Kuklay Antal - mediaklikk.hu

A 93 esztendős Kuklay Antal Atya pappá szentelésének 70. évfordulóját hálaadó és engesztelő szentmisével ünnepli 2025. június 14-én, 11 órakor (szombaton) Mátramindszenten. A hajdani körömi plébános, egri kanonok, Pilinszky-kutató, könyvtár és művészettörténész szakos végzettségű atya l932. június l3-án született Csapon. Apja kántortanító volt. Elemi iskoláit Csapon végezte. A gimnáziumot a sátoraljaújhelyi piaristáknál kezdte. A Bodrog-parti iskolavárosban, a pataki Református Gimnáziumban érettségizett. Teológiát l950 és l956 között Hejcén, Egerben és Budapesten tanult.

Mélységesen ismeri, meg- és átélte a missziós és a sors szabta, kegyelem adta papi hivatás örömeit és szenvedésmisztériumát is. Életútját sorstükörként mutatják a tények. Hatvanöt évvel ezelőtt szentelték pappá. Teológiai doktorátusára készült, amikor 1956-ban kitört a forradalom. November 2-án Marosfalvi László kispap az Állami Egyházügyi Hivatal irattára ügyében felkereste az akkor már a fogságából kiszabadult, a budai Várban tartózkodó Mindszenty bíborost. A Prímás azonnal felvette a kapcsolatot Tildy Zoltánnal, aki Maléter Pál révén megszervezte az irattár lefoglalásának katonai biztosítását. Mindszenty a titkárát, az önként vállalkozó Turchányi Egont bízta meg az ÁEH irattára megmentésének megszervezésével. Másnap, november 3-án, Németh János, a Szent István-bazilika káplánja, két kispap, Vigh Szabolcs és Marosfalvi László, valamint a már felszentelt papként Kuklay Antal az ÁEH Pasaréti úti épületéhez ment, hogy segédkezzen az iratok csomagolásában.

Két társával, Varjú Imrével és Marcheschi Károllyal állította össze a „Kedves Barátom!” című körlevelet, amely tartalmazza Mindszenty november 3-i beszédét, XII. Piusz pápának a magyar forradalommal kapcsolatos megnyilatkozásait is. Ez a iratot közel 150 példányban stencilgéppel sokszorosították, majd kiküldték különböző plébániákra.

XII. Piusz már 1956. június 29-én – III. Kallixtusz pápa imabullájának 500 éves évfordulóján –, kiadott egy pontosan időzített apostoli levelet, melyben aggodalmát fejezte ki Kelet-Európa népeiért az ateista befolyás erősödése miatt. Négy hónap múlva október 23-án forradalom tört ki Magyarországon. Az 1956-os pápai enciklikának ugyanaz volt a célja, mint amit ötszáz évvel azelőtt III. Kallixtusz Cum hiis superioribus annis imabullájában kért. 1456-ban a napi háromszori harangozás emlékeztette a keresztényeket az imádkozás megkezdésére. A csatát megelőzően pápai rendelettel bevezetett déli harangszó a keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet.

A pápa az enciklikájában felidézte azokat a magyarországi emlékeit is, melyeket az 1938-i, budapesti látogatása óta őrizett. (A 34. Eucharisztikus világkongresszusra pápai legátusaként érkezett Budapestre.) A pápai enciklika célja: érjen véget a vérrontás, mert a megbomlott rend nem állítható vissza fegyverekkel. Imahadjáratot indított a föld összes keresztényeinek, tanújelét adva a közös szeretetnek: „Az annyi fájdalomból kínzott és annyi sebből vérző igen kedves magyar nemzet” és a közép-európai népek jussanak el polgári és vallásszabadságuk, közügyeik megoldására, megőrizve Isten és Krisztus Király jogait.

