokak számára új oldaláról is bemutatkozott. A nagyszabású agapén szívből jövő, versmondással és az Halleluja eléneklésével bizonyította: előadói képessége a „Testvérmúzsák” külön ajándéka. Ott és akkor is nagyszerű, missziót teljesített! Néhány baráti szót válthattam több helyi roma rendezővel is. Egyikük azt mondta, a többi bólogatott: „Gyula Atya nekünk nemcsak pap, hanem a barátunk is.”

Bérczessy András tudósításából: Lengyel Gyula atya „Engem a szeretetetek éltet, szenvedéseimben erőt ad” – zárta beszédét, a jelenlévőkhöz fordulva..” Kép: Szent István Televízió – Vozáry Róbert

Gyula atya oszlopos tagja lett annak 25-30 fős, önzetlen, ügyszerető Gárdonyi-kutató csoportnak, amely Egerben, 2013-ban, Gárdonyi és Bródy születésének 150. évfordulója alkalmából, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság égisze alatt verbuválódott, majd pedig Szőlősgyörökön és szerte a Kárpát-medencében konferenciák, előadások, tanulmányok, könyvek segítségével igyekezett munkálkodni egy árnyaltabb, teljesebb, igazabb Gárdonyi-kép kialakításáért. Jelenlétével, előadásával mindenütt, az ELTE-n, Szőlősgyörökön, Kálban, Szuhogyon ragyogó helytállásról tett tanúbizonyságot.
Számos alkalommal interneten is sikerült számomra fontos szakmai dolgokról kommunikálnunk. Például akkor is, amikor górcső alá vettük Németh László VII. Gergely drámahősének a vallomását, amelyet az író saját sírfeliratának szánt, de ez sem valósult meg. Azt is kevesen tudják, hogy a dráma utolsó mondata – VII. Gergely pápa sírfelirata: „Dilexi iustitiam, odivi iniquitatem, propterea morior in exilio” – Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg számkivetésben.

Németh László - MA7

Németh László VII. Gergely drámahősének a vallomását az író saját sírfeliratának szánta. (Sajnos, ez sem valósult meg.) Azt is kevesen tudják, hogy a dráma utolsó mondata – VII. Gergely pápa sírfelirata: Dilexi iustitiam, odivi iniquitatem, propterea morior in exilio – Szerettem az igazságot, gyűlöltem a gonoszságot, ezért halok meg számkivetésben.

A VII. Gergely, a XI. század közepén a pápai diplomácia egyik legfontosabb szereplőjévé emelkedő, szegény sorból származó Hildebrandra (1015/1028-1085) is nagy hatással volt a Cluny bencés kolostorban fiatalon eltöltött egy év, s az ott tapasztalt értékrend nyomán világossá vált számára, hogy az egyház sürgősen reformokra szorul. 1073. április 22-én, II. Sándor pápa halála után foglalhatta el VII. Gergely néven Szent Péter trónját, s egyházfőként radikális harcot indított az egyház elüzletiesedése, valamint a világi befolyás ellen.

A széles látókörű, energikus új egyházfő kemény kézzel látott neki a reformoknak. Már 1074-ben eltiltotta a szolgálattól a nős, illetve a tisztségüket anyagi javakkal megvásárolt papokat. Gergely legfontosabb céljának azt tekintette, hogy kivívja az egyház függetlenségét a világi hatalomtól, sőt érvényesítse a pápai felségjogot. Az 1075-ös lateráni zsinaton kiadott Dictatus papae kezdetű bullában félreérthetetlenül kinyilvánította, hogy a keresztény hierarchiában az összes uralkodó, így a császár is a pápa után következik.

VII. Gergely pápa az Angyalvárba szorult vissza, ahonnan a normannok ugyan kiszabadították, de a felmentő, s mindvégig ellenségnek tekintett normann sereg dúlásai miatt nem maradhatott a lázongó városban. VII. Salernóba menekült, s ott is halt meg 1085. május 25-én. Utolsó szavai a 44. zsoltárt idézték: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem az istentelenséget, ezért halok meg száműzetésben”.

