"20 évet ünneplünk, de a jövő még előttünk áll" - The Subways interjú

- Többször is felléptetek már Magyarországon. Van olyan korábbi budapesti vagy fesztiválos élményetek, ami különösen megmaradt bennetek? 

 

- Talán amikor a Sziget a nagyszínpadán játszottunk, mert az egy elképesztő élmény volt. Nagyon jó látni, hogy ennyien eljöttek megnézni minket. Van egy vicces emlékem a Szigetről: tíz perccel a koncert előtt felmentem a színpadra, hogy felvigyem a gitárom. A nézőtéren viszont egyetlen ember sem volt. Arra gondoltam, hogy talán csak páran jönnek majd el... aztán teljesen ledöbbentem, mire elkezdtük a koncertet, megtelt a tér és rengetegen gyűltek össze.

 

- Sok magyar rajongó A narancsvidék című sorozatból és a kultikussá vált Rock & Roll Queen jeleneten keresztül ismert meg benneteket. Milyen érzés, hogy a dal generációs himnusszá vált, jóval az Egyesült Királyság határain túl is, arról nem beszélve, hogy nagyon felkapott TikTok-on is? 

 

- Nagyon jó ezt hallani, hogy a fiatalok körében népszerűek vagyunk. A Rock & Roll Queen különösen fontos számunkra, mert kevés dalunknál tapasztalunk olyan elképesztő reakciót, mint amikor ezt élőben játsszuk. Sokan kérdezik tőlünk, "nem unjátok már játszani?". Egyáltalán nem, sőt minden koncertünkön előadjuk, mert imádjuk, ahogy a közönség velünk együtt énekli. Boldoggá tesz minket, hogy egy olyan dalt írtunk, ami összeköti az embereket, mert ez a lényege az egésznek.

Akárhová megyünk a világban, mindenhol más nyelvet beszélnek, mégis vissza éneklik nekünk a dalokat. Én pedig mindig megpróbálom az utolsó refrént az adott ország nyelvén elénekelni. Ez azonban nem mindig könnyű – legutóbb például Prágában léptünk fel és csehül énekelni elképesztően nehéz volt. Magyarul viszont sokkal könnyebben megy.

 

 

- Az energikus élő fellépések mindig is meghatározták a The Subways-t. Hogyan tudjátok fenntartani ezt az intenzitást több mint ezer koncert, negyven ország után?

 

- Eddig csodálatos az egész – a 20. évünket ünnepeljük, és úgy érezzük, hogy mindenki együtt örül velünk. A hangulat egyszerűen fantasztikus a turnén. Idővel az ember teljesen belejön és bizonyos szempontból még könnyebb is, mint egyetlen koncertet játszani. Rengeteg energiát igényel, de annyira szeretjük az egészet, hogy ez visz előre. Van egy számunk, az I Want to Hear What You Have Got to Say, ami A narancsvidék utolsó epizódja végén is szerepel. Amikor élőben elkezdem énekelni, néha egyszerűen megállok, mert az egész közönség együtt énekli a dalt – és ilyenkor borzasztó nehéz nem meghatódni.

 

 

- Olyan legendás producerekkel dolgoztatok már együtt, mint Butch Vig és Stephen Street. Mik voltak a legfontosabb tanulságok, amelyeket ezekből az együttműködésekből magatokkal vittetek?

 

- Butch Vig hihetetlenül szervezett volt, és elképesztő stúdió technikával dolgozott – minden apró részletre odafigyelt. Minden dalnál rengeteg gitárt, effekt pedált, hangzást róbáltunk ki, ami miatt a dalok monumentálisan, hatalmas térben szólnak, ez pedig iszonyatosan jót tesz a zenénknek. Stephen Street pedig megtanított minket arra, hogy sokkal jobban bízzunk magunkban a felvételek során és hogy élvezzük azt, amit csinálunk. Rengeteget tanultunk tőle a dalszerzésről, az előadásról, és arról is, hogy mindig töretlenül higgyünk abban, amit elterveztünk.

 

- Végül: ha választanotok kellene egy dalt az új válogatásról, amely a legjobban megmutatja, hol tart ma a The Subways, melyik lenne az és miért?" 

 

- Az I Need to Feel You Closer. Rengeteg energiát sűrít magába: benne vannak a rockos, punkos hatások, tulajdonképpen minden, ami inspirál minket. Jól megmutatja, merre tartunk most.