XII. Piusz pápa 1956. október 28-án adta ki a „Luctuosissimi eventus” - A legtragikusabb események - kezdetű enciklikáját, melyet kiemelten nekünk, magyaroknak címzett: „Azok az igen gyászos események, melyek Kelet-Európa népeit sújtják, különösen pedig a számunkra oly kedves Magyarországot, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik, mélyen megrázzák atyai lelkünket. De nemcsak a mienket, hanem bizonyára mindazokét, akik számára drága értéket jelentenek a civilizáció jogai, az emberi méltóság és szabadság, amely kijár egyénnek és nemzetnek egyaránt...” A pápa október 31-én Mindszenty bíboroshoz „Eodem paterno animo” - Ugyanazzal az atyai lélekkel - táviratot küldött, november 1-jén a „Laetamur admodum” - Nagyon boldogok vagyunk - kezdetű, 5-én pedig a „Datis nuperrime” - Nemrég adott - című, aggódva irányt mutató további két enciklikát bocsátott ki.

Október végétől november 7-ig a pesti kispapok segédkeztek az Pázmány Tudományegyetem 1950-ben államosított, ELTE Jogi Karrá vált épületében meghúzódó forradalmárok étkeztetésében. (A szeminárium konyháján őrájuk is főztek.) November 4-én Kuklay Antal és Zöldi Sándor segített az akkorra már harckocsikkal blokád alá vont ELTE Jogi Kar épületében rekedt nemzetőrök szöktetésében. Antal atya szándékosan nyitva hagyta a kripta vasajtaját, amelyen át a forradalmárok a szomszédos épületből, a falon átmászva, a szemináriumba juthattak. A sekrestyében reverendába öltözhettek át, és az akkor még lezáratlan Papnövelde utcán keresztül elmenekülhettek.

Kuklay Antalt az elöljárója, féltve őt a megtorlástól, Szikszóra nevezte ki káplánnak. 1957 májusában Szikszón tartóztatták le. Az ÁVO központi, Fő utcai börtönébe szállították, majd a Markó utcába vitték. Kimondták ellene a vádpontokat: részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal kifosztásában. Ellenforradalmárok szöktetését, felelősségre vonásuk elkerülését segítette. Terhére írták a „Kedves Barátom” kezdetű röpiratot is.

A „Turchányi Egon és társai” címen jegyzett koncepciós perben több mint tíz kispapot és több világi hívőt ítéltek el. Turchányi életfogytiglani büntetést kapott, Kuklay Antalt 10 év börtönbüntetésre ítélték. Az l957-ben, hat évnél tovább tartó, főképpen márianosztrai börtönbüntetést élt túl. A pártállam a börtönben fordítói irodát működtetett. Kuklay Antal, kitűnő nyelvtudásának köszönhetően, több könyvet is magyarra fordított… 1963-ban, hat év és néhány hónap rabság után szabadult az amnesztia idején.

Kuklay Antalt kétéves rendőri felügyelet alá helyezték, a papi szolgálattól, a nyilvános misézéstől és hitoktatástól eltiltották. Ez a tilalom, a szabadulásától számítva, 10 évig volt érvényben. Nagy béketűrésben, de mindvégig rendíthetetlen hittel élte végig mindezt. Mindig azt kereste, mit kíván és vár tőle az Úr. Megalázottsága idején is szakadatlanul szolgálta, legjobb tudása szerint segítette Egyházát és magyar népét. Börtönéveit és a hányattatásban töltött esztendőket önképzésre is felhasználta. Elmélyült tanulmányokat folytatott a muzeológia, a könyvtárügy, a régészet, a művészet- és irodalomtörténet terén.

l963-66 között Sátoraljaújhelyen gyári segédmunkásként, például galvanizálóként kereste kenyerét. 1967-ben a Sárospataki Római Katolikus Gyűjteménybe hordta, „trabantozta” a térség egyházi-művészetének kincseit, könyveit. l968-ban az OSZK-ban könyvtárosi képesítést, l98l-ben az ELTE-n művészettörténész diplomát szerzett.

l973-tól a Sajó menti Körömben missziós hivatástudattal plébánosként szolgált. A Körömbe látogató múzeumban, könyvtárban érezhette magát. A múlt emlékeit, anyagi kultúráját eredményesen gyűjtő, megmentő lelkipásztor szívesen kalauzolta vendégeit. Elmélyedt a körömi és sajóládi pálosok régmúltjában. Köröm és Sajólád neve a pálos szerzetesek révén egybeforrt. (Ezt bizonyítja Joó Tibor sajóládi pálos kolostorról szóló, 1979-ben megjelent munkája is.)

