Brüsszel – siam legal

Legalább négy nagy fenyegetés komorlik jelenünkben a magyar etnikum fölött: az atlanti tengely, a Kis-Antant, a demográfiai vész és az ötödik hadoszlop. Bánó Attila publicistának tett föl kérdéseket a Gondola.

– Szerkesztő úr, lebegtek-e már a maihoz mérhető fenyegetések nemzetünk felett az utóbbi 1100 évben, mikor?

– A magyarságnak, európai történelmének 1100 éves időszaka alatt, gyakran kellett szembenéznie külső és belső fenyegetésekkel. Gondoljunk a 907-es pozsonyi csatára, az Árpád-kor trónviszályaira és belháborúira, az 1241-es tatárjárásra, a kiskirályok hatalmi törekvéseire, a Török Birodalom terjeszkedésére, Habsburg uralkodóink központosító, abszolutista hatalomgyakorlására, a számtalan háborúra és szabadságharcra, oroszokkal, németekkel vívott küzdelmeinkre, a két világháborúra, a nácizmus viszonylag rövid, majd az internacionalista bolsevizmus jóval hosszabb fenyegető jelenlétére, a velük szemben tanúsított passzív és olykor aktív ellenállásra.
Igen, ma is súlyos fenyegetésekkel nézünk szembe, és ezek miatt jogos az aggodalom, mert a liberalizmusból, ebből a jobb sorsra érdemes, egykor haladónak tűnt szellemi irányzatból olyan balliberális szellemiség nőtt ki, amely teljes mértékben letért a normalitás útjáról. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy ez a nézetrendszer uralja annak a nyugati világnak a jelentős részét, amelyhez mi is tartozunk. Semmi baj nem lenne vele, ha könyvek formájában megrekedne a könyvtárszobák mélyén, azonban a pénzvilág és a politika legfőbb irányítói hódolnak neki, és nézeteiket erővel kényszerítik a világ jelentős részére.
Emberek százmilliói kénytelenek elfogadni e globalista háttérhatalom diktátumait, olykor talán abban a hitben, hogy ennek így kell lennie. A láthatatlan elit a gondolkodás befolyásolásának soha nem látott technikai eszközeit tartja kezében. Ezek segítségével bármilyen hazugságot képes igazságként hirdetni, gazdasági erejénél fogva pedig könnyen megvásárol politikusokat, beavatkozik országok belügyeibe. Ez nagyobb veszély, mint amikor az ellenség nyíltan, katonai erővel támad.

– Megnevezhető-e, és hogyan az a titokzatos erőforrás, amely nemzetünket a túléléshez segítette a történelmi csapások között?

– Ezt az erőforrást magyar léleknek nevezném. Annak a magyar léleknek, amely szereti a szabadságot, a függetlenséget, és ezek védelméért a legnagyobb áldozatok meghozatalára is képes. Eszembe jut Daniel Speer, a kalandos életű német muzsikus-író, aki a 17. század derekán hosszabb időt töltött Magyarországon. Úti élményeiből 1683-ban érdekes könyvet jelentetett meg Magyar Simplicissimus címmel.

bookline

Ebben többek között megjegyezte: „A magyarok (…) inkább meghalnak, mintsem más nemzetek uralkodjanak rajtuk. (…) Kassától Erdélyig a nemes, a polgár és a paraszt ifjú korától katona.” Az úgynevezett modern kor sokféle módon mérgezi a szellemet, de látom a jeleit annak, hogy a magyarok jó része ma is őrzi azt az egészséges gondolkodást, amely Daniel Speer korában is jellemezte őket.

– Az előttünk lévő 2024. évben mit tehet a fenyegetések enyhítéséért a politika, a civil társadalom és a család?

– A magyar politika szerintem nem tehet mást, mint amit a jelenlegi nemzeti-keresztény kormányzat tesz. Bogár László, a kiváló közgazdász és publicista a Hír TV Globál című műsorában nemrég úgy vélte, hogy kritikus törésponthoz érkeztünk. A globális hatalmi rendszer a korrupció segítségével uralkodik. Fegyvere a mézes madzag és a korbács, vagyis a pénz és a fenyegetés. A megvásárolt politikusok nem táncolhatnak ki a sorból, hiszen a törvénytelen kifizetések bizonylatai ott lapulnak a megfelelő dossziékban.
Bogár László és jeles közgazdász társa, Boros Imre szerint az EU szétesése reális veszély. Az Európai Uniót a mostani vezetés nyílt diktatúrává akarja alakítani, és már a látszatra sem ad. Nem érdekli, hogy ez belátható időn belül robbanáshoz vezet. Ezzel kapcsolatban nehéz felvázolni pontos forgatókönyvet, mert a rendszer meglehetősen összetett. Nehéz kiszámítani, hogy a közösségi hálókon terjedő, több száz millió, Orbán Viktor és a magyar kormány által képviselt normalitást támogató magánvélemény mikor válik olyan közösségi állásfoglalássá, amely Európában képes a balliberális erők helyébe nemzetpárti politikai vezetőket állítani.
A folyamat békés formában is végbemehetne, de valószínűbb, hogy a kívülről irányított, diktátumokhoz szokott brüsszeli „elit” nem fogja tűrni ezt a váltást. Joggal tarthatunk attól, hogy bekövetkezik egy olyan robbanás, amelynek a következményei beláthatatlanok. Lehet, hogy ez nem 2024-ben megy végbe, de errefelé haladunk. Vajon mi lehet a kiút? Bogár László úgy véli, hogy a nagy bajok elhárítására koalíciókötésekkel lehet felkészülni. Olyan országokkal kell összefogni, amelyek fontosnak tartják a szuverenitást, bátrak, és hajlandók cselekedni. A magyar kormány ezt az utat követi. A családok, a civil társadalom akkor jár el helyesen, ha saját, jól felfogott érdekét felismerve, támogatja a kormányt.
Európa régóta tűri az antidemokratikus liberális önkény diktatórikus uralmát és hazugságokkal indokolt intézkedéseit. A magyaroknak elege van az igazságtalan bírálatokból, a kötelezettségszegési eljárásokból, a pénzmegvonásokból, a nyomásgyakorlásból. Elegünk van abból, hogy olyanok próbálnak fegyelmezni minket, akik korruptak, befolyásolják a sajtót, semmibe veszik a demokráciát, a normalitással összeegyeztethetetlen döntéseket hoznak, és kockáztatják a világháborút.

Bánó Attila – archív

Egyre bosszantóbb annak a balliberális tébolynak a tobzódása, amely rákényszeríti akaratát Európa és Magyarország józan gondolkodású polgáraira. Nemrég elkészültem A liberális téboly című, tervezett könyvem kéziratával, amelyben igyekszem bemutatni ennek az őrületnek a hazai és külföldi megnyilvánulásait. Az a tébolyult és öntelt társaság, amelyről beszélünk, magától nem fog félreállni. Időben kell tennünk azért, hogy ne kapjanak főszerepet a nagypolitika színpadán.

Molnár Pál