schengen visa

A Financial Times arról írt, hogy Ukrajna teljes jogú tagsága esetén 186 milliárd eurót - azaz hetvenezer milliárd forintot - kellene Ukrajnának adni úgy, hogy eddig is Európa volt az ország legnagyobb finanszírozója. Bogár László közgazdász professzort kérdezte a Gondola.

– Professzor úr, Ukrajna EU-csatlakoztatása gazdasági és valószínűleg erkölcsi összeomlást is hozna az unióban. Ezt az öngyilkos lépést valószínűleg titkos parancsban írták elő a csúcsvezetőknek. „Csak" korrupcióval, vagy egyenesen zsarolással, fenyegetéssel vették rá erre a politikusklánt?

– Ahhoz, hogy helyes választ adjunk ezekre a kérdésekre, először azt kellene meghatároznunk, hogy mi is az a „valami”, amit nap mint nap Ukrajna-ként említünk. Ennek a „jelenségnyalábnak” a neve azt jelenti, hogy („u kraina”) „valami”, ami a határmentén fekszik, vagyis mindig valami nagyobb egység pereme volt ez az éppen ezért pontosan soha nem körül határolt térség, amelynek aztán így sem a területét, sem a népességét nem lehetett igazán meghatározni. Ez természetesen ma is így van, sőt most van csak igazán így. (Önmagában is burleszk, hogy úgy akar az EU egy „országot” gyorsított eljárással felvenni tagjai sorába, hogy azt sem tudja, hogy mi az a „valami”, amit fel akarna venni.) És bár ahogy Niels Bohr a híres dán fizikus (egy kínai mondás után szabadon) mondta, jósolni nehéz, pláne, ami a jövőt illeti, a java még csak most jön ennek a példátlanul zavaros történetnek. Ez a fentiek nyomán azonosíthatatlan objektum, amit jobb híján tehát nevezzünk mi is Ukrajnának, ahogy történelme során mindig, most is rosszkor van rossz helyen. Az agóniájának utolsó szakaszába lépő amerikai birodalom számára optimális „lőtérnek” mutatkozott egy újabb világháború elindításához, és a jelek szerint a lokális kollaboránsok erkölcsi és szellemi állaga is kellőképpen ócska ahhoz, hogy ez ne jelentsen korlátozó tényezőt a birodalom számára. A „feladat” egyszerű, egyfelől teljesen kiszolgáltatni a térség erőforrásait a birodalmi hatalomgazdaság urainak, másrészt az Oroszországgal kiprovokált háborúban akár az önmegsemmisülésig kitartani, ezzel gyengítve az ellenség globális pozícióit. Ám a most már lassan két éve zajló háború során az amerikai birodalom, amit elérhetett, azt elérte, amit viszont eddig nem tudott elérni, azt most már egészen bizonyosan nem is fogja és nem is tudja elérni. És mivel ráadásul a globális játszma másik ágán e harmadik világháború „második ukrán frontját” is megnyitotta a Közel-Keleten, így ez az „első ukrán front” kezd érdektelenné válni. Legalább is annyira már semmiképp nem érdekes, hogy nem egészen egy évvel a sorsdöntő amerikai elnökválasztás előtt érdemes legyen még erőforrásokat pazarolni rá. Így aztán az amerikai birodalmi elitek „kreatív” megoldást találtak, amelynek lényeg, hogy ezt a háborús frontvonalat ettől kezdve Európa finanszírozza. Ehhez formálisan mindössze arra van szükség, hogy akár egyetlen év alatt „átnyomják” Ukrajnát azon a globális hatalomgazdasági „gyártósoron”, amely pillanatok alatt „legyártja” mindazt, amire azért „procedurálisan”, azaz bizonyos formai kellékeket biztosítva, bizonyos szabályokat mégis csak betartva az Európai Unió tagjává teszi. Ez lényegében azt jelentené, hogy a következő hét év során az európai adófizetőknek minimum ezermilliárd euróval kellene finanszírozni egyrészt az amerikai birodalmi hatalomgazdaság ideiglenesen Ukrajna területén állomásozó főként az „agro-businessben” érdekelt óriásvállalatainak hasznát, másrészt az így ezek után már végtelenített pénzszivattyúként üzemeltett amerikai háború költségeit. Plusz üzemeltetni azt a romhalmazt, amit ma „ukrán társadalomként” szokás említeni, és ami persze szigorúan embargós a globális médiában, így aztán nem is nagyon tudunk róla semmit sem. Szerepe amúgy is csak annyi, hogy hivatkozni lehessen rá, hisz akkor miért zajlana a „hősies honvédő háború”, ha már semmi sem maradt a „honból”. Nem nehéz kitalálni, hogy ennek a végtelenül cinikus és gátlástalanul pusztító forgatókönyvnek Németország a fő célpontja, hisz az Európai Unió nem más, mint a szemérmesen „Európába öltözött” Negyedik Német Birodalom. Vagyis az agonizáló amerikai birodalomnak egyetlen évszázad alatt most már harmadszor sikerülne a német és orosz birodalmat egymás kölcsönös megsemmisítésére „rábírni”. Az első és második világháború fedőnevű projektjük során is volt azért némi vonakodás, hisz a Vilmos német császár és Miklós orosz cár levelezéséből egyértelműen kiderül, hogy mindent igyekeztek megtenni a kölcsönös önmegsemmisítés ellen, és a Molotov-Ribbentrop paktum is arra utal, hogy a két birodalmi elit felismerte ezeket az öngyilkos mintázatokat, de aztán szépen fegyelmezetten végrehajtotta a felsőbb parancsot, és kölcsönösen földig rombolták egymást, amely kölcsönös földig rombolás legfőbb haszonélvezője „meglepő” módon az amerikai birodalom volt. Ahogy ez kinéz, most sem lesz másként. A konkrét forgatókönyvet még nem ismerjük, de ugyanaz megy majd végbe, de most már véglegesen.