A Sajó melletti Laad birtokot Nagy Lajos adományozta Czudar Péternek hűséges szolgálataiért – amint ezt egy 1387. szeptember 29-én kelt oklevél bizonyítja.

Az elkészült kolostor kegyhellyé vált. 1400. november 1-jén IX. Bonifác pápa búcsút engedélyezett a sajóládi templom zarándokainak, a perjelt pedig felhatalmazza 12 időszaki gyóntató alkalmazására. (Az építkezésre és karbantartásra fordítható búcsúengedélyt a váradi székesegyház és püspök csak 1401-ben, a kassai Szent Erzsébet-templom pedig 1402-ben kapta meg.) 1423-ban szentelte fel János egri segédpüspök a paulinusok ládi templomát. 1443-ban a Czudar család körömi birtoka felét, majd pedig az örökmisék fejében az egészet a sajóládi kolostornak adományozta.

Hányatott történelme során a sajóládi kolostor a török időkben elpusztult. Romjait az ónodi vár helyreállításához használták fel. A Rákóczi szabadságharc időszaka sem kedvezett az építkezésnek. De a harcok múltával a pálosok hamar hozzákezdtek kolostoruk építéséhez és a birtokviszonyaik rendezéséhez. A kolostor és templom „poraiból és hamvaiból” jórészt a régi alapokon épült újjá. 1737. május 30-ra az összes munkálat befejeződött. A kolostor a XV. és XVI. században sem tartozott a nagyobbak közé, de történelmi jelentőséget kölcsönöz neki, hogy Martinuzzi Fráter György itt volt novícius, majd pedig a mohácsi vész idején, és még utána is 1528-ig ő volt a ládi kolostor perjele.

A XVIII. század az újjáéledés és újjáépítés időszaka. Ekkor emelnek templomot a pálosok Körömben és építik föl a szép, barokk stílusú, két emelet magas, hat boltozott szobából, konyhából, két pincéből álló vendégfogadót: a mai plébánia épületét.

Számos neves és tudós vendége volt a sajóládi pálos kolostornak és a körömi fogadónak. Többek között – 1780. július 20-tól október 1-jéig, pécsi tanulmányaiból visszatérve, itt tartózkodott Virág Benedek is, innen került Székesfehérvárra...

A pálosok 1786-os feloszlatásakor 14 szerzetes élt a ládi kolostorban. 25 hazai kolostoruk esett áldozatául a rendeletnek. A templomuk plébániatemplom lett, kolostoruk és körömi vendégfogadó pedig parókia... Kuklay Antal a gondosan felújított körömi plébánián, a pálosok hajdani, háromszintes barokk stílusú fogadójában lakott.

Országzug ez a kis falu. Muhi felől érkezve komppal lehet átkelni a Sajón. Mintegy tíz perces séta után érkezünk a messziről is jól látható plébánia épületéhez, amelynek emléktábláján ez olvasható: „Remete Szent Pál követői, a magyar eredetű Pálosok imádkozó és dolgozó helye volt e ház. Lakói a fehér Barátok: a magyar róna éltetői, jó és balsorsban századokon át a nemzet őrei, tanítói, támaszai és vezérei voltak. Ma a R. K. Paróchia, az Isten és a Haza védelmezője, az egyházi és nemzeti sors tradícióinak hűséges őrzője és ápolója. A fehérruhás rend e hajdani otthonát a századok viharai után a nemes szívek magyar lelkük fellángolásával és áldozatkészségével új életre hívták, munkába szervezték Egyházunk és Csonka Hazánk megmentésére. A. M. D. C. Köröm, 1936.”

