A korrupció főhadiszállása - visit.alsace

Az Európai Unió az elmúlt két évtizedben értékközösségből hatalmi erőközponttá, belső piacból föderális államkezdeménnyé alakult át. Történt mindez a tagállamok és az európai polgárok politikai felhatalmazása hiányában, az uniós szerződések betűjével és szellemével ellentétben, a tagállamok alkotmányos berendezkedését és intézményeit aláásva - rögzítette közírásában az EU-szakminiszter. A folyamatról Bánó Attila publicistát kérdezte a Gondola.

− Szerkesztő úr, a birodalmak belülről szoktak szétrobbanni. Az Európai Unió birodalmasodása megállíthatatlan, szétrobbanása azonban a mostani nemzedékek életében még nem várható. Hogyan tudjuk a minket fenyegető bajokat enyhíteni?

− Az Európai Unió jelenleg a legjobb úton halad önmaga felszámolása, a végső összeomlás felé. Ez ma túlzó jóslatnak tűnhet, de ha reálisan felmérjük a vezető politikusok többségének felfogását, a döntések várható következményeit, akkor a jövőképünk felrajzolásához nem kell társadalomtudósnak lenni. Az unió globalista vezetése nem a tagországok polgárainak érdekében politizál. Nyíltan és szemérmetlenül szolgálja a „nem létező” pénzhatalmi körök önző érdekeit, ami azt jelenti, hogy semmibe veszi a sokat emlegetett demokrácia alapelveit. Ezek az alapelvek − mindenek előtt a népfelség elve − alapvető feltételei az egészséges társadalomfejlődésnek.

Nem arra gondolok, hogy az „istenadta nép” mindent tud, és tőle kell várni az iránymutatást, hanem arra, hogy a nyugati demokrácia rendszere és működési technikái a második világháborút követően elég jól kialakultak, de történelmi kifutást kellene hagyni a továbbélésére. Annál is inkább szükség lenne erre, mert az unió, a közép-keleti régió országaival bővülve már nem ugyanaz, mint korábban.

Az a neoliberális birodalmi szemlélet, amely ma jellemzi a brüsszeli „elit” magatartását, nem csak gátja a tagországok normális együttműködésének, hanem legfőbb ellensége az unió egészséges fejlődésének. Ezt a folyamatot sürgősen meg kellene állítani, mert félő, hogy hamarosan késő lesz. Hogyan volna ez lehetséges? Nos, a receptet – a patrióták mozgalmával − már kiállította az Orbán-kormány, most már csak be kéne venni a gyógyszert.

− Végy egy nagy célt, ami néhány évig a közös cselekvés mozgatója lehet. A cél legyen olyan, ami kizárólag az uniós hatáskörök szélesítésével valósítható meg, és ami nyilvánvaló tagállami hatáskörökbe is indokolhat beavatkozást. Szerencsés esetben a célnak erős morális felhangja vagy értéktartalma van, így az ellenkezőkkel nem kell érdemi vitát folytatni. Elegendő a konkrét intézkedésekkel szembeni kritikát az európai értékek tagadásaként értelmezni, a bírálókat pedig kitolni az európai politikai közösségből. Ezt szenvedjük el napjainkban. Erkölcsi nullák tolják ki a demokratákat az európai közösségből. Leleplezésük megtörtént, de hatástalan. Hogyan szólhat közbe a történelem?

− A jelenkor történelmét csak a ma élők formálhatják. Azok az erők – nevezhetjük őket patriótáknak vagy a demokrácia hiteles elkötelezettjeinek −, akik tisztán látják a legfőbb bajokat, köztük a balliberális „értékek” kontinens méretű kötelezővé tételét, azok tudják, hogy az uniót ma megvásárolható, öntelt és tehetségtelen akarnokok irányítják. Tanúi vagyunk az egykor nagyra tartott európai demokrácia leértékelődésének. Az EU egyre többször veszi semmibe a saját szabályait, alkalmaz kettős mércét és hoz uniós polgárokat érintő, létfontosságú döntéseket az érintettek megkérdezése nélkül.

A nemzetekben gondolkodó patrióták egyelőre kisebbségben vannak, ezért nem tudják kikényszeríteni, hogy Európa a saját érdekeit szem előtt tartva, jó irányba haladjon, de az idő nekik dolgozik. Nagy kérdés viszont, hogy a globalisták meddig tobzódhatnak a hatalomban, s mekkora károkat okoznak addig, amíg végül letűnnek a színről. Ha ez a történet túlságosan elhúzódik, akkor bekövetkezhet az összeomlás, és Európa végleg elveszíti azt a lehetőségét, hogy részese legyen a világ sorsát alakító nagyok játékának.

− Ukrajna csatlakozása a tagállami szuverenitás eddig érinthetetlennek gondolt bástyáit is aláássa. Ukrajna uniós tagságával az orosz–ukrán háborút kiváltó geopolitikai konfliktus nem szűnik meg, viszont az Európai Unió és Oroszország közötti közvetlen konfliktussá alakul át. Ez annyira ésszerűtlen, hogy csak korrupt politikusok támogathatják. Egyértelműen a háborúval jól járó hadiipar korrumpálja az EU-figurákat. Ezzel 500 millió ember érdekeit sértik, mégis át tudják erőltetni a korrupt akaratot. Hogyan védekezhet mégis az 500 milliós többség?

− Igen, ez lehetne az egymillió dolláros kérdés. Az európai közügyek iránt is érdeklődő emberek reménykednek, hogy az EU végre észre tér, és felismeri, hogy le kellene állni az önmagunkat gyengítő oroszellenes szankciókkal, az ukrajnai háború további támogatásával és azzal a gyakorlattal, hogy úton, útfélen büntetjük azokat a kormányokat és politikai szervezeteket, amelyek nem felelnek meg a balliberális „elit” ízlésének.

A hatalmas károkozás nem csak emberéletben, pénzben és gazdasági veszteségekben mérhető. A jelenlegi rossz helyzetet tovább rontja a baloldali kormányok és pártok tevékenysége. Ami például Németországban történik az illegális migrációt elítélő, egyre népszerűbb AfD politikai elszigetelése terén, vagy amit legutóbb a párizsi büntetőbíróság engedett meg magának az ugyancsak népszerű Marine Le Pennel szemben hozott ítéletével, az egyaránt igazságtalan és felháborító. Mindkét ügy a népakarat arculcsapása.

Bánó Attila - Legénd, 2021, Lajter Imre felvétele

A védekezés azért nehéz, mert a politikai változások lassúak, a média zöme annak a globalista oldalnak a kezében van, amely semmilyen durva módszertől sem riad vissza a hatalma megtartása érdekében. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy tovább küzdünk és bízva bízunk.

Molnár Pál