Borrell – thetimes
 

Josep Borrell, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatban hívta fel a figyelmet arra, hogy az ukrán polgári infrastruktúra elleni orosz támadások "példátlan szintet értek el" a vízerőmű gátjának megsemmisítésével. A robbantásos merénylet az orosz atrocitások új dimenzióját képviseli. Órákkal később az ENSZ Biztonsági tanácsában az Egyesült Államok helyettes ENSZ-nagykövete, Robert Wood hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok ugyan nem tudja, ki áll a robbanás mögött, de a háborút Oroszország kezdte. A Fehér Ház nemzetbiztonsági szóvivője, John Kirby újságírói kérdésre úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy mi történt. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, míg az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője infantilis módon azonnal Moszkvát vádolta meg a vízierőmű-robbantással, az Amerikai Egyesült Államok illetékesei felnőtt emberként, profi politikai szereplőként, határozottan jelezték, hogy nem tudják kik robbantottak. Mi, mint európai uniós polgárok, miért szégyellhetjük magunkat?

– Erre az ügyre is gondolva azért, mert az alkalmatlan uniós tisztségviselők bennünket, európai polgárokat is képviselnek. Amikor a nyilvános szerepléseiket politikai elfogultság motiválja, akkor ez azért is bosszantó, mert joggal elvárható lenne, hogy részrehajlástól mentes, tárgyilagos véleményt fogalmazzanak meg olyan kényes és tisztázatlan ügyekről, amilyen Herszonban, a Dnyeper folyónál épült Nova Kahovka-i vízierőmű víztározó gátjának átszakadása. A szocialista Borrell azonnal megnevezte a bűnöst, aki a katasztrófát előidézte, miközben erre nézvést semmilyen biztos információ nem látott még napvilágot. Ha Volodimir Zelenszkij ukrán elnök vádaskodik az oroszokkal szemben, azt értjük, mert egyrészt politikus, másrészt háborús ellenfele az oroszoknak. Az unió főképviselője viszont nem Ukrajna elnöke, ezért eléggé különös ez a fogadatlan prókátor szerep.

– A hatalmas jövedelmet húzó EU-biztos a politikai beosztást összetéveszti propagandista beosztással. Hogyan védekezhet az EU-közösség félmilliárd lakosa a kommunizmust idéző elnyomás és kontraszelekció romboló hatása ellen?

– Leginkább úgy védekezhetne, ha a közelgő uniós választások során konzervatív nézeteket valló pártokra szavazna, s ennek nyomán a Borrellhez hasonló politikusok nem kerülnének az Európai Parlamentbe és a Bizottságba. Az európai választópolgárok sajnos eltérő módon szocializálódtak. A nyugati térfélen élők a gyakorlatban, vagyis a mindennapokban nem élték át a kommunista diktatúra test- és léleknyomorító kegyetlenségét, míg mi, a keleti térségben ezt nagyon is megtapasztaltuk. Elborzadva látjuk, hogy ez az eszmerendszer a globalizmus és a balliberalizmus álarca mögött már meghódította az unió legerősebb országait, és nagy erőkkel dolgozik a keleti régiók bedarálásán. Ezt a folyamatot hatalmas tőketúlsúly támogatja, amely biztosítja a megfelelő politikai és médiatámogatást, ezért a nemzeti-konzervatív tábor dolga nagyon nehéz, amikor megpróbál ellenállni a nyomásnak.

– Milyen károkat okozhat az Európai Uniónak, ha a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő pozícióját arra súlyosan alkalmatlan személy tölti be?

– Miként Borrell úr egyes megszólalásaiból is látszik, nagy károk származhatnak abból, ha egy ilyen személy nem érzi az általa betöltött tisztség súlyát. Nem mindegy, hogy egy gondolatot milyen pozícióból fogalmaz meg valaki. Egy italboltban bárki nyugodtan állíthatja, hogy a szóban forgó, amúgy orosz kézen lévő vízierőművet maguk az oroszok támadták meg. Mint tudjuk, a saját kőolajvezetékeiket is ők szokták felrobbantani. Josep Borrell azonban nem mondhatja ezt, mert nem tévesztheti össze a feladatkörét egy propagandistáéval.

– A főképviselő úrnak nem ez volt az első meghökkentő kijelentése. Nemrég éppen az orosz propagandistákkal szembeni kemény fellépést szorgalmazta.

– Igen, amikor Strasbourgban, Ursula Von der Leyen EB-elnök társaságában a tizedik oroszellenes szankciócsomag bejelentése kapcsán ő is megszólalt. Von der Leyen asszony akkor kitért arra, hogy az EU-nak Vlagyimir Putyin orosz elnök propagandistáival szemben fel kell lépnie. Szerinte az orosz elnöknek olyan, propagandistákból álló hadserege, illetve dezinformációs hálózata van, amelyek mérgező hazugságokat terjesztenek, s ezzel megosztják a társadalmakat. Erre a gondolatra erősített rá Josep Borrell, aki közölte, hogy javasolják az Európai Tanácsnak az Ukrajna szuverenitásának aláásásában szerepet játszó csaknem száz személy és szervezet tiltólistára helyezését. Borrell kijelentette: „Ez a lista magában foglalja a katonai tevékenységekért, a politikai döntésekért, a propagandáért és a dezinformációért felelős személyeket is.” Meggyőződésem, hogy Borrell úrnak a vízerőmű katasztrófájával kapcsolatos állítása propaganda és dezinformáció, ezért javaslom, hogy ő is kerüljön fel az általa szorgalmazott tiltólistára.

Molnár Pál