Kuklay atya a Conditio Humana Alapítványon keresztül szellemi fogyatékosokat támogatott. A Köröm Életminőségéért Alapítvány segítségével támogatta a cigányok szocializálását. Óvodát épített. A cigány gyerekeknek napközit szervezett. A nevelő munkába bevonta a magyar asszonyokat, miskolci fiatalokat, budapesti művészbarátait is. A templom és az iskola mindig szívügye volt. Templomot épített Kiscsécsen, A Folia Selecta periodika és a Bölcsesség Hajléka rendezvénysorozata révén szellemi-lelki minőséget hozott létre Körömben. Templomot épített Kiscsécsen, Kesznyétenben és Sajóhídvégen.

2014-ben gazdag életművéért és a cigányság felemelkedéséért végzett példaértékű munkájáért az Akadémia dísztermében vehette át a Magyar Örökség-díjat: „a Magyarság Becsületrendjét”. Hofher József jezsuita atya laudációjában kiemelte: „szellemileg, lelkileg tönkretett, rendszerek és rendszerváltások által meggyötört és megnyomorított lelkek közül. Világító torony, aki a börtönévek és hosszú mellőzöttségek ellenére fel tudta emelni ezeknek a szegény embereknek a tekintetét az égre, mint barokk katedrálisok égbe nyíló mennyezetfreskói, hogy utat mutasson és jövőt hirdessen az itt élőknek olyan időszakban is, amikor (...) az egyház és egyháziak csak megtűrtek voltak hazánkban. Kuklay Antal szerint az elnyomatás „évei sem nyújtottak kevesebbet, csak mi fiai, voltunk kevesebbek: – bősz nagyravágyók: – lesve a csodákat: nem tettük azt, amiből csoda válhat.”

 

A Hit Pajzsa díj

Kuklay Antal 2009-ben a Parma Fidei – Hit pajzsa-díjat a hit védelme és a szegények szolgálata elismeréseként érdemelte ki. A díj átvételkor elmondott köszönő beszéde önjellemző és igen tanulságos. Amikor meghallotta, hogy neki adományozzák ezt a szerinte zavarba ejtően megtisztelő címet, elővette a Finály latin szótárt és fölütötte a parma szónál. Amit talált, azt hite szerint tovább értelmezte: „parmularius – a pontifex parmát viselő szolgája. A pontifex római főpap, szó szerint hídverő. Az ő feladata, hogy hidat verjen a földiek és az égiek között. De ez a parma, ez a pajzs, amit a szolgája vitt, jelzi, hogy neki feladata volt elhárítani a várost, Róma népét fenyegető veszélyeket is. Így lett a parma a pontifex „logója”. De nemcsak szimbolikus volt ez az elhárítás, ez a védelem. A római papok feladata volt, hogy az istenszobrot őrző templom mellett a templom belső kamráját is őrizték, azt az ablaktalan helyiséget, amelyet csak belülről lehetett megközelíteni. Ezt mindig zárva tartották, innen mondhatjuk a görög szó nyomán: müein – becsukni, bezárni, hogy ez volt a müszterion. Itt őrizték a templom kincseit, a felajánlott adományokat és a polgárok értékeit.”
Kuklay Antal a mindenkori jelenre vonatkoztatja a példázat értékű parma értelmezését: „S melyek ezek a kincsek? A valóság, az igazság, a jóság, a szépség és a szentség. Őrizzük minden fenyegetés ellen. Mi ez a fenyegetés a mi időnkben és minden időben? A nihil, a kétely, a szkepszis, a cinizmus, a nihilizmus fenyegetése, amellyel szemben föl kell tartanunk Krisztusnak a pajzsát. Őriznünk kell a valóságot. Azt a valóságot, amely csak a kegyelem teljességében tárul föl. Őriznünk kell a jóságot, a szépséget, az igazságot és a szentséget. (...) Ezt kell, hogy őrizzük az alvilág hatalmaival szemben. S ahogyan a görög kereskedők számára ez a pajzs biztos védelmet jelentett a megfogható kincsek számára, ugyanúgy kell, hogy védelmet jelentsen a mi hitünk a mindennapi élet, tehát a földi valóság, igazság, szépség, jóság és az emberi értelemmel is fölfogható szentség védelmében. Mi ellen? A pénzvilág, a hírvilág és az alvilág összefonott támadásával szemben... (...) Ez a védelem a müszterionban történik, a zárt, ablaktalan, sötét helyiségben. Mert ott őrzik a kincseket.”