Egy másik közös példaképünkről, Márton Áronról, mogyoróhéjban szólok, aki a szeretet szolgálatában és az igazság védelmében vállalta erdélyi püspöki küldetését. Püspöki címerének jelmondata Szent Mártontól származik: „Non recuso laborem”. Kiegészített magyar fordítása: „Uram, ha népednek szüksége van rám, nem vonakodom a munkától.” A püspökszentelést követő négy évtized felelősségteljes, egyházat és közösséget mentő munkával telt. A legkeményebb politikai környezetben kellett helytállnia – előbb a román királyi, utóbb pedig a kommunista diktatúrában.

Nyugat-dunántúli pátriámtól több szempontból is különböző Bódva-völgyi „édes kis-hazát”, jeles költőit: Kalász Lászlót, Fecske Csabát... Friss diplomásként, három éven át – asszonykámmal együtt – az edelényi gimnáziumban tanítottam. Szuhogyi, szendrői, Bódva-völgyi hívei nagy szeretettel fogadták hajdani plébánosukat. A teltházas, igencsak hangulatos rendezvény után arról is beszélgettünk, hogy Trianon után milyen küzdelmes lett ennek a csodálatos tájhazának – anyagiakban szegény, de lélekben gazdag – szorgalmas, „paptermő” népének az élete. Hermánné Dienes Piroska szuhogyi polgármester asszony meghívására, Gyula atyával és Keller Péterrel, Gárdonyi Géza dédunokájával, az író életművének, kultuszának mecénásával – Balogh Csilla színművész kiváló közreműködésével – tartottunk nagy érdeklődéssel kísért konferenciát.

Gyula atya tudott arról is, amit a Laki Lukács László szerkesztésében és M. Takács Lajos szöveggondozásával megjelent, Talentumom megőriztem, gyarapítottam... című, szuhogyi példaképeket felmutató kis könyv tartalmaz. Felidéztem, hogy 1996. szeptember 20-án, Szuhogy általános iskolája Martinkó András jeles irodalomtudós és nyelvész nevét vette fel egy szép összefogással megszervezett ünnepség keretében.
A szintén szuhogyi születésű Takács János (1906-1983) útja a „kies Bódva-völgyből” a miskolci minorita gimnáziumba, majd a Jézus Társaságba vezetett. 1932-től Kínában eredményes misszionáriusi munkát végzett. 1962-től Tajvanon, 1974-től Ausztráliában szolgált. A költői lelkületű szerzetes mélységesen szerette szülőföldjét és népét.

Szuhogyi volt Takács József (1911-1982) a jeles katolikus teológiai professzor és egyházi író is. (Róla Szecskó Károly készített portrét.) Édesapja vaskőbányász volt Rudabányán. Fia, József Szendrőben, Miskolcon, Egerben tanult, a teológiát Rómában végezte. 1939-tól egri teológiai tanár és a papnevelő intézet spirituálisa. 1942-től Bátorban plébános, majd kerületi esperes. 1950-től a budapesti Hittudományi Akadémia dogmatika tanszékének professzora. Tanári működését „az államhatalom ellenzése miatt” 1956 nyarától nem folytathatta. A Schütz Antal ravatalánál elmondott gyászbeszédének és professzori állásából való felmentésének dokumentumai korjellemzően tanulságosak.

Szuhogy számos alkalommal méltónak bizonyult neves szülötteinek szellemi-lelki példaadóinak örökségére. Tanulságokkal is szembesültünk. Megnéztük a régi plébánia zárt, romló állapotú épületét. Szemügyre vettük a hozzátartozó nagy portát, kertet is -- sanyarú állapotában. De! Nem siránkoztunk, hanem imádkoztunk. A templomban felragyogott Gyula atya arca. Ott, a végeken, a peremvidéken alázatos szívvel intonálta a közös imádságot. Szívből szólt, szívszorítóan zengett a Boldogasszony Anyánk...

