Megjelent Domonkos László könyve a „mártír falu” kettős tragédiájáról
Kétszeresen is mártír falu a Nagyszalonta melletti Mezőbikács, ahol 1944-ben bestiális bosszú áldozataivá váltak ártatlan polgárok Észak-Erdély visszacsatolása miatt. Öt évvel később, 1949-ben a község bátor lakosai fellázadtak a terménybeszolgáltatás ellen, amit romániai kommunista diktatúra kegyetlen leszámolása követett. Domonkos László író legújabb szociográfiai munkája a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány támogatásával jelent meg, első alkalommal október 26-án mutatták be a székelyudvarhelyi városháza Szent István-termében, ahol az íróval Hajagos Csaba magyarországi történész beszélgetett. Megjelent Domonkos László könyve a „mártír falu” kettős tragédiájáról.
patriotak.hu
A Magyar Patrióták Közössége csapata Domonkos László íróval közösen idén áprilisban töltött el három napot Mezőbikácson a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány támogatásának köszönhetően, mialatt a szerzőt valósággal magával ragadták a történelem örvényei, melyek a XX. század folyamán a partiumi mártír falut a mélybe rántották. Nemrégiben – szintén a Népfőiskola támogatásával – az út alapján készült szociográfiai munka is napvilágot láthatott színes képmelléklettel, amelynek felvételei megörökítik az 1944-es és 1949-es mártíromság helyszíneit is.
A könyvben megszólalnak a még élő legeslegutolsó szemtanúk, akik az 1940-es évek helyi történéseit fel tudják idézni. 1944-ben a bevonuló román hadsereg nyomában halállistával érkező „önkéntesek” etnikai tisztogatás címén Mezőbikács öt magyar lakosát bestiálisan legyilkolták. A mártír falu második tragédiájára még ugyanebben az évtizedben került sor: 1949. augusztus 2-án az éhező falu népe – magyar és román együtt – fellázadt a terménybeszolgáltatás ellen, és – ahogy a helyiek mesélik – kitört a „forradalom”. A bikácsiak bátor tettét a román kommunista hatalom kegyetlen megtorlása követte: négy embert kivégeztek, többeket megkínoztak és számos családot a Duna-deltába hurcoltak kényszermunkára. Az áldozatok egyike volt a plébános, a zendülést igazából csitítani próbáló Iványi György.
Domonkos László rendkívül olvasmányosan megírt könyve a történelem feltárása mellett a jelenre összpontosít. A valóság ábrázolásához hozzátartozik, hogy Mezőbikács többé nem heverte ki a megrázkódtatásokat, megcsappant magyar közösségére máig ránehezül a XX. század lidércnyomása, noha 1949-ért már megtörtént a rehabilitáció, a települést „mártír faluvá” nyilvánította a bukaresti törvényhozás – 1944 esetében azonban fel sem merülhetett az áldozatok megkövetése…
A magyar lírai szociográfia nagybecsű hagyományainak folytatója, Domonkos László a mezőbikácsi (bal)sorsok megírására vállalkozott, könyve pedig fontos hozzájárulás lett a XX. századi magyar történelem feltárásához, nemzeti tragédiáink jobb megértéséhez és a máig megválaszolatlan kérdésekkel való őszinte szembenézéshez. A Falu az örvényben című 156 oldalas könyv felragyogtatja a magyar kivételességet, és híven érzékelteti azt, hogy magyarnak lenni veszélyes.