A parma fogalomértelmezését a szakrumból forrásozó Jézus-eszményhez kapcsolja: „Ezt vállalta Krisztus, és azt mondta, ’aki utánam akar jönni’ (Lk 9,23), és be akar jönni a szentélybe, meg akarja találni a rejtett kincset, az „kövessen engem”. Ebben kristályosodik ki, olvad ki a hit aranya, és ez vár mindnyájunkra. Erre hív bennünket Krisztus. (...) S akkor föltárulnak az értékek, akkor is, ha »Nem föld a föld. / Nem szám a szám. / Nem betű a betű. / Nem mondat a mondat. // Isten az Isten. / Virág a virág. / Daganat a daganat. / Tél a tél. / Gyűjtőtábor a körülhatárolt / bizonytalan formájú terület.« (Pilinszky János: Költemény)”

A könyves Pilinszky-kutató plébános

Kuklay Antal körömi plébánosként A Kráter peremén címmel Pilinszkyről könyvet jelentetett meg, melynek alcíme: Gondolatok és szemelvények Pilinszky János verseihez. 2020. júniusában – vasmiséjére, mátramindszenti sátoros ünnepére – Wattay Elemér remek fotóival együtt az 5., bővített kiadást is „fényre bábáskodta”. (1987, 1988, 1995, 2005, 2020, 1922. Üveghegy Kiadó, Százhalombatta). A kiadást támogatta: a mátramindszenti Mens Sana - Egészséges Elme - Alapítvány.) l993-ban portréfilmet sugárzott róla a Magyar Televízió. Sok lelkigyakorlatos, kulturális rendezvény szervezője volt. Számos egyháztörténeti, művészettörténeti és irodalomtörténeti tanulmány, cikk szerzője...

Kuklay – Pilinszky véleményét osztva, „Ez a legjobb, amit eddig írtak rólam” –, Radnóti Sándor A szenvedő misztikus. Misztikus eszme, lírai forma. Pilinszky János lírai költészetéről című művét tartja a szakirodalom legjobb könyvének. (Akadémiai K. Bp., 1981.) Az esztéta Radnóti Sándor „kimutatja, hogy az Isten-eszme a költészetben három formában kap hangsúlyt. Az istenkereső költők számára Isten léte a probléma. Verseikben vele küzdenek – például Ady. A másik csoport a liturgikus költőkét, akik számára Isten léte evidencia, hozzá írnak zsoltárokat, himnuszokat, mint a franciáknál Claudel vagy nálunk Babits egyes verseiben. A két csoport között van egy keskeny ösvény, rajta azok a költők, aki számára nem Isten léte a probléma, hanem a Vele való találkozás. Ezeket nevezi Radnóti misztikus költőknek. Közülük legjelentősebb a spanyol Keresztes Szent János – akinek a költészetét Pilinszky behatóan tanulmányozta –, nálunk pedig éppen ő a »szenvedő misztikus.”

Szerinte Pilinszky verseinek nyitja, hogy csak elmélyült meditációval lehet megfejteni mélyre rejtett titkaikat. Kuklay életének nagy „égi” ajándéka volt a Pilinszky Jánossal való megismerkedése és a közöttük kialakult lelki barátság, amelyet számára a Pilinszky-életművel való mélyreható foglalkozás, értelmezés követett.