Gál Sándor Homok című verséből idéztem a ’felvidéki aranyhidat’: „csodaként nyílik ki dobóruszka / oltármélye borsi szülőszobája, hibbe balassi-csúcsa / a kassai dóm kőkriptája s feltörik a valóság vastitka / sztregovától szklabonyán át / komáromig felfénylenek a tájak / szenc szép hívespatak-íze / sztósz fenyőmagánya…”

Az észak-borsodi táj népének sorsában az élni segítő, hitben, hagyományban, emberi sorsban egyén és közösség, táj és történelem különös erővel összetartozik. Itt a hit, a kultúra nemcsak életet szebbé tevő tradíció, hanem lélekerősítő, megtartó szellemi-lelki táplálék is. Az elődök hagyatékának örökösei hűséges őrzőkként, újítókként igyekeznek követni példaképeiket, közben ők maguk is mintakövetővé, példaadóvá válnak.
Gyula atya szeretett kilépni a templom, a plébánia küszöbén, emberek között lenni, velük együtt időzni, beszélgetni. Mindig tudott valami lélekerősítő jó szót mondani. Búcsúzóul homlokunkra keresztet szokott rajzolni. Az egyik kedves elköszönését közkinccsé teszem, mert őt dicséri: „Mi akkor is értjük egymást, ha egy szót sem szólunk.”

II. János Pál pápa Budapesten elhangzó, áldáskívánó szavai lelkierőt sugároztak: „Bízom benne, hogy a magyarok milliói egyesülnek imádságunkkal azért, hogy eredményes legyen munkátok, amellyel a küszöbönálló új évezrednek egy szép Magyarországot igyekeztek építeni. Isten áldd meg a magyart!"– ezekkel a szavakkal lépett Magyarország földjére első alkalommal II. János Pál pápa 1991. augusztus 16-án.

Együtt örvendtünk, meditálva értelmeztük Ferenc pápa 2021. szeptember 12-én, Budapesten, a Hősök terén, az Eucharisztikus Kongresszust megkoronázó szentmisén mondott szavait: „Köszönöm nektek, Magyarország népe.” Majd zárszavában minden magyar szívéhez szólt: „A Boldogasszony, régi nagy patrónátok kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket. Veletek és értetek magyarul mondom: »Isten, áldd meg a magyart!«” Ferenc pápa
Nagyon szerette és ismerte a magyar kultúrát, irodalmat. Mélyen értette Kafkát, szerette idézni is. Kedvelte Heidegger híres gondolatát: „A nyelv a lét háza”. (’Das Haus des Seins’)” A következtetés egyértelmű: a magyar nyelv és irodalom: ’a magyar lét háza’ Szomorú volt, amikor az egymást öldöklők „Győzelemről” beszéltek és folytatódott a háborús öldöklés... Nietzschét idéztük: „Wer spricht von Siegen? Überstehn ist alles.” – „Ki beszél győzelmekről? A túlélés minden.”

Homa János is hálás szívvel vallott arról, hogy Gyula atya „folyamatosan figyelt a rábízottakra, a másik emberre. Úgy figyelt ránk, hogy észre sem vettük. De a mikor elhagyottnak éreztük magunkat, biztatott. Mindig ráérzett arra, mikor szorulunk segítségre. Olyan lelkipásztor volt, amilyenre mindig is vágyik az ember.”

Dr. Lengyel Gyula atya távozásával egyszeri, egyedi, pótolhatatlan személyiséget veszített a Magyar Katolikus Egyház, az Egri Főegyházmegye... Halála pótolhatatlan veszteség barátai, hívei, ismerősei számára, fájdalom idő előtti eltávozása. Családommal együtt szeretetébe, barátságába fogadott. Asszonykámat az általa is megélt, megszenvedett „mysterium passionis” jegyében sorstársának tartotta.

Cs. Varga István - preshaz.eu

Arany János két lélekerősítő gondolatát hívom segítségül: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl...” -- ...„Egy volt közös, szent vigaszunk: A LÉLEK ÉL: találkozunk!” Gyula atya számára a hitből fakadó kultúra nemcsak tudást, műveltséget, hanem életvezérlő elvet, a magyarság nemzeti gerincét, életet szebbé tevő, üdvösségre segítő tradíciót, lelki erőt jelentett. Közös bencés jussunkra emlékezve, egyházjogi formulát idézek: „Ad nutum Sacrosancti Dei et Sanctae Sedis” – ’A Százszorszent Egyisten és a Szentszék jóváhagyásával’: „Szent Benedekhez szálljon fel az ének...’ Emlékezésemet levélváltásaink szívből jövő kérésével zárom: Drága Gyula Atya! „Oremus pro invicem/imádkozzunk egymásért.”

Cs. Varga István