pravda.com.ua

Az X-en közzétett üzenetében Josep Borrell leszögezte: fel kell oldani a nyugati államok Ukrajnának küldött fegyverszállítmányaival kapcsolatos területi korlátozásokat, szerinte ugyanis e fegyverek orosz területeken történő bevetése erősítené Ukrajna önvédelmi kapacitásait, és életeket mentene, valamint előmozdítaná a béketárgyalásokra irányuló törekvéseket is. Stier Gábornak, a moszkvater.com főszerkesztőjének tett föl kérdéseket a Gondola.

– Főszerkesztő úr, Borrell szavai közül a legmegdöbbentőbb az, hogy szerinte a háború eszkalálása „életeket mentene”. Mekkora háborús kockázatot jelent az Európai Unió külügyi biztosának pszichés állapota?

- Nem az unió külügyi biztosának pszichés állapotával, hanem az európai fősodor elit gondolkodásával van a probléma. Ezen belül is azzal, hogy a brüsszeli politikusok nem az európai érdekekből indulnak ki, rosszul mérik fel a helyzetet, és olyan célokat tűznek ki maguk elé, amelyek teljesíthetetlenek. Az a megértőbb megközelítése ennek a politikának, hogy az európai fősodor elit valamiféle morális burokban él, és így nem nagyon látja a valóságot. De van ennél keményebb magyarázat is erre a vakságra. A lényeg, hogy az európai fősodorból hiányzik a stratégiai gondolkodás. Már előbbre lennénk, ha e tekintetben az európai politikusok tanulnának első számú szövetségesünktől, az Egyesült Államoktól. S ha még képesek lennének függetlenül, az európai érdekekből kiindulva dönteni, akkor nem itt tartanánk. Josep Borrell tehát tipikus képviselője az európai elitnek, amely sokáig azt hitte, hogy ezt a háborút megnyerheti Oroszországgal szemben. Persze, most már Brüsszel azzal is megelégedne, ha Ukrajnát a jelenleginél jobb helyzetben ültethetnék le tárgyalni. E logika mentén érthető az orosz területek elleni támadások támogatása. Borrell és társai azonban nincsenek tisztában az orosz gondolkodással. A kurszkihoz hasonló betörések időlegesen rombolhatják Oroszország presztízsét, azonban a történelmi tapasztalat az - s ezt látjuk ebben a háborúban is -, hogy az „orosz medve” azért mindig megrázza, összekapja magát, aztán a kelleténél nagyobb árat fizetve, de mindig eléri, amit akar. Téves tehát az a logika, hogy a jelenlegihez hasonló ukrán próbálkozások megfordíthatják a háború menetét, vagy akár tárgyalásokra késztethetik Moszkvát. Az orosz társadalom az ilyen helyzetekben összezár, és beleáll a háborúba, amelyet eleve nem akart. Nem így tervezte a Kreml visszaszerezni, kiterjeszteni a befolyását. Ebből tehát logikusan következik, hogy az ilyen lépések a háború elhúzódása felé lökik az eseményeket. A háború eszkalálódik, és ez még több áldozatot követel.

– Borrell szerint a béketárgyalásokat közelebb hozná, ha Kijev rakétákat lőhetne távolabbi orosz célpontokra. A kurszki betörésre adott moszkvai verbális reagálás mennyiben támasztja alá a borrelli reményeket?

- Kijev a mélységi orosz területek rakétázásával bele-beleharaphatna a „medve” húsába, ám ezzel csak még nagyobb eltökéltségre késztetné. A kurszki betörés távolítja a béketárgyalásokat, a kijózanító pofon ugyanis a Kreml mérsékeltebb vonalát is ráébreszti arra, hogy egy a jelenlegi helyzetben kötött tűzszünetnek nem sok értelme lenne, nem hozna stabil békét. Moszkva ugyanúgy járna ezzel, mint a minszki megállapodásokkal. Így tetszik-nem tetszik, Oroszország egyre inkább arra kényszerül, hogy területfoglalással érvényesítse az érdekeit. Moszkva most akkor sem állhatna le, ha akarna, a mélységi területek intenzív támadása pedig arra késztetné, hogy kemény ellencsapásokkal válaszoljon, és feladja az óvatoskodást. Ez nem jelentené a taktikai atomfegyver bevetését, ám a civil infrastruktúra kiterjedt támadását már igen. Ez pedig még több szenvedést hozna Ukrajnára.

Stier Gábor – hirtv.com

– Borrel furcsa megfogalmazása szerint az, ha Ukrajna távoli orosz célpontokat rombolhatna, erősítené az önvédelmi kapacitásokat. Várhatjuk-e, hogy Borrell hamarosan előáll a kör négyszögesítésére vonatkozó javaslatával?

- Megint csak az amerikai józanságra utalnék, Washington ugyanis nem véletlenül óv attól, hogy Kijev távoli orosz célpontokat támadjon. Ez az ukránok részéről öngyilkos, ám legitim követelés, európai politikusok szájából azonban szimpla butaság. Feltéve, ha nem egy elhúzódó, véres háborúban gondolkodik. Ezzel ugyanis Kijev veszteségeket okozhatna Oroszországnak, a társadalmat azonban nem tudná a hatalom ellen fordítani. Csak eszkalálná a háborút, ami már nem érdeke az Egyesült Államoknak, még kevésbé Európának. Éppen ezért érthetetlen, hogy éppen az EU külügyi képviselője szalad ennyire előre, és viselkedik héjaként akkor, amikor Európa Amerika nélkül képtelen lenne megvívni egy kiterjedt szárazföldi háborút. Ez az út a szakadék felé visz, így csak reménykedhetünk abban, hogy a háború igazán komoly szereplői ennél azért józanabbul gondolkodnak. 

Molnár Pál