Pilinszky - tiszataj online

Kuklay az ars sacra/lyrica sacra szemlélet jogosultsága mellett tesz tanúságot. Tudja, hogy az interpretáció nézőpontfüggősége és időbeliség kapcsolata magától értetődik. Pilinszky szavait analógiásan idézi, életművének olyan területeit világítja meg, amelyekhez a mai kutatóknak nincsen, vagy kevés és hiányos a teológiai és a klasszikus műveltsége.

Az emberi szerző: sensus auctoris. Az ember által alkotott isteni üzenet ruhája: a textus. Textus dominus – a szöveg nagy úr! Egy jól sikerült alkotás üzenete sokkal több annál, mint amit a szerző tudott, tudhatott. Éppen ezért a teljesebb üzenet, az un. sensus plenior történeti és tudományos módszerekkel nem egészen, nem teljesen, nem hiánytalanul ragadható meg. Ismerni kell a szerzőt, ezért kutatjuk a sensus auctorist, azt, hogy mit tudott, mit akart, mit próbált megfogalmazni, de az interpretansnak ezen túl kell lépnie.

Ma sok kutató tudomást sem vesz a sensus plenior-ról, a teljesebb értelmezésről. A hit szabálya, a regula fidei legalapvetőbb magyarázati szempont: hitszabály, az egyház tanításának összessége. Kongeniális a kontextus, ha a géniuszt ugyanaz a Lélek élteti, amelyben a mű elnyeri igazi értelmét. Egy tágabb hit-összefüggésben kapják meg a szövegek a teljes(ebb) értelmüket. A Teremtő által az emberbe oltott képesség a sensus divinitatis – a jó, a szép, az igaz, a szent felismerésére irányuló adottság.

Babus Antal, A Kráter peremén első recenzense mutatott rá: Kuklay Antal felbontva az időrendet, gondolatok és témák szerinti fejezetekben csoportosítja Pilinszky műveit: „az eddig különálló gyöngyszemeknek hitt versek és esszék között felismerhetővé válnak az összefüggések...” Ebből adódik egy sarkalatos kérdés, valóban igaz Pilinszky vallomása: „Amiként kezdtem, végig az maradtam. / Ahogyan, kezdtem, mindvégig azt csinálom”?

Kuklay Antal válasza: „... ha odafigyelünk a vers folytatására, választ kapunk: „Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat”– tehát itt a hallgatás kontinuitásáról van szó. (...) Ezért Pilinszky költői pályáját talán így határozhatjuk meg: az elhallgatás fokozatai. Folyamatos, amiről – akár e versben is – hallgat: a szenvedés, mely gyönyörű hasonlatával téli hó, száműzött tenger, Isten hallgatása. És folyamatos, ahogyan hallgat: sűrít, tömörít. aszkézise, amellyel lemond a szavakról, hogy elmondja az elmondhatatlant. Gótikus katedrálisok kőcsipke-faragói közelítettek ilyen makacs istenkísértéssel a tökéletességhez: mennyit lehet még elvenni az anyagból, hogy még szebb legyen? Ő a maga pályájára visszatekintve két korszakáról beszél. »Korábban jobb kézzel írtam, most ballal, korábbi korszakom a Duna, a mostani a Tisza, korábban perfekcionista voltam, most tudom, hogy nincs tökéletesség.«”

Kuklay tágas kontextusba helyezi Pilinszky verseit. Arisztotelésztől tudja: az analógia nagy tudomány, az összefüggésekben reveláció rejlik. Sokat idéz a Szentírásból, Pascal, Aquinói Szent Tamás, Szophoklész, Arany, Petőfi, Babits, Ady, Mándy Iván, Hölderlin, T. S. Eliot, Dosztojevszkij, Simone Weil, Ottlik Géza, Sheryl Sutton, Ted Hughes, Francois Mauriac... műveiből. Szemlélete a hajdani bibliamagyarázók áhítatával rokon. Felfedezte, hogy Pilinszky verseit legjobban a saját prózájával lehet értelmezni: „...különösen vonatkozik ez a Beszélgetések Sheryl Suttonnal kötetre, amely kifejezetten ezzel a szándékkal íródott –, megtaláltam azokat a gyökereket, forrásokat is, amelyekből a költői ihlet táplálkozott. Olykor egy-egy dőlt betűs szó figyelmeztetett a versben rejlő irodalmi utalásra, allúzióra. Évekbe telt, amíg Dosztojevszkijnél megtaláltam a naplementét Svájcban, a Gyónás után című vers költői képét. Aquinói Szent Tamás szövegeivel a versekben rejlő teológiai-filozófiai gondolatok tételes kifejtését tártam az olvasó elé. Mándy Iván karcolatával a hallgatás éveinek atmoszféráját érzékeltettem, amiből a Terek című. vers szabadságvágya fakadt.”