– Az európai gazdák helyett a "behemót", tengerentúli tulajdonban lévő ukrajnai agrárvállalatok érdekeit szolgálná a csatlakozás. Eszerint Brüsszel az USA tagállamává züllesztené az uniót, méghozzá a legmostohább tagállamává. Miért tudjuk, hogy ezt sikerülni fog megtennie?

– Azért, mert eddig minden alkalommal minden kérdésben ez történt. Mert Európának nincsen „alanya”, csak egy ócska, korrupt kollaboráns uralmi struktúrája, amely „telepített” élősködő szerkezetként segít minden kifosztónak, ha az elég jól megfizeti. És elég jól megfizeti, szóval mindig „van az a pénz”. Nagyjából ennyi! Amúgy, ha Európa legalább egy gyenge USA-állam szintjére süllyedne, az már nagyon komoly „felemelkedés” lenne számára. A globális hatalomgazdaság agrobusinessben érdekelt komplexumai már rég lerabolták Ukrajnát, ideje, hogy e rablás költségeit is Európa állja.

Bogár László – mandiner

– A következő időszakban komoly nyomást gyakorolhatnak majd Magyarországra, és "bármi szóba jöhet, amit már megszokhattunk" – nyilatkozta a rádióban egy magyar politikus. Ez miért juttatja eszünkbe november negyedikét?

– Nekem inkább Mohács és Trianon „jön fel”, és most az volna a történelmi feladat, hogy soha ne ismerjük meg azt a „nevet”, ami a harmadik és egyúttal már végzetes történelmi tragédiát jelölné számunkra. A nyomás már most is iszonyatos, és valóban „bármi” megtörténhet. Orbán Viktor és az ukrán elnök Buenos Aires-ben lezajlott „spontán” eszmecseréje is azt jelezte, hogy csupán annak az „árára” kíváncsiak, amiért cserébe Magyarország is hozzájárulna Európa végleges felszámolásához. Reménykednünk kell abban, hogy ezesetben „nincs az a pénz”, noha a világ „nem létező” urai úgy vélik, VAN!

Molnár Pál