A T. S. Eliot-idézettel a könyv előszavában az analógiás értelmezés jogosultságát bizonyítja: „...modern irodalomelméleti felfogás igazolja a régi, szentírás-magyarázók eljárását, akik megkülönböztették a Biblia szó szerinti és átvitt, úgynevezett allegorikus, misztikus vagy morális értelmezését. Ők úgy gondolták, hogy a szövegben több van, Isten többet üzen benne számunkra, mint amennyi a szavak közvetlen jelentése. Ez bizonyos értelemben minden műalkotásra érvényes. Minden, ami szép, több önmagánál... Máskor egy gondolat interferenciagyűrűit próbáltam felvázolni, ahogyan e térben és időben tovaterjed, s egy-egy alkotásban újra meg újra testet ölt. De ez a montázstechnika lehetőséget adott egy sajátos önkifejezési formára, rejtett vallomásra, üzenetre is, amit az olvasók fel is fogtak.”

Kuklay az olvasó számára meghagyja a mérlegelés, megfontolás és a döntés jogát és lehetőségét. Kutató-értelmezői célja: az emberfelmutatás, értelmezése az ars sacra, literatura sacra, lyrica sacra nézőpontjából: közelítés az interpretatio sacra authentica lehetőségeihez. Értelmezése erősen kötődik a hermeneutica sacra szemléletéhez, a Biblia-magyarázat, az igehirdetés elveihez, és távol áll tőle a hermeneutica profana világa.

Voltak, akik Pilinszkyt olyan tüneménynek látták, akinek több köze van a nyugat-európai egzisztencializmushoz, irányzatokhoz, mint a magyar kultúrához, irodalomhoz. Pedig Pilinszky művét József Attila, Radnóti, Babits, Kosztolányi, Ady, Vörösmarty, Berzsenyi stb. nélkül csak hiányosan lehet megérteni. Az anyanyelv a költői létezés nélkülözhetetlen közege volt a számára. Magyarul mondta el a nem magyaroknak szánt gondolatait is. Kuklay szerint: „A nyugat-európaiak Pilinszkyt éppenséggel közép-európainak látják, Herbert, Popa és Rózewicz társaságában. Ezt a csoportot a történelem forgószele sodorta össze. A sors kegyelméből ugyanazt csinálják... (...) De közülük talán Pilinszky jutott el leginkább a hurrikán szívébe, ahol néma csend van, » a kutyaólak csöndje«”
Kuklay Pilinszkyt – a méltán világhíres angol Ted Hughes nyomán, aki kötetre valót fordított angolra a magyar költőtől – a magyar lírafejlődésben, a mintakövető elődök után, a világlírában is mintaadónak értékeli. Ha a „Best” kategóriában csak két Pilinszky-verset kellene megjelölnie, akkor az Apokrif és a Kráter című költői remekművet választaná.

A kritikai fogadtatás észrevételei: részlegesek ezek a Kuklay-elemzések, nem kerekednek Pilinszky életművét átfogó szemléletté, mégis tiszteletet keltenek, a megértés fontos fázisát alkotják. Veszélyes a szimbólumok allegorizálása. Az interpretans a szövegbe rejtett igazság többértelműségét egy alapigazságra igyekszik visszavezetni. Kuklay a könyvét nem tartja tudományos műnek, melytől megköveteljük egy egzakt módszer következetes alkalmazását: „ Az esszé szabadságával kalandozik a kötött és oldott gondolkodási módok között. Nem a monográfiák gőzhengere, hanem kalauz egy erdei sétához, ahol a turistajelzések sokaságából a képzelt útitársnak kell eldöntenie, melyik ösvényt válassza, sőt biztatás arra, hogy nekivágjon ismeretlen csapásoknak, felfedezzen rejtett szépségeket.”

Távol áll tőle a Tacitus Agricola című művéből származó „Nunquam autores, semper interpretes – sose a szerzők, mindig az értelmezők” elv. Máig folytatja a Pilinszky-versek meditációs értelmezését. Számos új felismeréshez jutott el. Például ahhoz, hogy a költő Négysoros című remeklésében a Jutta Scherrerhez fűződő, házassági kudarcról, beteljesületlen szerelméről vall: „Alvó szegek a jéghideg homokban, / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.”

Kuklay Antal életpéldája a Jézus-eszmény, a Pilinszky-kutatóé az evangéliumi esztétika, a vox diva evangelica – az isteni evangélium lelkiismeretben iránymutató hangja. Kuklay a szeretet, igazság és jóság révén, a szenvedés misztériumában mélyen rokon legkedvesebb költőjével: „Csatavesztés a földeken. / Honfoglalás a levegőben.” A szellemben-lélekben pusztuló és pusztító világban, ezernyi veszély közepette, csak az Isten kegyelme, a hit és emberség védhet meg bennünket. (Kuklay Antal egyik hallgatója így nyilatkozott: „Ilyen hiteles és szép versértelmezéseket Sík Sándortól olvastam…”)

Zsille Gábor költő, műfordító, publicista, polonista, rádiós músorszerkesztő könyvet írt Kuklay Antalról: Isten magyar népének szolgája. Kuklay Antal élete vallomásai és írásai tükrében; Új Ember, Bp., 2005. Mint szűkölködők, de sokakat gazdagítók. Kuklay Antal körömi plébánossal beszélget Fülöp Zsuzsanna; Kairosz, Bp., 2009 (Magyarnak lenni, 56.)

Kuklay Antal Mátramindszenten mindmáig aktívan, tanúságtevő hittel és szívből szolgálja Egyházát és híveit, miközben odaátra is bőségesen gyűjti az érdemeket. Evilági kitüntetéseit megtiszteltetésként, illőn és emberül fogadta: 1997: Polgári Érdemrend Középkeresztje. 2008: Fraknói Vilmos díj, 2009: Parma Fidei (Hit Pajzsa) díj, 2011: a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje. 2014: Magyar Örökség díj. A 2020-ban alapított Pyrker-díjat, az Egri Főegyházmegye legrangosabb kitüntetését, Kuklay Antal főszékesegyházi kanonok 2021-ben elsőként érdemelte ki.

Az „újholdas”, „misztikus” Pilinszky „nem különbözni” akart. Születésének dátuma is két nemzedék között jelölte ki helyét. Számos folyóiratban publikált, valójában irányzatok, nemzedékek, csoportosulások fölött állt. Németh László lelki barátja „hídépítő” volt és marad irodalmunk népi és urbánus irányzata között. Kuklay Antal pedig közvetítő Pilinszky és a mai Olvasó között. Hivatásának lételeme az áldás. Áldás tudott lenni, bárhova is vetette sorsa.

Cs. Varga István - archív

Kuklay Antal az adventi, mátradabi Kincseskerti körlevélben, hálát adva a 2024-es év minden napjáért, így fohászkodott a Magyarok Nagyasszonyához az új, a 2025-ös esztendő kegyelméért: „Esedezz értünk, Isten szülője, Régi magyarságnak te valál őrzője, Légy minden jónknak szerzője!” Mátramindszenten is folytatja papi hivatását, küldetését, az sorsára s érvényes Pilinszky költői definíciója: „Csatavesztés a földeken. Honfoglalás a levegőben.”

Cs. Varga István